SZERELEM – A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A SZERELEM e(S)ZERes szorzatokkal hatványozódó, növekvő vonzó érzELEM, oly alkotóELEM, amely az egyén testi-lelki világába beépül. Egy határt nem ismerő, SZÉLes lelki megnyilatkozás (sz hatás).
Bár már írtam erről fennebb, de idekívánkozik: a SZER gyök SZERtartásra, ünnepi hangulatra utaló gyök, és ez jelzi azt is, hogy aki nagyon SZERELMES, az állandó ünnepi hangulat forgatagában érzi magát. Olyan, mint egy kivirágzott gyümölcsliget. Az egész embert átfogja. Az egész szó értelme fordítva, bontva látszik: egész – szége. Vagyis: ész – szég > SZÜGY > SZÍV. Az észben a tervek születnek, a SZÜGYben az érzelmi ÜGYek folynak, bonyolódnak. A SZÍV magába SZÍVja a másik fél lényét, de VISZ-sza is lökheti. Ez azt is jelenti, hogy a magasztos érzELEM elmúlta után ez az ELEM minden töltete kihuny, nullára süllyed. A szerELMEs embernek az ELMÉjére is hat az érzELEM EREje (észügy), annak gyökERÉre is (szerelem). Aki nagyon SZERELMES, az néha kiszámíthatatlan, őrülten bolondul valakiért, ettől boldog. Az ősmag(yar)-nyelvben DILI megnevezése is volt a SZERELEMnek. A DILI a D.L gyökből indul, épp mint a DőL. Ami DŐL az BILlen. Ha csalódik, elveszítheti ELMÉje tisztaságát, elborul, valóban megbolondul, mivel a fájdalom mértéke egyenlő az addigi érzelem mélységével.