SZENT – Vallási szempontból tökéletesnek tekintett. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A SZENT szó az SZ.N – N.SZ gyök bővítménye: SZeN – NeSZ. SZENTnek lenni azt jelenti: tiszta, becsületes, egyenes, istenes úton kell haladni. Ez követelmény!

Nem vallás, hanem emberi tartás kérdése. Ahhoz, hogy a SZENT szót megértsük, hangjainak jelentését kell megvizsgálnunk. Az SZ hang a legszélesebb és legmélyebb kiterjedések hangja a magyar nyelvben. Az élet minden területén jelen van. A létezéssel, annak jelenségeivel kapcsolatos kifejezésekben való jelenléte: leSZ, SZükséglet, eSZ, iSZ, féSZek, nyoSZolya, náSZ, SZülés, SZületés, SZellem, SZív, SZeretet, SZerelem, SZépség, éSZ, SZem, SZó, beSZéd, aSZtal stb. Kiterjedés: meSSZeség, SZélesség, SZabadság és mások. Az egész élet benne foglaltatik. A fenti SZ értelmEN (sz-en) nyugvó Tevékenység tiSZTasága = SZENT. Az E (É) hang az EgyEnsúly hangja. A magyar nyelvben legsűrűbben előforduló önhangzó. Figyeljék meg a szöveget, néhányat kiemeltem, de mindet nem győztem kiemelni. Az E hang a szEnt szó esetében a lelki, szellemi, értelmi egyensúly mutatója, a mérleg nyelve, amelynek egyenesen kell állnia. A magyar nyElv a tökÉlEtEs EgyEnsúly nyElvE, amely a kÉt agyfÉltEkE EgyüttműködÉsÉt EgysÉgben, EgyEnsúlyban tartja. Ahhoz, hogy ezt megértsük, el kell olvasni a kötet függelékében levő E, É hangokról írt tanulmányt. Ez fent van a http://www.kolumbansandor.ro/ honlapon is. Az NT páros viszonyító. Az NT váltható NY hangra. Ez azt is mutatja, hogy mily könnyű a tiszta, SZENT állapotból a SZENY-nybe zuhanni. Nagyon keskeny a mezsgye. Érezhető az NT alvógyök rejtett értelme is. Az N.T – T.N gyök: NeT – TeN, azaz a sima, fényes vízfelület hasonlata. Mivel az NT páros az NY hanggal esetenként fölcserélhető, adódik a végletek furcsa szembenállása: SZENT > < SZENNY. Vagyis a SZENNY, amely SZEN(y)vedtet, de amelytől elválaSZT a SZENT, tiSZTa, becsületes, jó Tettekre kéSZENlét, vagyis a SZENT lét. A TeN gyök a TENni ige alapja is. A szeNTséges életmód TETTekben nyilvánul meg. Jót TENni isTENi vonás. A SZENT isteni üzenetet közvetít. A SZeNT – ISTeN – üZeNeT hangváz: SZ-N-T – S-T-N – Z-N-T. A SZENTséges élet, nem a savanyú, fanyar arccal, képmutató tetszelgéssel megjátszott, minden jóról lemondást, önsanyargatást jelenti, hanem értelmes életvitellel a SZENNYtől, becstelenségtől, mocsoktól megtiSZTulást (szt – sz-en-t). Ami tiSZTa az SZenT. Érdekes szó, mert kibontva, két fő hangját elemezve a fenti SZ értelem legfontosabbika, a SZeretet-EN nyugvó Tett. Aki igazán, őSZINTén SZereT, csak jóra törekszik, nem a SZENNYet keresi. A megSZENTelés a SZENNY tudomásul vétele, és attól való eltávolodás. A vallási (de nemcsak) értelemben vett megSZENTelés, tiszta életút önSZÁNTú választása. Nem a nagyközönségnek szánt magamutogató, savanyú képet vágó, álnok, hamis SZENTeskedés, hanem képmutatás nélküli (!) elkötelezettség, kéSZENlét a jóra, tiszta életútra, akkor is, ha senki mást nem érdekel. Akkor is, ha megvetés éri a többség részéről elv- és hithűsége miatt. Tudni kell, hogy nem az a SZENT, akit valakik valahol szertartásosan SZENTté nyilvánítanak, hanem aki valóban úgy élte le életét – őSZINTén. Aki nem mások előtt látványosan tett jót, hanem élete mindennapjaiban csendesen, szerényen, név nélkül is, a nyilvánosság kerülésével. Erről bővebben az őszinte címszónál. A megSZENT – gyanít azonos értelem. Székelyföldön még ma is használják a gyanú, sejtés, észrevétel helyett a SZENT szót. A gyanította, sejtette, megérezte, (kiderítette) helyett azt mondja: megSZENTette. Ez valami olyant jelent, hogy meglátta (szen – szem) megNESZelte, megorrontotta (szim), a sok többi jelenség közül kiválasztotta az igazi nyomravezető tünetet, felismerte a szándékot. A naplementét is nevezik e szóval: napSZENTekor, napSZENTüléskor, lemegy, leSZENTül a nap. Ez a SZENTülés egy tiSZTa út vége. Ebben benne van az ártatlan kisgyerek elSZENDerülésének értelme is a háttérben. A gyónás: a gyanú, gyanakvás a sejtés, SZENTés megSZÜNTetése, feltételezve, hogy a gyónó őSZINTe, a jóra készen, a szennyet lerázva, a való igazat mondta, fényt derítve a valóra (sz > f, nt > ny, szentség – fenség – fényesség, a csillogó szén hasonlata). A gyan gyök fordítva: nagy. A szen(y)vedőnek nem könnyű a szennytől elválni, nyomorúságos testi-lelki nyavalyáitól megtisztulni – nagy tett, önmaga SZENTté azaz tisztává tétele, hiszen a legnagyobb küzdelem az önmagunkkal való harc. A Biblia is több helyen ír ilyen értelmi kapcsolatban: ’lúggal mosott, szennytől elválasztott, megszentelt.’ Károli az akkori közérthető magyar nyelven fejezte ki. Önmagunk ellenőrzése minden érzékszervünket érinti. Bűnt, veszélyt megSZENT = szemmel meglát. MegNESZel = füllel hall. MegSZIMatol = megorront, szagot fog. MegÉRINT = érzéki, érzelmi hatás. Mielőtt bekövetkezne a megÍZlel = belekóstol, az előtt kell(ene) leállni. Ezt annak, aki tiszta, őszinte, becsületes, SZENT, azaz szennytől elválasztott akar maradni. Aki nem, az mehet a mocsáron át, s nem kell néznie, mibe lép bele – annak mindent szabad, hiszen szabad akarat van. Aki mégis megÍZlelte, de megbánta, annak őSZINTe gyónást Isten előtt kell tennie. Nem bűnös földi ember előtt, aki talán épp úgy vívódik saját bűnös hajlamaival. Ez a SZENTség fogalma. A CzF Szótár említ utódnyelvi szóalakokat: „[…] a latin sanctus […] franczia saint […] a szláv nyelvekben szvieti, szväti, szvati stb.; […] a zend vagyis azon ős nyelvben is eléfordúl, melyen a zendaveszta van írva, ú. m. szpenta, […] mongolban is szain (fn. és mn. jó, szép, nemes) gyakran használtatik jelzőül a vallásos és isteni dolgokban, pl. szain edor, szép v. jó nap; és ünnep (szent nap, szent idő), szain dzarlik szép v. jó beszéd; és a vallás alaptudománya; ettől származik szaitai v. szaitu (jó, szép, igen szép).” Ezek igazolják egyetlen ugyanazon ősi nyelvből, az ősnyelvből eredésüket. Az NT – TN kapcsolat: az igazi szeNT nem ájtatos, savanyúképet mutató, majd félrekacsiNTgató, hanem minden csalafiNTaságtól meNTes. Az igazi szeNT világító szövéTNek a sötétben, melegszívű, s mint zsaráTNokhoz vonzódnak a sors viharaiban fázódó emberek. Az igazi szeNT ugyanakkor láTNok is, mert éles elmével, az állapotok pontos ismeretében, mélyrehatóan következteTNi képes. A SZENT szó ősnyelvi eredetű, és kizárólag a mai magyar nyelven bontható ki a benne rejlő értelem.