A szóbokorral sokan foglalkoztak, foglalkoznak, eléggé közismert jelenség. Mivel a magyar nyelvben minden gyökszó fordítható, így csak akkor építhető fel igazi teljes szóbokor, ha gyökpár alapon képezzük.
Alább csak a rendhagyó, gyökpár változatát mutatnám meg a székely életvitelt leíró szövegbe építve, történelmet végigkövető példával e nép mindennapjaiban.
Az SZ.K – K.SZ gyökpár, amelynél az összes hangzókkal alkothatunk gyököt: SZaK – KaSZ, SZáK – KáSZ, SZeK – KeSZ, SZéK – KéSZ és így tovább. Úgy mutatom be, ahogyan a szövegbe beépülnek a mindennapi események leírásakor. A kifejtésnél figyelembe véve az alvógyök változatait, és a rokonhangzós változatait szintén.
A SZÉK – KÉSZ gyökpárral kezdeném.
A letelepült nép, SZÉKes nép. A mi esetünkben ez a: SZÉKita, SZÍKita, SZKíta, SZÉKely, SZÍKöly nép.
A SZÉKes, SZÉKita, SZKíta lét, teljesen KÉSZ állapot, amelyen soha nem kíván változtatni. Oly SZÉKhellyel bír, amelyhez ragaSZKodik. Mint nép soha nem vándorolt ki SZÉKes helyéből a Kárpát-medencéből, nem KÓSZált céltalanul jobblétet keresve más népek KÖZt. Nem vegyült senkivel. Mindennek ők adtak nevet a térségben: hegynek, völgynek, síkságnak forrásnak, pataknak. Voltak némely cifraságot kedvelő törzsek, amelyek maradtak Ázsiában meggazdagodtak, de végül üres KÉZzel jöttek a SZÉKes helyre, a SZÉKELYek közé.
E nép azt ette, amit jó GAZdaként termesztett, tenyésztett. KÁSZuba, SZAKajtóba, SZÁKokba gyűjtött, hogy a KÁSZlóban mindenféle ízletes KOSZtra valót megKÉSZítsen a családnak.
SZOKotáló, KISZámítással élő nép volt, emberben sem szerette a GAZt, csak aki iGAZ. Az egymást mindenben segítő kaláka-KÖZbirtok rendszer KIZárta a mélyszegénységet, a bűnözést.
Élelemtermesztő munkáihoz sajátos eszKÖZöket használt, amellyel művelte földjeit. Mindenféle mesterséget űző, jóKEZű ezermestereik voltak. Soha nem kellett semmilyen más nép segítségét kérniük semmiben. E nép a történelem évezredein át minden SZÜKségeset önmaga KÉSZített el fából, vasból: SZEKeret, KASZát, kapát, lapátot ásót, gereblyét, s földet vágó, hasító, felSZAKító KUSZtora eszKÖZöket, szerszámot: ekét, hozza való taligát, boronát, mángorlót.
Falvai kisKÖZösségeiben minden KÖZtulajdon, KÖZbirtok volt, és minden földbirtok KÖZös tulajdonként, nyílföldekre osztva. KASZált, SZÁKolt, aratott, takart, hogy legyen, amit a szuSZÉKba rakjon. Vigyázott mindennek a SZÍKjára, mert tudta, hogy abban van az élet csírája.
Nem vadászott, nem halászott. Még ma is él egy mondás: Halász, vadász, madarász, üres tarisnyába’ kotorász.
Ha úgy hozták a körülmények, SZŰK esztendők KÖSZöntöttek rájuk, akkor mindenki egyformán SZŰKölködött, a közSZÉKely, a lófő és a rabonbán is. Felélték a KÉSZletet, de bőség idején a KÖZbirtokon, KÖZös kalákamunkával termelt javakból újra feltöltötték a szuSZÉKokat, KÁSZukat, SZÁKokat. Egyenlő volt a KÜZdfelem, KÜSZködés a létért. KÖZös kalákamunkáik – bár keményen dolgoztak – szóraKOZtató alkalmak voltak, KÖZös étKEZéssel, nótával, tánccal végezvén minden nap.
Mívesnapi KOSZoló munkáikhoz hétKÖZi SZOKásos viseletüket hordták, ünnepnapokon annak díszes változatait SZÉKeik falvainak sajátos SZOKásos mintái szerint.
SZIKár, kemény, KÜZdelemtől edzett SZÉKita, SZKíta, SZÉKely férfiak szavatartók voltak. Ki-ki amit KISZólt a száján, azt igyeKEZett megtartani. Nem KÚSZtak térden, hason, megalázkodva, SZŰKölő SZUKa módján semmiféle hatalmasság elé. A római császárt is megleckézték, csizmát vágtak hozzá, lemarházták, díszes ruháját megtépték, alkalmi trónját összetörték.
Noé 350 évvel élte túl a Vízözönt, ő volt a legtekintélyesebb ősatya, ennek ellenére nem akart király lenni, nem alapított államot, nem ültetett ingyenélőket saját utódai közül saját utódai nyakára. Kaláka-KÖZbirtok társadalmi rendet vezetett be. A Jáfet utódok megőrizték az ősatyáktól meghagyott társadalmi rendjüket, népSZOKásaikat. Csak ilyen életmódot követve maradhatott fenn évezredeken át a teremtés ősi nyelve!
Így éltek itt a Kárpát-medencében több ezer éven át SZÉKeknek nevezett területekre osztva, megbonthatatlan egységben, túlélve különböző birodalmakat, kizsákmányoló állam alapítása nélkül, a Noé és Jáfet ősatyáik által mutatott minta szerint.
Kárpát-medencét teljesen betöltő SZÉKes, SZÉKita, SZKíta SZÉKely népe élelmezte Atilla ideérkező hunjait, Árpád magyar törzseit, állataikat, mert azok hadfiak voltak, nem KASZáltak, nem kapáltak, hanem ők és állataik felélték az őshonos SZÉKelyek KÉSZleteit.
Viszonzásul kizsákmányoló, megadóztató államot szerveztek föléjük, a királyi korona jogán elvették KÖZbirtok területeik legjavát, s véget ért a több évezredes, igazságos, kaláka-KÖZbirtok elvre szervezett társadalmi önsegélyző életvitelű rendszerük.