SZENÁTOR – Valamilyen szenátus tagja. [nk: latin] A SZENátus, vének, öregek, ŐSZek tanácsa. A két véglet a junior, és SENior, állapotként: ifjan, ifjún vagy öregen, őSZEN. A rómaiak a ma magyarnak mondott nyelven beszélő etruszkoktól vették át nemcsak a szót, hanem az egész államvezetési formát is a nyelv és szokások mellett.

Az etruszkoknál őSZEN, értelmeSEN, minden jóra kéSZEN lehetett bekerülni a vének tanácsába. Az etruszkok magukkal vitték a Kárpát medencében az élet mindennapjai folyamatában gyakorlatban működő teljes kalákarendszert a vizek közti földre, ITAL-közre, ITALIÁba, amely kalákarendszernek lényege: a közösségen belül egymás minden helyzetben való segítése (ez a székelyeknél az I. világháborúig teljességgel működött). Ez volt az alapja a Római Köztársaságnak addig, ameddig a hatalomvágyó latin önzés nem kerekedett felül. A latin rómaiak az etruszkoktól átvett társadalmi berendezkedés hivatali neveit latinosították és megőrizték. A SZENÁTOR leharapott SZEN szóvégből képzett szó. SZENÁTor: az őSZEN TANácskozók (tan – NAT) vének, öregek TANácsának tagja.    

SZENÁTUS – Az ókori Rómában a legfőbb törvényhozó, kormányzó és bírói testület. [nk: latin] A SZENÁTUS az etruszk ŐSZ vének TANácsának neve latin nyelven, azaz őszek, vének, öregek tanácsa, innen a SZENátor. Az őSZEN TANácskozók (tan – nat) vének, öregek TANácsának tagja megnevezés, a tisztességben, becsületben megőszült, népe javáért tevékenykedő TANácsi vén kellett legyen. Az őSZEN szóból a SZENior cím és az öregkori SZENilitás megnevezése is