SZELEMEN – A szarufákat alátámasztó vízszintes gerenda. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A SZELEMEN SZ.L – L.SZ gyökbővítmény: SZeL – LaSZ. A SZELEMENgerendák az eresSZEL párhuzamosak. Az L hangcsoport – ELE – kapcsolatos a gerenda ÁLLApotával, a tető ormán, ÉLÉn futnak, azaz szÉLÉn MENnek. Az M hangcsoport – EME – ez esetben az épület tetőszerkezetének a kEMÉnysége szempontjából fontos súlytartó, azt EMElő szerepét jelöli a szóban. Ugyanakkor SZELEMEN néven nevezik a csúcson hosszan MENő gerendát is, amely a szarufákat fogja össze. Ez lehetett valaha hosSZ(anti)ELEM, amely hosSZELEMEN nyugodott a tetőszerkezet, és felül is az zárta össze. A szó kialakulhatott a leharapott szóvég jelenség nyomán későbbi alakjára. A CzF Szótár leírása a SZELEMENről: „A közönséges falusi épületeken azon gerenda, mely a tető ormán nyúlik végig, s vagy ágasokon, vagy ollófákon nyugszik. Szabó Dávidnál: általgerenda, mestergerenda, melyet (a ház két végén álló) ágasokra helyeztetnek, de, így szól, közönségesen, gerenda’ helyett is tétethetik. A hajósoknál: a hajótető hosszában menő gerenda, mely a tölgyfa hajókon a kukajárót tartja (First, Firstbaum, Fürstbaum. Kenessey Albert). Eredetileg talán szelevény volt a szel igétől, minthogy a tetőt (vagy felső padolatot) mintegy végig szeli, s annak élét képezi. Jancsovicsnál szlávul: szlemä.” A szláv kifejezések jellegzetessége, hogy kihagyják az első szótag magánhangzóját, mássalhangzó torlódást idézve elő a szó elején. Itt a magyarból átvett SZELEMEN esetében ugyanaz történt.    

SZELENCe – Kisebb díszes fedeles doboz. Rugalmas falú, tagolt, zárt fémedény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A SZELENCE SZ.L – L.SZ gyökbővítmény: SZeL – LeSZ. Az L hangcsoport – ELE – kapcsolatos a szELEnce jellemzőivel, amely ELEgáns, kELLEmesen díszített. A fedELEs szELEncét ILLAnó anyagok tárolására használták. Az NC páros, az ENCE értelemadó hangcsoport játékos értelmet kölcsönöz a szónak, ami természetes, hiszen az ilyen díszes dobozkák, szelENCÉk a háztartásban inkább a nőkhöz kötődnek, legtöbb esetben ajándékként kapják. Benne különböző kENCÉket vagy ékszereket, lÁNCOcskákat, gyöngysorokat, gyűrűket tartanak, és így kiemelten becsesek. Hasonló játékosság cseng ki még: cINCOg, fINCÁl, hENCEg, hUNCUt, INCIfINCI, kENCE, tÁNCOl stb. szavakból. Az NC páros a szóban alvó N.C – C.N gyök, hangjaival alkothatók a NőCi, CiNi, CuNi CiNci és más játékos szavak. A SZELENCÉről így ír a CzF Szótár: „Fából kivájt, vagy más szilárd anyagból csinált váluforma tokocska, edényke, doboszka, melyben holmit tartani, hordani szokás. Borsos, paprikás, sós, burnótos szelencze. Olajos szelencze. Ha nincs ired, s szelenczéd, miért teszed magadat borbélylyá? […] Valószinű, hogy nevét kivájt, kiszalult alakjától vette, milyenek a falusi konyhákon itt-ott látható fa szelenczék. E szerént gyöke szel, mély hangon szal, melyből szalu, szalul azaz, vájol, hornyol származtak. Innen érthető az orgonafának szelencze neve is, mennyiben székét vagyis belét könnyen ki lehet vájni, s szárát mintegy tokká alakítani. Némelyek erőnek erejével szlávvá akarják tenni, minthogy a szláv nyelvben szolnicze, szolnicza sótartót jelent.” (Kiem. K. S.) Persze, lehet szláv eredetűnek jelölni, csak akkor a fentiekhez hasonló szóalkotó elemekkel, azok rokon értelmű szóbokrosodási kapcsolatrendszerével kell bizonyítani a kialakulás folyamatát.