SZILVIA – Az ősmag(yar)-nyelvben az erdőnek több neve volt. Ezek egyike a fák sokasága okán: SZÁLFÁK, sok SZÁLFA. Az erdő védelmet jelentett a benne élőknek. Óvta őket a SZÉLtől, VIHARtól, VÁDtól, azaz víztől. A latin nyelvben az erdő = SILVA, az oltalom = SALVA.

Volt, aki a SZÁLFÁk, azaz erdő közt élt. Az erdő emberét erdőn élőnek, SZÁLFÁN élőnek nevezték. Ebből módosult a latin SILVANus, majd kialakult a női párja a latin nyelven: SILVIA. Ez magyar írásban SZILVIA.  
Tehát SZILVIA az erdők szépe.  
SZILVIÁK, szépek legyetek!