SZILVA – Hamvas, sötétkék vagy vörös héjú, édes húsú csonthéjas gyümölcs. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A SZI ősgyökből induló gyümölcsnév, a SZILVA valami különleges alkotóelemet rejthet, mivel a SZI ősgyök, akár CS hangos párja, a CSI meghatározó életerő kifejezője.

A SZI ősgyök tartalmaz helyreigazítás értelmet, ha SZIdnak, a SZIgor fegyelmez, megtart az egyenes úton, a SZÍj rugalmassága, a növény SZIkja annak élet-tápvonala, a SZIkla keménysége, a remény SZIkrája, a SZIlaj erő, a SZÍnek hatása, a SZIrup, a gyümölcs hatóanyagainak legjava, a SZÍtás, mint életben tartás vagy a SZÍv nem véletlenül indulnak ebből az ősgyökből. A SZILVA LV párosa a lágy, laza, dalolható L és a változékony, végletek megjelenítésére alkalmas V hangból áll. Az LV páros néhány szóban ad párhuzamot a gyümölcsre. A finom SZILVA íze éLVezetes, szinte oLVad a nyeLVen. Az LV páros, mint alvó L.V – V.L gyök van jelen a szóban: LeV – ViL. LeVének erjesztett anyagából erős szeszt főznek, amely ésszerű használattal erősítő. Ez is a névadó jellemzőinek része. A CzF Szótár magyarázata: „Mi eredeti jelentését illeti, valószinü, hogy nevét szívos, szíjas rostokból álló tulajdonságától kapta, minthogy húsa más gyümölcsökéhez képest szijasabb., feslőbb, hasadékonyabb, legalább a közönséges magvaválóé. Legközelebb áll ezen értelmezéshez a göcseji szija = szilva. E tekintetben egyezik vele a halak kopoltyúja alatt levő szilvány is, mely csakugyan rétegesen öszveszerkezett szíj-, vagy szalagforma lapocskákból áll. Egyezik vele egyébiránt a szláv szliva, sliva, másképen: szlúka.”  
A szláv nyelvek megörökölték a szót, de mély értelmi kapcsolatai megmagyarázhatatlanok azokon a nyelveken.