SZERELEM – A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A SZERELEM az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – RéSZ. A SZERELEM az élet SZERves RÉSZe, a sokasodás záloga.

Az R hangcsoportja – ERE – mutatja, hogy a szERElem az érzelmek gyökERÉből a szívből EREdő, a férfi és szERElmének célszemélye a gyönyÖRŰ ARA közt e(s)zEREs szorzatokkal hatványozódó ERŐs, szOROs és ÖRÖmfORRÁsokkal tele kötődés. Az L hangcsoport – ELE –, mint növekvő vonzó, kELLEmes, szívet mELEngető érzELEm, oly alkotóELEm, amely az érzELEmvILÁg, a lÉLEk szÉLEs, egész ÉLEtet betöltő megnyilatkozása (sz hatás). A SZER gyök SZERtartásra, ünnepi hangulatra is utaló gyök, és ez jelzi azt is, hogy aki nagyon SZERELMES, az állandó ünnepi hangulat forgatagában érzi magát. Olyan, mint egy kivirágzott gyümölcsliget. Az egész embert átfogja, az egyén testi-lelki világába beépül. Az egészség szó értelme fordítva, bontva látszik: egész – szége. Vagyis: ész – szég > szügy  > szív. Az ÉSZben tervek születnek, a SZÜGYben az érzelmi ÜGYek folynak, bonyolódnak. A SZÍV magába SZÍVja a másik fél lényét, és VISZont kisugárzást éreztet. Azonban valamilyen erős ok végett VISZ-sza is lökheti. Ez azt is jelenti, hogy a magasztos érzELEM elmúlta után ez ELEMnek minden töltete kihuny, nullára süllyed. A szerELMEs embernek az ELMÉjére is hat az érzELEM EREje (észügy), annak gyökERÉre is (szerelem), a szívre. Aki nagyon SZERELMES, az kiszámíthatatlan, őrülten bOLOndul (belendül) valakiért, és ettől boldog. Az ősmag(yar)-nyelvben DILI megnevezése is volt a SZERELEMnek. A DILI a D.L – L.D gyökből indul: DúL – LóD, épp mint a DÚL. Vagyis a SZERELEM SZÍVben DÚLó érzELEM. Szintén a D.L – L.D gyök bővítménye a DŐL, LÓDul is. Ami DŐL az megLÓDul, BILlen. A szerelmes, ha csalódik, lelkileg megBILlen, elveszítheti ELMÉje egyensúlyát, elborul, valóban megbolondul, mivel a SZERELEMből eredő fájdalom mértéke egyenlő az addigi érzelem mélységével.  

SZERENÁD – Éjjelizenének szánt hangszerkísérettel énekelt dal. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia < olasz] A SZERENÁD SZ.R – R.SZ gyökbővítmény: SZeR – RéSZ. A SZERENÁD a SZER gyökre épülő szó, s így vitathatatlan az ősmag(yar)-nyelvből indulása. A SZERENÁD SZERelmi megnyilvánulás, a SZERetett nő RÉSZére szánt éji dal. amely szívet RENgető érzést is kiváltó. Az R hangcsoport kifejezései a szerelem címszónál olvashatóak. Az N hangcsoport – ENÁ –, amely a zENE, ÉNEk. A férfi a nŐNEk, dANOl, a kedvesÉNEk. Az ÁD ősgyök az ADni ige szótöve. Az N.D – D.N gyök: NáD – DaN, amely lehet a DANol szótöve, de utalhat felüdülésre is: NEDű. E szó már az ősmag(yar)-nyelven létezhetett, mivel az elemek világosan érthetőek. Az utódnyelvek onnan örökölték meg.