SZILVA – Hamvas, sötétkék vagy vörös héjú, édes húsú csonthéjas gyümölcs. [bérnyelvészet szerint: szláv] A SZI ősgyökből induló gyümölcsnév, SZILVA az SZ.L – L.SZ gyök bővítménye: SZiL – LeSZ. A SZIL gyök különleges jelentésű, és ez a SZILfa* SZILaj volta is megerősíti. Meglehet a SZILva fogyasztása SZILaj ellenállóVÁ, SZILVÁ teszi a szervezetet. A SZILVA –, akár az alma, de minden más gyümölcs is – valami különleges alkotóelemet rejthet, mivel a SZI ősgyök vagy CS hangos párja, a CSI (csíra) meghatározó, mint életerő kifejezője. A SZI ősgyök bővítményeiben tartalmaz helyreigazítás értelmet, ha SZIdnak, a SZIgor fegyelmez, megtart az egyenes úton. De rugalmasság értelmet visz be a SZÍj szóba. Az élet-tápvonalát, a megújulást a növény SZIkja biztosítja. A SZIkla keményen ellenálló. A remény SZIkrája éltető. A SZIlaj erő kell a nehézségek, bajok legyőzéséhez. A szép SZÍnek hatása felemelő. A SZIrup, a gyümölcs hatóanyagainak legjava. A SZÍtás a tűz életben tartása. A SZÍv megnevezése sem véletlenül indul ebből az ősgyökből. Ezek mellé: a SZIL – LESZ megfordítás a jövő felé mutat: SZILaj egészséged LESZ. A SZILVA LV párosa a lágy, laza, dalolható L és a változékony, végletek megjelenítésére alkalmas V hangból áll. Az LV hangcsoport – ILVA – néhány szóban ad párhuzamot a gyümölcsre. A finom szILVA íze ÉLVEzetes, és szíjassága ellenére, szinte OLVAd a nyELVEn. Nevéből ítÉLVE, van benne valamilyen fontos, értékes, ALVÓ életelem, amely a sejtek megújulásában kiVáLó segítség. Az LV páros, mint alvó L.V – V.L gyök van jelen a szóban: LeV – ViL. LEVének erjesztett anyagából erős szeszt főznek, amely észszerű használattal erősítő ital, mintegy felVILlanyozza, heVÜL tőle, némileg ellenállóVÁ teszi a szervezetet. A SZILVA a sejtek szintjén VÁLtja ki hatását. Érdekes az átforgatás: SZILVA – VASZIL. Az így létrejövő VASZ = VAN gyököt az IL = ÉL gyök követi: VASZ-IL, ami azt jelenti: VAN ÉLet. Sugallja, hogy a SZILVA fogyasztása serkenti az életfontosságú SZERVEket (l > r), SZÍVóssá ELlenállóVÁ teszi. A körülírásban ismétlődően megjelennek az alaphangok: SZ – L – V. Ez is a névadó jellemzőinek egyike. A CzF Szótár magyarázata: „Mi eredeti jelentését illeti, valószinü, hogy nevét szívos, szíjas rostokból álló tulajdonságától kapta, minthogy húsa más gyümölcsökéhez képest szijasabb., feslőbb, hasadékonyabb, legalább a közönséges magvaválóé. Legközelebb áll ezen értelmezéshez a göcseji szija = szilva. E tekintetben egyezik vele a halak kopoltyúja alatt levő szilvány is, mely csakugyan rétegesen öszveszerkezett szíj-, vagy szalagforma lapocskákból áll. Egyezik vele egyébiránt a szláv szliva, sliva, másképen: szlúka.” Kiem. K.S. SZiLVa – SZLiVa hangváz: SZ-L-V – SZ-L-V. Azonos hangváz. A szláv nyelvek megörökölték a szót, de a gyümölcs szerepének kiterjedt élettani hatásai, a szó elemeinek értelmi kapcsolatai megmagyarázhatatlanok azokon a nyelveken. Az LV – VL kapcsolat: a sziLVa fogyasztása megszíVLelendő – a benne LeVő rejtett, aLVó életerő miatt, és táVLati hatásai különböző kórok megelőzésében – fontosnak mondható.
/*/ Megismétlem a gyökértelem fontossága miatt: Eötvös Károly a XVIII. századra fátlanná vált Alföld egyetlen jelenlévő keményfájaként emlékezik meg a szilről. „Van fája a síknak is. De csak puha fája. A nyár, a fűz, a rekettye. Szilaj fája csak a szilfa. Erős, kemény, szívós, viharokkal szembeszálló, a mit hajdan szilajnak nevezett az irodalom is, a népnek nyelve is. Gyümölcsöt nem terem, de éjszakára tanyát ad a varjúnak, seregélynek. A villám kikerüli, és ha beleüt is, nem árt neki. Legmagasabb csúcsára odaszáll a turul madár. Onnan nézi a napot s a legelésző, ficzánkoló ménest. Ágából, fiatal hajtásából faragták őseink az íjjat… Századokon át élt. Kora miatt kihalt szilfát még senki sem látott.” Kiem. K.S.