Aki mindeneket megalkotott, rendszerbe szervezve tette. Az ősnyelv szóalkotó alkalmassági határtalansága a nyelv alkotójának bölcsességét dicséri. A beszédhangokkal kezdte. Tudni kell, hogy minden hang képes kifejezni mindkét végletet: jót-rosszat, kellemeset-kellemetlent, nagyot-kicsit stb. A ma is élő ősnyelv, a teremtés nyelve, értelmes szószülő, szóképző nyelv. Nincs a Földön még egy hasonló adottságokkal rendelkező nyelv!
Az élő test alapvető építőeleme az egyedi sejt. Ezek szerep szerint családokba osztályozhatók: ideg-, izom-, bőr-, vér-, csont– stb. sejtek. Mindennek rendelt helye van az élő testben. A sejtek állapotától függ a testi egészség.
Egy élő nép, nemzet alapvető sejtje az egyedekből álló család. A család egysége, erkölcsi állapota az egyedek, a családtagok egészséges erkölcsi állapotától függ. A családok egészséges egysége, erkölcsi állapota határozza meg a nép, nemzet egészséges erkölcsi tartását, állapotát.
A teremtés nyelve vázszerkezetének alapépítménye az emberi örökítő sejtek DNS szalagjának számítógépes ütemtervébe van betáplálva, kódolva, kitörölhetetlenül és átörökíthetően. A magyar nyelv: élő, eleven szószülő nyelv. Az élő nyelv egészét hangegyedek, hangcsaládok alkotják. Három meghatározó családot különböztethetünk meg: gyök, hangcsoport és hangváz azonosság alapon. Mivel e családtagok letagadhatatlan, egyedi ismertető jegyeket hordoznak, így szótestvéreknek is nevezhetők az adott családon belül. A nyelv azonos tevékenységi, fogalmi körhöz tartozó jelenségeket képes hasonló alaphangokkal megjeleníteni. Ezek olyanok, mint egyetlen édesanya által szült testvérek. A kapcsolódó jellemzőket, cselekményeket leíró szavakat azonos vázhangokkal fejezik ki.
A magyar nyelv önszervezésre képes, mivel a génekbe épített nyelvszerkezeti vázának állandóan éber, rugalmas felépítménye lehetővé tesz menetközben módosításokat. A nyelvszerkezeti váz önműködően kéri át a hangokat megfelelő sorrendbe, az értelem minél hűebb kifejezése végett.
Szótestvérek GYÖK alapon – szóbokor és más jelenségek
B.R – R.B gyök: BaR, BeR, BiR, BoR, BuR, BüR – RaB, ReB, RiB, RoB, RöB, RuB, RüB
A gyök jelenthet: elsötétülést, kavarodó rendbontást, takarást, emelkedettséget stb.
Elsötétülés: beBORul, elBORul, BORongós, BORús, BARlang, BURok, kóBOR szavakban.
Kavarodás: kóBORol, felBORul, ROBaj, kiBORul, háBORog, háBORú, ROBban, REBben, BORzad, háBORán, BORjad
Takarás: BURok, BŐRt szőr BORítja, BORzolható, kóBOR, BORít, kiBORul, elBORít, BÍRtok, BORdázat, BORítás stb. Emelkedettség: BÉRc, emBER a nőre BORul, BERbécs és mások.
Szín: RUBin, bíBOR, BÁRsony, BORdó, BARna, cinóBER a BORdélyok csalogató színe, bent jó BŐRök, akik RIBanccá lettek. A felsorolás nem teljes. Folytatható a gyökök keresése. A szóbokorról bővebben egy külön fejezetben
Szótestvérek HANGCSOPORT alapon
B hangcsoport. A B hang szókezdőként megjelenít: nagyot, kicsit. Hangcsoportként szintén mindkét oldalon.
Körülölelés, tartalom: gUBA, kABÁt, sUBA, kOBAk, kEBEl, vagy ezzel kapcsolatos: ABA(posztó), zsABÓ, szABÓ stb.
Nagyobb terjedelem: tÁBOr, kalIBA, szOBA, szABAd, ÖBÖl, kÓBOrol stb.
Vonzó, szép, érzelmi., kellemi: IBOlya, csÁBOs, bIBE, bABÁm, sÁBA, bÍBOr, zsABÓ, kacABAjka stb.
Bolondos: hÓBOrt, tÉBOlyodott, hABArodott, cÁBÁr, ostOBA, gABOrgyás stb.
NG – mozgás hangértelem stb.
Mozgás, helyváltoztatás: barANGOló, bolyONGÓ, csatANGOló, kerINGŐ, csapONGÓ, csellENGŐ, lENGŐ stb.
Hang: csENG, bONG, csilINGEl, dONG, kONG, pENG, zajONG, harANGOzó. A hANGOk is bolyONGÓk az űrben.
Mennyiség: tENGEr, rENGEteg, pANGÓ, az túltENGŐ, terjENGŐ és mások.
Kellemi: zENGŐ, rINGAtó, tANGÓ, kerINGŐ, simONGAtva INGErel, gyENGÜl, ENGEd, zsONGAt stb.
Szótestvérek HANGVÁZ alapon
A körülírásban alapszó vázhangokkal írja le jellemzőit. Érdekes módon szövődnek a szavak, beleépülnek az értelemhordozó gyökelemek. A Teremtő által alkotott tökéletes nyelven rendkívüli nyelvi szövevények hozhatók létre értelemhordozók összeépülésével. Alkotó rugalmassága, szóképző készsége, kifejezőképessége révén körülírja a fő jellemzőket. Megtervezett nyelvszerkezeti vázra épülő nyelv, amely az ember teremtésekor lett beültetve az örökítő sejtekbe, nem a kifejlődéstan hablaty nyomán jött létre makogásból. A szavak rokoni ágazatai szétterjedőek, más szócsaládokhoz is kötődnek, más tárgykörök szerinti elemzésben. Az alábbi szavak e szempont szerint elemezve.
A KaLáSZ a magvak LaKáSZa (lakás). A magvakat SZaKáLLnak tűnő tüskés SZáLKa SZáLaK védik. A növény életideje végén a KaLáSZ zöldről átváltozik, megSZőKüL, sárgul, KéSZüL érésre. A KaLáSZokat KaSZáLják, ilyenkor KuSZáLódnak a SZáLaK. A leKaSZáLt SZáLaKat kévékbe kötik. Itt még száradnak. E napok még aSZaLóK, azaz szárító hatásúak a magvakra. Aratókalákában, ha a KaSZáLó nem bírja a versenyt, akkor KiSZáLL. A KaLáSZok Ki LeSZnek csépelve, ekkor megSZüLiK a magvakat. Cséplés után az üres szalmaSZáLaKat KaSZaLba rakják. A KaSZaLra létrával KáSZáLódnak fel és le. A KaSZaLokban a SZáLaK összeKuSZáLódnak. A KaSZaLt a SZéLeKen bontják meg. Egyik szokás szerint, kifent KaSZaéLlel SZeLiK a SZéLeKről a SZáLaKat. A SZéLeKről lehulló SZáLaK a SZeLeK szárnyán KóSZáLva SZáLLóK. A KaLáSZról lehulló SZáLKás SZáLaK a földön maradnak. A kihulló gabonaszemekre a későbbi esőzések KeLeSZtő hatással lesznek, csírát hajtanak. A kicsépelt kenyérgabona az élelmiszer KéSZLet legfontosabb része, ez aSZáLYoK esetén leSZüKüL. A gabonaszemeket lisztté őrölik, KeLeSZtik, gyúrják, megsütik, majd a kenyeret megSZeLiK, s a KáSZLóban KéSZüLő sültekkel eszik. A kenyér isteni áldás, az igazat SZóLóKnak való.
KaLáSZ – LaKáSZ – SZáLaK – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – L-K-SZ – SZ-L-K – SZ-L-K
KaLáSZ – SZaKáLL – SZőKüL – KéSZüL hangváz: K-L-SZ – SZ-K-L – SZ-K-L – K-SZ-L
KaLáSZ – KaSZáL – SZüLiK – KuSZáL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – SZ-L-K – K-SZ-L
KaLáSZ – KiSZáLL – aSZaLóK – Ki LeSZ hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – SZ-L-K – K-L-SZ
KaLáSZ – KaSZaL – KáSZáL – SZéLeK hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-L-K
KaLáSZ – KaSZaéL – SZeLiK – SZeLeK hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – SZ-L-K – SZ-L-K
KaLáSZ – KóSZáL – SZáLLóK – KeLeSZ(t) hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – SZ-L-K – K-L-SZ
KaLáSZ – KéSZLe(t) – KáSZLó – SZóLóK hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-L-K
Ha sz > z váltással írjuk: KAZAL. A KAZALban a SZÁLAK LAZÁK, azaz LAZÁn állnaK.
KaZaL – LaZáK hangváz: K-Z-L – L-Z-K
Ha l > j váltással: KASZAJ. A KASZAJból a SZÁLAKat kampós végű bottal a SZÉJEKről SZAKAJtják ki. A szénaKASZAJból éhes SZÁJAK laknak jól, JESZIK, eszik a szénát.
KaSZaJ – SZaKaJ – aSZáJoK hangváz: K-SZ-J – SZ-K-J – SZ-J-K (aszályok)
KaSZaJ – SZáJaK – JeSZiK – SZéJeK hangváz: K-SZ-J – SZ-J-K – J-SZ-K – SZ-J-K
TÁBOR – a TÁBORozás jelenségeinek megnevezései azonos hangvázzal, mint szótestvérek, a szócsalád tagjai. A nyelvészet cseh eredetűként jegyzi, azonban a hangváz mást bizonyít. Azonos hangok, témakör, mindegyik a TÁBOR egy valamilyen jellemzőjét világítja meg. A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be. A TÁBor szó a T.B – B.T gyökkel indul: TáB – BoT. A TÁBor helyét kijelölték, BOTot, cölöpöt vertek le a négy sarkához. Legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, rendszabály szükséges. A TÁBORba – akár törzsi, vagy hadi – nem TÖRhet BE idegen, akit viszont elfogadnak, azt BETÖRik a belső rendszabályhoz. A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. Nincs sok kölönc, könnyen összerántható a betyárBÚTOR. A hadi TÁBORba TOBORoznak, de oda csak BÁTOR férfiak kellenek. A TÁBORban minden BARÁT együtt issza BORÁT. Aki hadiTÁBORba száll, az a BŐRÉT viszi vásárra. Kezdetben a harc BOTRA ment, mert az volt a fegyver. Később, a fémfegyverek korában sokan veszítették el végtagjaikat, és akkor BOTRA jutottak. Sok esetben TŐRBE csaltak egész nagy harci TÁBORt hadicsellel. A hatalmat BITORlók is felépítették saját valós és képletes TÁBORukat, amelyben elnyomták a szembenállókat. Ahhoz, hogy lőni tudj, kell tölteni a TÁRBA.
Az alábbi hangvázak igazolják az értelmi összetartozást, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül.
TáBoR – BoRíT – BáToR hangváz: T-B-R – B-R-T – B-T-R
TáBoR – BoToR – BiToR hangváz: T-B-R – B-T-R – B-T-R
TáBoR – RoBoT – ToBoR – TáRBa hangváz: T-B-R – R-B-T – T-B-R – T-R-B
TáBoR – BeTöR – BúToR hangváz: T-B-R – B-T-R – B-T-R
TáBoR – BaRáT – BoRáT hangváz: T-B-R – B-R-T – B-R-T
TáBoR – BőRéT – BoTRa – TőRBe hangváz: T-B-R – B-R-T – B-T-R – T-R-B
TÁRCSA – T.R – R.T gyök, körmozgást leíró: TURul, TÉReng, TÉRül stb. De kiTERülés, kiTÁRulkozás is. A TÁRcsa kerek, kör alakú TÁRgy. A TÁRCSA eredeti magyar szó. A germán, francia, német megörökölték az ősnyelvből. A kezdetek idején a TÁRCSÁt, mint célCSITÁRt, célpajzsot, a CSATÁRa, CSÖRTÉre felkészülésre, céllövésre használták. A célpontot TÁRGYnak nevezték magyarul. Innen az angol TARGET = célpont. Kerek TÁRCSÁra TÁRGYaltak, azaz céloztak. Ma is körrajz a célpont. Az átforgatás sokatmondó: TÁRCSA – CSATÁR. Azaz CSATÁRok, CSATÁRa felkészülők eszköze, a célTÁRCSA. A TÁRCSÁra RÁCSATtan a lövedék. Ha cél téveszt a célCSITÁR, célTÁRCSA mellé megy, RATACS, tévút, CSÜTÖR, CSÜTÖRtököt mond. A CSATÁRa alkalmas téren folyik a harc, aki kiesik, az TACSRA megy, pályán kívülre, TÁCSRA, távolra. A pajzsok egy része TÁRCSA alakú volt, szerepe, hogy elTÉRICCSE (térítse) a RÁCSATtanó nyílvesszőt, sújtást. Készítőiket is CSITÁRnak nevezték. A TÁRCSA alakú CSITÁRra különböző rajzolatokat festettek, amelyek ráACSARÍTottak az ellenségre. Akit kiütöttek – sebesült, halott – TACSRA került, azaz küzdőtéren kívülre.
TáRCSa – CSaTáR – CSiTáR – CSöRTe hangváz: T-R-CS – CS-T-R – CS-T-R – CS-R-T
TáRCSa – RáCSaT – TéRiCCSe hangváz: T-R-CS – R-CS-T – T-R-CS
TáRCSa – TaCSRa – TáCSRa hangváz: T-R-CS – T-CS-R – T-CS-R
TáRCSa – CSiTáR – aCSaRíT hangváz: T-R-CS – CS-T-R – CS-R-T
TáRCSa – CSüTöR – RaTaCS hangváz: T-R-CS – CS-T-R – R-T-CS
TÁNYÉR, TENYÉR – összhang a TÁNYÉR – TENYÉR és a TANOR föld közt. Kezdetben a TENYÉR volt, abban kenyér és egyéb. TÁNYÉRt készítője darab fából NYERTE, majd NYÍRTA, faragta fúrta ki. A tálalt étket darabokra NYÍRTA, vágta, szelte. A TENYÉRt az elme RÁNYITja, és IRÁNYITja munkára, az éhség a TÁNYÉRra. A munkában a TENYÉR a TÉNYERŐ. Ezzel a NYARAT átdolgozva szerezte keNYERÉT és kenyérre valót. TÁNYÉRon tálalva a munkával NYERT terményből készült étek. Renyhe TENYÉR munkájának eredménye NYERETlenség, RENYET. A TINÓRU gomba TENYÉRnyi TÁNYÉRÚ jellemzője névadó. A TENYÉR eszköz, TÉNYRE, tényekre, hogy legyen, amit tenni a TÁNYÉRra. Megfigyelhető a TENYÉR, TÁNYÉR, s az alábbi TURÁN, TANOR értelmi és hangazonosság kapcsolat is. A TURÁNi NATÚRból, a TENYÉR tényerejével TANORföldön terem a TÁNYÉRra való étek. A jó minőségű TANOR föld kialakítása a TANYA körül kezdődött, TANYÁRA volt jellemző, amely úgy nézett ki távolról, mint egy zöld oázis (övezés) a sivatagban.
TáNYéR – TeNYéR – TéNYeRő – RáNYiT – iRáNYiT hangváz: T-NY-R – T-NY-R – T-NY-R – R-NY-T – R-NY-T
TeNYéR – TéNYRe – ReNYeT hangváz: T-NY-R – T-NY-R – R-NY-T
TeNYéR – NYaRaT – NYeRTe – NYíRTa hangváz: T-NY-R – NY-R-T – NY-R-T – NY-R-T
TáNYéR – TiNóRu – TaNoR – TaNYáRa hangváz: T-NY-R – T-N-R – T-N-R – T-NY-R
TURÁN, TANOR(ok) – megművelésre alkalmassá alakított TURÁN föld. A TANOR, megművelt, beTANított, TANÁRi kéz alá vett terület. A NATÚR tér: emberkéz által fel NEm TÚRt, nem ÉRINTett, nem művelt terület. A NATÚR állapota olyan, ahogy megszületett: NAT. Ellentétes értelem: NAT-ÚR – TAN-OR. Amit emberi kéz ÉRINT, művel, nem NATÚR, hanem már TANOR. A TANOROK föld a TANYA melletti, TANYÁRA jellemző. A falvakba tömörülés után, a csűrkert, és a KERTEN túli, kertek lábján kívüli, gondosan megművelt térség. E szó a magyar nyelvben ma is él. Székelyföldön majd minden falu határában van TANOROK nevű határrész. TANOROKon termett a legjobb minőség. TANOROK széna a legjobb széna. Az elhanyagolt terület – nem NATÚR, nem TANOR, hanem RÚTAN néz ki. A TANOR TÉREN termő nemes gyümölcs neve: RANET (ranett alma). A NATÚRból TANORok kialakításához RUTIN, azaz jártasság, jó terepismeret, termesztői szaktudás kellett. A TANOROK föld a legtöbb KORONÁT érő. A TANOROK nyilvántartását a rovó NOTÁROK végezték. A NOTÁR nem lehetett KONTÁR, pontosan jegyezte a rovást. A NATÚRból felTÖRÉNdő TURÁN földön megművelt TANOR TÉREN termett a TÁNYÉRra való étek. Innen NYERTE a KENYERÉT.
TaNoRoK – NoTáRoK – KoNTáR hangváz: T-N-R-K – N-T-R-K – K-N-T-R
TaNoRoK – KoRoNáT – RoKoNáT hangváz: T-N-R-K – K-R-N-T – R-K-N-T
TaNoRoK – KeRTeN hangváz: T-N-R-K – K-R-T-N
TaNoR – TaNáR – TuRáN hangváz: T-N-R – T-N-R – T-R-N
TaNoR – NaTúR – RúTaN hangváz: T-N-R – N-T-R – R-T-N
TaNoR – éRiNT– RuTiN hangváz: T-N-R – R-N-T – R-T-N
TaNoR – RaNeT – TéReN hangváz: T-N-R – R-N-T – T-R-N
NYELV – EVŐ NYÉL, NYELEVŐ, izomNYALÁB, izomNYÚLVány, LEBENY, LEVENY, vele eszünk, megNYILVÁnulunk. A nyELVvel kifejezzük ELVeinket, ÉRVelünk (l > r) védelmükben. A nyELV egymástól ELVálasztva tagolja a hangokat. A NYeLv látható, amikor kiNYíLik a száj. Oly hegyes, éles, mint a NYíL. Főleg a nőké, mivel a NYELV a LÁNYok, asszonyok legfőbb fegyvere. A NYELV sebezhet is, mint a NYíL. A NYELVvel eNYELeg a fiú LÁNNYal. NYELVÜnkkel valljuk meg ELVEinket, NYILVÁnulunk meg, azzal OLVAsunk hangosan. A NYELVÉn, a NYELVÉvel ízleli a fiú a lányt. A NYELV olyan ízlelő izomNYÚLVÁNY, amelyen a NYÁL segítségével szétOLVAd az étEL, szétterjed az íz. NYELVÜnk ELVEzeti a falatot a szájüregben, s kiÉLVEzi az ízeket. A NYELVvel mondunk VÉLeméNYt, teszünk VALlomást, VÁLaszolunk kérdésre, VÉLekedünk, ezzel tesszük VILágossá mások előtt gondolatainkat, FELsorolva (v > f), LEVezetve érveinket, FELelünk. LEVeleinket adott nyeLVen írjuk. A nyeLV VÁLaszát, FELeletét FÜLlel érzékeljük. A NYELV megpróbálja az ízeket. Csak azt NYELjük le, ami a NYELVnek ízlik, csak azt mondjuk ki NYELVvel, ami illik. A NYELV összehúzva kicsire tömöríthető, de rendkívül NYÚLékony, BILLENŐ izomzat, kiNYÚLVa hosszú. A NYELVvel NYALjuk le a kaLÁNYt, kaNYÁLt. NYELVvel NYALVa érzed ELsőként az étEL, ELedEL ízét, mielőtt NYELed EL (ny/eledel). Az állat NYELVével LEFetyel. A kérődző NYELVével NYALábolja a kötegnyi anyagot s úgy NYELi EL. Az étel leNYELVE gyomorba jut. A száj kiNYILVA mutatja a NYELVEt, beszéd közben megVILLAN, megVILLANY. A NYELV irányító VOLÁNként, VOLÁNYként vezeti a falatot.
NYeLV – NYaLVa – NYúLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – NYaLáB – BiLLeN hangváz: NY-L-V – NY-L-B – B-L-N
NYeLV – NYeLVe – NYiLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – VoLáNY – ViLLaN hangváz: NY-L-V – V-L-NY- V-L-N
NYeLV – NYeLeVő – eVő NYéL hangváz: NY-L-V – NY-L-V – V-NY-L
NYeLV – LeBeNY – LeVeNY hangváz: NY-L-V – L-B-NY – L-V-NY
AKARAT – az AKARAT leghatározottabb magyar szavak egyike. Az A hang határozott rámutató. Cselekvő KARra van szükség aKARat véghezviteléhez, amely helyreRAK. Az AKARAT legerősebb mozgatóerő. Ezt sugallják a részvevő hangok. E hangokkal fejezzük ki a létfenntartás fontosabb tevékenységeit: ARAT, TAKAR, RAKAT, RAKTÁR, TÁRÓK és az eszköz: KAR. A felsoroltak, egyéni AKARAT által irányított tettek. Aki AKARATtal tele KOTOR, hajt, négyel, nem nézi KORÁT. A RETEK is KOTORással KERÍThető elő a földből. Jó AKARATtal a RÉTEKről sok terményt TAKARnak be. A beTAKARítottak ÉTEKREvalók, amellyel étkezéskor TRAKTÁlnak. Az AKARAT TÖREKedővé tesz. TARKA TEREKen TEKER a cél eléréséért. A kisgyerek, ha valamit AKART, azt KÉRTE. A KURTÁra fogott AKARAT a tett halála.
aKaRaT – TaKaRa – KoToR hangváz: K-R-T – T-K-R – K-T-R
aKaRaT – ReTeK – RéTeK hangváz: K-R-T – R-T-K – R-T-K
aKaRaT – KeRíT – KeRT hangváz: K-R-T – K-R-T – K-R-T
aKaRaT – RaKaT – TRaKTa hangváz: K-R-T – R-K-T – T-R-K-T
aKaRaT – TeReK – TeKeR – TaRKa hangváz: K-R-T – T-R-K – T-K-R – T-R-K
aKaRaT – éTeKRe – KéRTe hangváz: K-R-T – T-K-R – K-R-T
aKaRaT – TöReKi – KuRTa hangváz: K-R-T – T-R-K – K-R-T
aKaRaT – TáRóK – KoRáT hangváz: K-R-T – T-R-K – K-R-T
TERASZ – előTÉR, TÉRRÉSZ, TERASZ. A TERASZ kiERESZTés, amit az építményre RÁTESZnek. A TERASZ – SZARET fordítás: TERASZon SZÁRÍTanak, a nap SZÓRTA sugarak. SZERETünk TERASZon lenni szabadban. Ajtaját RETESZelik is. A TERASZon jó kilátás nyílik a tájra, SZATURig, telítődésig jutunk a szép látvánnyal. Szépérzékünk még TESZ RÁ. A TERASZon ülő kiveszi RÉSZÉT a jó levegőből és napsütésből.
TeRaSZ – SZeReT – SZáRíT – RéSZéT hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-R-T – R-SZ-T
TeRaSZ – RáTeSZ – TeSZ Rá – ReTeSZ hangváz: T-R-SZ – R-T-SZ – T-SZ-R – R-T-SZ
TeRaSZ – SZóRTa – eReSZT – SZaTuR hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – R-SZ-T – SZ-T-R
DESZKA – a DESZ gyök, nyílt jelentésű az alföldi DESZK falu nevében. DESZKÁért szétSZEDIK a tőkét, tehát több részre SZAKADó tőke. DESZKÁból alkothatod SZÉKED és KÁSZUD, amely SZÁKOD is. Szép erezetű DESZKÁból DISZKE díszelemek készíthetők. DESZKÁból készül a pincei ÁSZKOD. A DESZKAvágást ősnyelven deSZKENDElésnek, SZKENDELésnek nevezték. DESZKENDEL átfordítva LEDNEKSZED, LEDNEK SZED, azaz LEDnek, vékony LEDéren mozgó sávnak SZEDi szét, rétegekre nyitva a tőkét. E neve – hajlékonysága okán – még lehetett SZKENDULA is (pendula), majd innen l > r váltással SZKENDORA, SZKENDURA lett az utódnyelvben. A szláv DOSZKA is a DESZKA szóból ered.
DeSZKa – SZaKaD – SZeDiK hangváz: D-SZ-K – SZ-K-D – SZ-D-K
DeSZKa – KáSZuD – SZáKoD – SZéKeD hangváz: D-SZ-K – K-SZ-D – SZ-K-D – SZ-K-D
DeSZKa – DiSZKe – áSZKoD hangváz: D-SZ-K – D-SZ-K – SZ-K-D
DeSZKeNDeL – SZKeNDuLa – LeDNeK SZeD hangváz: D-SZ-K-N-D-L – SZ-K-N-D-L – L-D-N-K-SZ-D
ETRUSZK – az ETRUSZKok szervezett, földművelő, állattartó, kézművességhez ÉRTŐK népe volt. Nevükben a TUDÁSRA sarkaltság, TRUDA, elTÖRŐDŐ FÁRADozás. Szerszámkészlet: TRUSZA. TRUSZÁjukban, TRU SZÁKjukban minden, életvitelhez szükséges szer megvolt. A TRUSZA, TRU SZÁK szerszámmal és egyébbel tele, SZATUR volt. TRUSA = készlet, más néven SZATYOR, SZERTARTÓ láda, táska, SZEREDÁS (t > d). Ősnyelvi szó az utódnyelvekben. Minden ETRUSZKnak TRUSZÁKja volt, benne a teljes készlete. A TRUSZA a TRUDÁhoz, azaz elTÖRŐDŐS, TRUDÁS, fáRASZTó munkához használt szerszámkészlet. Az ETRUSZKok építették az első SZTRÁDÁt, amely kemény TRUDÁt igényelt.
A TRA, TRU, TRO ősnyelven munkával kapcsolatos. Mindenki KÉSZen állt katTRA, csatTRA, patTRA, tetTRE azaz a munkára, NÉGYelésre. Utódnyelvek NÉGYet jelentő szavaiban él e munkajelentésű ősi TRA hangcsoport: quaTRO, caTRO, paTRU, teTRA stb. A francia TRAvail = munka. Az orosz TRUda is e gondolat. Az eTRUSZKok alkotó, munkás, NÉGYelő, TöRŐDő, TRUSZKoló nép volt, történelmi hagyatékuk bizonyítja. A szó beépült e nép nevébe. A TRUSZA vagy ÚTRA SZÁK, szeredás tele volt, SZATUR volt. A TRUSZA = készlet, vele a SZUTRA, a feladat teljesíthető. A hegyes szerszám kiSZÚRTA a TRUSZA oldalát. Az ETRUSZK SZERETTE a rendet, azért tartott TRUSZÁT. A TRUSZÁba rakta szerszámait, nem SZÓRTA SZERTE. SZATUR ősnyelven: tele, telített. Jóllakottság, telítettség a SZATURnália ünnep jellemzője. Aki túl SZATURra ette magát, ROSSZAT tett, olyanná lett, mint tömött, teleROTYASZtott SZATYOR.
SZATURNOSnak nevezték a LAKOLÓSt, aki körülövezte hasát. Innen az övezett SZATURNUSZ bolygó neve. Ilyenkor ajánlatos volt eltolni a jelképes RETESZt, azaz nem enni túl sokat. A mezőn KUSZTORA késsel ették a KOSZTRA valót.
eTRuSZK – SZTRáDa – TuDáSRa – TöRőDőS – TRuDáS hangváz: T-R-SZ-K – SZ-T-R-D – T-D-S-R – T-R-D-S – T-R-D-S
eTRuSZK – SZaKéRTő – TRuSZáK hangváz: T-R-SZ-K – SZ-K-R-T – T-R-SZ-K
eTRuSZK – TRuSZáK – úTRa SZáK hangváz: T-R-SZ-K – T-R-SZ-K – T-R-SZ-K
eTRuSZK – SZeRTaRTó – SZaTuRoK hangváz: T-R-SZ-K – SZ-R-T-R-T – SZ-T-R-K
eTRuSZK – KuSZToRa – KoSZTRa hangváz: T-R-SZ-K – K-SZ-T-R – K-SZ-T-R
TRuSZa – SZeReTTe – SZúRTa hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-R-T
TRuSZa – SZóRTa – SZeRTe hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-R-T
TRuSZa – SZaTYoR – RoTYaSZ hangváz: T-R-SZ – SZ-TY-R – R-TY-SZ
KÁMASZUTRA – a szaporítás teljességét, a kamatoló feladatot, SZUTRÁt jelentette, amelyhez mindkét részről kell a megfelelő TRUSZA, azaz nemi szerv készlet, hogy mindkét fél elnyerje gyönyörRÉSZÉT, a SZATUR érzetet, és utód szülessen. A KÁMA azt is jelentette, hogy rejtett, KAMU helyen történt a SZERETés. A kámaSZUTRA nem a GENDERelmélethez kötődik, mert az visszaKONDORodik, GÖNDÖRödik, GENDERedik saját neméhez, s így a TRUSZA nem teljes, nincs meg benne mindkét készlet teljesen, a feladat eredményes elvégzéséhez. Ha a SZARTA lyukba SZÚRTA, nincs szaporítás. Az igazi bensőséges SZUTRÁhoz őszintén SZERETni kell. Az első nőnek, ÉVÁnak sok neve volt, ezek egyike ESZTER, hiszen SZERETve volt, és SZERETett is. A SZERETet mindenkié, így a TE RÉSZed is.
SZaTuR – RoSSZaT – RoTYaSZ hangváz: SZ-T-R – R-SZ-T – R-TY-SZ
SZuTRa –TRuSZa – ReTeSZ hangváz: SZ-T-R – T-R-SZ – R-T-SZ
SZuTRa – SZaRTa – SZúRTa hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T – SZ-R-T
SZuTRa – SZeReT – RéSZéT hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T – R-SZ-T
SZuTRa – ESZTeR – TeRéZ hangváz: SZ-T-R – SZ-T-R – T-R-Z
KAPTÁR – a KAPTÁR szó a bérnyelvészet szerint: ? görög > latin > német. REPÜL: finnugor. TÖRPE: nem írja idegen eredetűnek, de kifejezetten magyarnak sem. TÉRKÉP: TÉR: finnugor, KÉP: török. PORTÉKA: görög > latin > német eredetvonal. NEKTÁR: görög > latin > nemzetközi. Az alábbiak bizonyítják, mindannyi magyar eredetű, egyazon szócsaládba is besorolhatók. Persze, mint minden hangnak, gyöknek, szónak több szerepe van. A méhek a virág PORTOKjából szedik a NEKTÁRt. A KAPTÁRba RÖPTÜKben hordják be e PORTÉKát. A bejáratnál ér véget a RÖPTÜK. A KAPTÁRhoz mérten TÖRPÉK a méhek. Megtalálják a KAPTÁRt, ösztöni képességük TÉRKÉP alkotása. FolyóPARTOK melletti virágréteken gyűjtik a nektárt. A kis szállítók KAPTÁRba hordják NEKTÁR PORTÉKÁjukat (p > n). A méhész a KAPTÁR lépeiből PÖRGET (k > g) mézet. A legfinomabb, változatos gyógyerejű mézfajtákat a KÁRPÁTOKban gyűjtik.
KaPTáR – NeKTáR hangváz: K-P-T-R – N-K-T-R
KaPTáR – PöRGeT – PoRTéKa hangváz: K-P-T-R – P-R-G-T – P-R-T-K
KaPTáR – PoRToK – PaRToK hangváz: K-P-T-R – P-R-T-K – P-R-T-K
KaPTáR – TöRPéK – RöPTüK hangváz: K-P-T-R – T-R-P-K – R-P-T-K
KaPTáR – TéRKéP – KáRPáT hangváz: K-P-T-R – T-R-K-P – K-R-P-T
BÁRKA – a CzF Szótár is idegenként jegyzi a BÁRKA szót. Nézzük, mit mondanak a BÁRKA hangváz hangjai a fő jellemzőiről? Noé és családja hitte a teremtői ígéretet, BÉRÜK a megmentés lett. Az ateisták szerint Noé és a BÁRKA nem léteztek. A magyar nyelv igazolja létezését, s ma is ott áll az Araráton jégbe fagyva. KÉRUBok vigyázták, védelmi BUROKban tartották a BÁRKÁt, amely mintegy KÓBORként, védte őket, de RABOK voltak benne egy éven át. A BÁRKA BURKÁban BÉKÉRE leltek a viharok idején. Noé a BÁRKÁba BERAKta állatait, ABRAKot is rakott a jó KARBAn tartásukhoz. A BÁRKA hatalmas volt, ősnyelven: AKBÁR = hatalmas, belül KÖRBEjárható, az állatok felügyelete végett. Az ABRAKkal etetéshez BAKRA tett edényeket használt, mintegy jászolként. A gondozással BOKORnyi teendője volt az egész családnak egy éven át, tehát nem unatkoztak.
A BÁRKA nem volt irányítható, de ők ÉBEREK voltak (nem héberek), figyeltek az árra, a BÁRKÁval KÓBORolás egész ideje alatt. A BÁRKA egy másik KORBA vitte őket, egy gyökeres változásokkal telitett új kihívásokkal teli földi létbe. Éghajlat teljes megváltozása az, emberi életkor lerövidülése, betegségek, erjedés stb.
BáRKa – BuRoK – KéRuB hangváz: B-R-K – B-R-K – K-R-B
BáRKa – BéRüK – RaBoK hangváz: B-R-K – B-R-K – R-B-K
BáRKa – BuRKa – BéKéRe hangváz: B-R-K – B-R-K – B-K-R
BáRKa – BeRaK – éBeReK hangváz: B-R-K – B-R-K – B-R-K
BáRKa – aBRaK – BaKRa hangváz: B-R-K – B-R-K – B-K-R
BáRKa – KaRBa – KöRBe hangváz: B-R-K – K-R-B – K-R-B
BáRKa – aKBáR – BoKoR hangváz: B-R-K – K-B-R – B-K-R
BáRKa – KóBoR – KoRBa hangváz: B-R-K – K-B-R – K-R-B
ASSZONY – az ASSZONY bő termő lény, és NYOSSZA, NYOSZTJA mindenki, aki szereti. Az igazi ASSZONY szereti, ha NYOSSZÁk, nosztják női, anyai gyümölcseit. ASSZONYOLJ, NÁSZOLJ NYOSZOLYÁN! Hűséges, szorgalmas ASSZON (régi) nagy hASZON. A leány a NÁSZON válik ASSZONná. Ha a férj jó, szerető kedves, megértő, az ASSZONYnak érzelmi-testi SZONNYA (szomja) van iránta, ha durva, aljas, érzelmi-testi ISZONYA. Az ASSZONY SZÜNJÉnek (keblének) SZONJA, a kicsinye. SZON a NÁSZ gyümölcse. A SON gyök utódnyelvekben sarjat, fiat jelent: JohnSON, ErikSON, ManSON stb.
aSSZoNY – NYoSSZa hangváz: SZ-NY – NY-SZ.
aSSZoNYoLJ – NáSZoLJ –ؘNYoSZoLYa hangváz: SZ-NY-LJ – N-SZ-LJ – NY-SZ-LY
aSSZoN – haSZoN – NáSZoN hangváz: SZ-N – h-SZ-N – N-SZ-N
aSSZoNY – SZoNNYa – iSZoNYa hangváz: SZ-NY – SZ-NY – SZ-NY
aSSZoNY – SZüNJe – SZoNJa hangváz: SZ-NY – SZ-NJ – SZ-NJ.
BOGLYA – összeBOLYGAtot széna-, szalmaszálakból áll. Használatkor a BOGLYÁT tépik BOLYGATják. A BOGLYÁban GABALY van. A BOGLYA csúcsára néha felül a BAGOLY. Nyáron, nagy melegben, BOGLYArakáskor járnak a BÖGÖLYök.
BoGLYa – BoLYGa – BaGoLY hangváz: B-G-LY – B-LY-G – B-G-LY
BoGLYáT – BoLYGaT hangváz: B-G-LY-T – B-LY-G-T
BoGLYa – GaBaLY – BöGöLY hangváz: B-G-LY – G-B-LY – B-G-LY
BÜSZKE – az ilyennek BESZŰKül mozgástere, SZÜKEBB a baráti köre. Aki gazdag, tömött BUKSZÁjára BÜSZKE. Az öntelt BÜSZKE férfi-nő csak külsőre ad, a kapuKÜSZÖBön belül kell látni környezetét. Sok BÜSZKE otthona, gazdasága KOSZBAn úszik. A szép nő BÜSZKE, hogy SZEBBKE, mint más. Aki túl BÜSZKÉn viselkedik, arra BŐSZEK a körülötte élők.
BüSZKe – BeSZüK – SZüKeBB hangváz: B-SZ-K – B-SZ-K – SZ-K-B
BüSZKe – BuKSZa – SZeBBKe hangváz: B-SZ-K – B-K-SZ – SZ-B-K
BüSZKe – KüSZöB – BőSZeK hangváz: B-SZ-K – K-SZ-B – B-SZ-K
BüSZKe – KoSZBa hangváz: B-SZ-K – K-SZ-B
FIGURA – FIGARO, a híres borbély, FIGURÁs frizurát készíthetett. Táncban sok látványos mozgásFIGURA van. A jó táncos szépen FIREGŐ- FOROGÓ. A FARAGÓművész FIGURÁs GARAFÁt (kancsót) FARAGA. A nevettető nagy FIGURA, néha RÖFÖGŐ hangon utánozva kiFIGURÁz másokat. Heccelés közben RÁFOG másra elkövetett tréfás tetteket.
FiGuRa – FiGaRo hangváz: F-G-R – F-G-R.
FiGuRa – FiReGő – FoRoGó hangváz: F-G-R – F-R-G – F-R-G
FiGuRa – RöFöGő – RáFoGó hangváz: F-G-R – R-F-G – R-F-G
FiGuRa – FaRaGó – GaRaFa hangváz: F-G-R – F-R-G – G-R-F
KONYHA, KUNYHÓ – KONYHA a KUNYHÓ fő része, ASSZONYOK, a SZOKNYA birodalma. ANYÓK, ANYÁK, LÁNYOK HATÉKONY élelmiszer feldolgozást végeznek. A fáradtan érkező néha HUNYIK az asztalra bújva. HANYAG asszony koszos KONYHÁján HÁNYIK a betérő. A mezőről jönnek a fáradt ÉHNYELŐK.
KoNYHa – KuNYHó – SZoKNYa hangváz: K-NY-H – K-NY-H – SZ-K-NY
KoNYHa – aHNYáK – aHNYóK – LáNYoK hangváz: K-NY-H – H-NY-K – H-NY-K – L-NY-K
KoNYHáT – HaTéKoNY – hangváz: K-NY-H-T – H-T-K-NY
KoNYHa – HáNYiK – HuNYiK hangváz: K-NY-H – H-NY-K – H-NY-K
KoNYHa – KiHuNY – KáLYHa hangváz: K-NY-H – K-H-NY – K-LY-H
KoNYHa – éHNYeLőK hangváz: K-NY-H – H-NY-L-K
KuNYHó – HuNYoK – aNYJuK hangváz: K-NY-H – H-NY-K – NY-J-K
KuNYHó – KoNYHa – HaNYaG hangváz: K-NY-H – K-NY-H – H-NY-G
KALÁNY – a KALÁNY, KANYÁL szócsalád: a KALÁNY, KANYÁL jól áll a LÁNYKA kezében. A LÁNYOK készülnek a főzésre, a KALÁNY forgatására, a KALÁNYolásra. Régen a közös KALÁNYon vegyültek a NYÁLAK. Ha nem mossák meg rendesen, NYÁLKA marad rajta. A KALÁNY-nyal mohón evő, NYAKLÓ nélkül NYAKALja az ételt. A nagyKANYÁL, KÉNYÁLó, tálaló eszköz. A NYALKA, NYALÁNK, NYALAKodó legény vigyáz a KALÁNY-nyal, nehogy leegye magát a LÁNYOK előtt. KALÁNYt NYALÉK, s NYELÉK, NYELÖK Ha éhes vagyok KALÁNY után NYÚLOK, NYÓLOK, a jó falat előtt megNYÍLOK. A KALÁNY előtt megNYÍLIK a száj. A KALÁNY KINYALható. Torokba mélyre nyúló KALÁNY ÖKLENYt okoz.
KaLáNY – KaNYáL – KéNYáL hangváz: K-L-NY – K-NY-L – K-NY-L
KaLáNY – LáNYKa – LáNYoK hangváz: K-L-NY – L-NY-K – L-NY-K
KaLáNY – NYaKLó – öKLeNY hangváz: K-L-NY – NY-K-L – K-L-NY
KaLáNY – NYáLKa – NYáLaK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K
KaLáNY – NYaKaL – NYaLKa hangváz: K-L-NY – NY-K-L – NY-L-K
KaLáNY – NYaLéK – NYeLéK – NYeLöK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K – NY-L-K
KaLáNY – NYíLiK – NYaLáNK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-N-K
KaLáNY – NYúLoK – NYóLoK – NYíLiK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K
KaLáNY – NYíLoK – KiNYaL hangváz: K-L-NY – NY-L-K – K-NY-L
KOTROBÁL – a szó kószálót, barangolót, gyűjtögetőt jelentett. E szó ma nincs jelen a magyar nyelvben, de itt a szócsalád többi tagja. A KOTROBÁLÓ sokat BOTORKÁLt, de BOTRAKÉLt, ha a KERETBŐL fogyott az élelem. Mivel a BOT fő munkaeszköz volt, így a BOTRAKELés, munkába indulást is jelentett. A KOTROBÁLÓ LÁBAIT RAKja egymás elé, s halad. A KOTROBÁLÓk bizony RABOLTAK is mások KERTÉBŐL, kertjéből. Szerettek BIRTOKOLni. Nevük hangvázából ítélve, a KELTAIBÉRek is KOTROBÁLÓ életmódban jutottak el a mai Brit-szigetekre. A nyelvben nincsenek véletlenek!
KoTRoBáLó – BoToRKáL hangváz: K-T-R-B-L – B-T-R-K-L
KoTRoBáLó – LáBaT RaK hangváz: K-T-R-B-L – L-B-T-R-K
KoTRoBáLó – BoTRaKéL hangváz: K-T-R-B-L – B-T-R-K-L
KoTRoBáLó – KeReTBőL hangváz: K-T-R-B-L – K-R-T-B-L
KoTRoBáLó – RaBoLTaK hangváz: K-T-R-B-L – R-B-L-T-K
KoTRoBáLó – KeRTBőL hangváz: K-T-R-B-L – K-R-T-B-L
KoTRoBáLó – KeLTaiBéR hangváz: K-T-R-B-L – K-L-T-B-R
KoTRoBáLó – BiRToKoL hangváz: K-T-R-B-L – B-R-T-K-L
TANÁSZ – ő volt a bölcs érett ember, aki TANított, TANÁSZolt, TANÁCSolt. Akkor nem TANÁRnak, hanem TANÁSZnak nevezték. A TANÁSZ mélyen SZÁNTÓ ismerettel bírt. A jó, bölcs TANÁSZ, SZÁNATot érzett a tudatlan iránt, TANÁCSolta, TANÁSZolta, felNESZTEtte, keltette érdeklődését. TANÁSZolt a NÁSZT illetőleg is: házasságra, családra. Ő maga sem SZÜNT meg TANulni élete SZENTülésléig, élete végéig. „Az igazi bölcs holtáig tanul.” Az igazi, jó indulatú bölcs TANÁSZokat a nép SZENTként tisztelte, mert SZÜNET nélkül TESZEN a körülöttük élők javára. Ezek a SZENÁT (szenát = tanács) tagjai voltak, bölcs SZENÁTORok, NESZTORok, akik egészségre, SZANÁTRA vonatkozó TANÁSZokkal is ellátták a kór további RONTÁSZA (eszezve) ellen a SZÁNATRA méltó betegeket.
TaNáSZ – NeSZTő hangváz: T-N-SZ – N-SZ-T
TaNáSZ – NáSZT hangváz: T-N-SZ – N-SZ-T
TaNáSZ – SZáNaT – SZeNT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T – SZ-N-T
TaNáSZ – SZeNáT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T
TaNáSZ – NeSZToR – SZeNáToR – SZáNaTRa hangváz: T-N-SZ – N-SZ-T-R – SZ-N-T-R – SZ-N-T-R
TaNáSZ – SZaNáT – SZüNeT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T – SZ-N-T
TaNáSZ – SZáNTó – TeSZeN hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T – T-SZ-N
CSONKA – a CSONKAsággal kapcsolatos szócsalád: A CSONKA maradvány CSÜNG. A magyar CSONKA, SONKA szavak a CSONt szó gyökét tartalmazzák, amelyből a CSONka kifejezés indul. A SONKA a padláson, KACSON, azaz rúdon CSÜNGött. A SONKÁra mondták régen: NOCSAK, kitartson újig! A CSONKAság a KANCSALság is. Ez székelyül: KANCSI. A CSONKA – KACSON gyökátforgatás mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, a karon gyakoribb. De azt is, hogy amikor lefosztják a szőlőtőkét, akkor CSONKA marad, mert a KACSON nincs semmi. A KANCSÓ egy olyan korsó, amelynek a szűkített felső része nincs, eleve CSONKÁn készítették, nagyobb felső nyílással, más szerepet szánva. A szép, mutatós KANCSÓt hajdan, fent az ÁGACSON, a GÖCSÖN felakasztva tartották. A KANCSÓ, korsó, ha eltört, rút, CSONKA lévén, így ÓCSKÁN mutat, s már nem hasznavehető. A CSONKA KANCSÓ már nem KINCS. A lábon legtöbb esetben a CSÁNK, a boka CSONKul. Van olyan népi szokás, hogy a CSÁNKra, bokára apró CSENGŐket kötöznek, amelyek tánclépés közben CSÖNGnek. Ez a gondolat továbbvihető: valaha CSÜNGŐnek nevezték az alkart, és ez a CSÜNGŐ adta a CSING, SING, más szóval: könyök hosszmérték méretét. A CSENGŐ is CSÜNG, és mozgatva CSINGIlingi, CSENGŐ hangot ad. A szép zöld ág megtörve CSÜNG a CSONKA ágon, sérült GÖCSÖN.
CSoNKa – SoNKa – CSoNT hangváz: CS-N-K – S-N-K – CS-N-T.
CSoNKa – KaCSoN – CSüNG hangváz: CS-N-K – K-CS-N – CS-N-G.
CSoNKa – SoNKa – NoCSaK hangváz: CS-N-K – S-N-K – N-CS-K.
CSoNKa – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS.
CSoNKa – KaNCSó – CSaNaK hangváz: CS-N-K – K-N-CS – CS-N-K.
CSoNKa – áGaCSoN – GöCSöN hangváz: CS-N-K – G-CS-N – G-CS-N
CSoNKa – KaNCSó – óCSKáN hangváz: CS-N-K – K-N-CS – CS-K-N.
CSoNKa – KaNCSó – KiNCS hangváz: CS-N-K – K-N-CS – K-N-CS.
CSoNKa – CSeNGő – CSöNGő – SiNG hangváz: CS-N-K – CS-N-G – CS-N-G – S-N-G
CSoNKa – GöCSöN – CSáNK hangváz: CS-N-K – G-CS-N – CS-N-K.
ROSTOKOL – a mai német ROSTOCK kikötő valaha ősnyelven kapta nevét a SOK ZSÁKOLÁS, TOKOLÁS, TÁKOLÁS, kényszerű várakozás, ROSTOKOLÁS okán. Akár STOKHOLM kikötő neve a SOK HOLMi ki-, berakodása, TOKolása, raktározó STOKolása mián. Tudni kell, hogy az ALKOTÁS szó ősi változata: TÁKOLÁS. Ide érthető a TOKOLÁS, azaz csomagolás, de a TÖKÖLÉS, mint tétova, ötletelő megoldáskeresés, sőt a nemzés is. Ha egy szó hangjainak átforgatása nyomán másik értelmes szó képződik, amely a tárgykörhöz illő kifejezés, akkor ősnyelvi eredetről beszélhetünk. Tárgykörhöz tartozók: ROSTOKOLÓ, SARKALATOS, KÓSTOLÓRA, SÉTÁLÁSOKRA… A bérnyelvészet a ROSTOKOL szót német nyelvből eredezteti. A KOLOSTOR szót – szerintük – nyelvújítók hozták létre. Mi köze a ROSTOKOL és KOLOSTOR szavaknak egymáshoz? Gyökelemzéssel, gyök- és hangátforgatással, kiderül, hogy az összes szó egy tárgykörhöz köthető. Kényszerű állóállapot velejárói. Alaphangjaik: R-S-T-K-L – K-L-S-T-R.
A kikötői ROSTOKOLás kényszerű várakozás közben, meghívhatták egymást közös KÓSTOLÓRA. Hangátforgatással: ROSTOKOL – KÓSTOLÓRA. A ROSTOKOLÓ várakozás alatt érkezési SORrend alakul ki, régiesen: SORALKOTÁS, SORTÁKOLÁS. A ROSTOKOLÓ várakozásra kényszerítő állapotokért, meglehet, valakik RÖSTELLIK magukat. Kényszerű, elhúzódó ROSTOKOLÁS alatt, közös, SARKALATOS gondokat megtárgyalhatták könnyebb megoldások keresése végett.
Berakodásnál RÉSTÁKOLÓ átmozgatással helyet képeztek szoros TOKOLÁSRA, csomagolásra. A LAKATOLÁSRA is figyeltek. Tolvajok már akkor is voltak. A hajóban tároltak LEKÖTÉSÉRE is gondot fordítottak, hiszen a hullámverések miatt elszabadulhatott, és tönkremehetett az áru. A kikötői várakozás ROSTOKOLÁS alatt SÉTÁLÁSOKRA is volt idő.
Ősnyelvi szóalkotási alaptörvény: bármely szóbeli mássalhangzó lehet kezdő s alkotható velük új szó más sorrendbe helyezve: Rostokolás, Sétálásokra, Sarkalatos, Soralkotás, Réstákolás, Röstellik, Kóstolóra, Tokolásra, Lakatolásra, Lekötésére… Még több is lehet, csak én mindannyira nem éreztem rá. Lehet keresni.
RoSToKoL – KóSToLóRa – RöSTeLLiK hangváz: R-S-T-K-L – K-S-T-L-R – R-S-T-L-K
RoSToKoLáS – SoRTáKoLáS – SoRaLKoTáS hangváz: R-S-T-K-L-S – S-R-T-K-L-S – S-R-L-K-T-S
RoSToKoLáS – SaRKaLaToS – SéTáLáSoKRa hangváz: R-S-T-K-L-S – S-R-K-L-T-S – S-T-L-S-K-R
RoSToKoLáS – RéSTáKoLáS – RéSaLKoTáS hangváz: R-S-T-K-L-S – R-S-T-K-L-S – R-S-L-K-T-S
RoSToKoLáS – ToKoLáSáRa – TáKoLáSáRa hangváz: R-S-T-K-L-S – T-K-L-S-R – T-K-L-S-R
RoSToKoLáS – LeKöTéSéRe – LaKaToLáSáRa hangváz: R-S-T-K-L-S – L-K-T-S-R – L-K-T-L-S-R
A gyöknyelvtan felfedi a teremtés nyelvében rejlő bölcsességet, a követhető következetességet. Csodálatos összhang van e nyelvben. Ez a különbség a grammatika és a gyöknyelvtan közt. A grammatika az utódnyelvek száraz, élettelen lárvaszavainak elemzéséhez alkalmazható.
KOLOSTOR – a KOLOSTOR ősnyelvi szó, létezett a múltban, bizonyíték erre a szócsaládja. A KOLOSTORi élet kényszerű, egyhelyben veszteglés, bezártság, ROSTOKOLÁS is. A KOLOSTOR egyféle ISKOLATÉR, bent fontos SARKALATOS rendi hittételek oktatása, sőt lovagi képzés is folyt. Alkalom adatott oktatói elmélkedő SÉTÁLÁSOKRA is.
KoLoSTor – iSKoLaTéR – RoSToKoL – SéTáLáSoKRa hangváz: K-L-S-T-R – S-K-L-T-R – R-S-T-K-L – S-T-L-S-K-R
KABALA, KALÉBA – a LÓ ősi nevei: KALÓ, KABALA, KABALÓ. Az ÚT neve: KALÉ. KABALÁval mentek KALÉBA, azaz útra. Ennek megértéséhez egy kacskaringós magyarázatot kell fűzni. Tudni kell: minden fogalomkörnek sajátos értelemhordozó elemei vannak a szavak, kifejezések felépítésére. A LÓ már a kezdetektől az ÚT fogalmával társult. Így a különböző neveibe is beépültek. Ugyanis, mint minden másnak, a LÓnak is több neve volt. Minden ősnyelvi szó fordítható volt, és úgy is érthető szó jön létre, így e jelenség a szavak elemzésénél vizsgálandó! A vizsgált szó átforgatásával létrejövő szavak a jellemzőket írják le.
Az északi sarki jég Özönvíz utáni kezdeti olvadásakor, a mai Franciaország és Brit-szigetek közt, a csatorna lassú feltöltődése idején, szárazföldi átjáró volt. Az ott élők Jáfet ősnyelvet beszélő utódnépe, az átjáró UTat KALÉ, KALÉZÓ néven nevezte, arra KALÉZoltak. Ma is az a neve: CALAIS = KALÉZ. ÚTra, KALÉBA indulás előtt a LÓ, KALÓ elhagyta az ÓLat, istáLÓt. Az ÚTra induLÓ ember elhagyta a LAKOt, feltette a KALAPot, és maga elé vette a KALÉt, KÁLÓt azaz UTat. A KABALÓ, KABALA gyorsabban visz. Gyorsabban szedi a LÁBAKat, jó LÁBALÓK a KABALÁK. A jó hátasLÓ néha táncoLÓ paripa. Az erős KABALA KILÁBAL a bajból.
Nem véletlen, hanem a nyelvi egységhez, kifejezési szövevényeinek csodáihoz tartozó, hogy ZABnak nevezték a LÓ legkedvencebb – ZABján, ZÁPján rágott – szemes takarmányát, a ZABot. Ismerős a ZABot ZABáLÓ LÓ. Ilyenkor kiveszik a ZABlát a szájából, hogy ZABjával, ZÁPjával ZAVartalanul (b > v) ZABálni tudja a ZABot. A LUcernát, a LÚ legkedvencebb, legtáplálóbb zöld növényét sem véletlenül nevezték e néven! LUCERNA – NACERLU, gyökátforgatás. A LUCERNA NACERŰ LÚ eledel. A LÓ hátán ülő LÓBÁLja a LÁBait. Egy másik névadó a KABALA névre: a LÓ fő ereje a LÁBAKban rejlik, mert azokkal száguld, LOhol gyorsan. KABALA – ALÁBAK átfordítás mutatja, a KABALA aláBAKOLt jászolból eszik. A KABALA gyorsan szedi a LÁBAKat. Minthogy minden ősnyelvi szó fordítható volt, és úgy is érthető, a LÁBAK erejével száguldó LÓ másik neve: KABALA lett. A LÓ, a KABALA, KABALÓ, szokott KABÁLÓzni, KAPÁLÓzni is első LÁBaival. A KABALÁn ülő könnyen LEBUKhat, ha nem jól üli meg. De az is idetartozik, hogy a LÓ, legszebb háziállat, az ember szívéhez, KEBELÉhez– KEBLÉhez nőtt. A LÓnak, féltett állatnak épített először beálLÓ, védett helyet, ÓLat, istálLÓt, ÓLAKBA zárta, ÓLAKBAn tartotta. Az öreg székelyek gyerekkoromban sűrűn használták e szót, KABALÁnak mondták a LOvat.
KaBaLa – LáBaK – LeBuK hangváz: K-B-L – L-B-K – L-B-K
KaBaLáK – LáBaLóK – KiLáBaL – LóBáLóK hangváz: K-B-L-K – L-B-L-K – K-L-B-L – L-B-L-K
KaBaLa – KaPáLó – KáBáLó – BaKoL hangváz: K-B-L – K-P-L – K-B-L – B-K-L
KaBaLa – KeBeLe – óLaKBa hangváz: K-B-L – K-B-L – L-K-B
KaBaLa – KaLéBa – KáLéBa hangváz: K-B-L – K-L-B – K-L-B
A LOVAG szóból alakult ki a GAVAL, GAVALLÉ megnevezés. A k > g és b > v rokonhangváltással alkotható a GAVALA, GAVALLÉ szó. GAVALA – ALAVAG fordítás mutatja a kezdetet: LAVAG. A LOVAG jól megülte lovát, különben ALÁVÁGta hátáról a földre. A LOVAG lóháton állandóan a LEVEGŐn volt. A GAVALlér LOVAG a VALAGán ülve LOVAGol, s indul KALÉBA, GALÉBA, GÁLÁNs KALANdra a VILÁGba. Számára GAVALLÉ GÁLÁVal egyenlő volt a LOVAGi torna, ő volt a GAVALLÉr. A LOVAGnak azért volt KALPAG a fején, mivel rögzítve volt egy szalaggal, így vágtákban, GALOPPOKban sem röpült le a fejről. A nyelvben nincs véletlenül kialakult szó. Véletlen kialakulások csak a kifejlődés, evolúciós mesékben vannak. A teremtésben, a beszélt nyelvben minden pontosan megtervezetten jön létre.
LoVaG – GaBaLa – KaBaLa hangváz: L-V-G – G-B-L – K-B-L
LoVaG – GaVaLLé – GáLáVaL hangváz: L-V-G – G-V-L – G-L-V-L
LoVaG – VaLaG – ViLáG hangváz: L-V-G – V-L-G – V-L-G
LoVaG – LeVeGő – aLáVáG hangváz: L-V-G – L-V-G – L-V-G
KaLPaG – GaLoPPoK hangváz: K-L-P-G – G-L-P-K
JUBÁL – az Özönvíz előtti első zenész neve: JuBÁL. JUBÁL érzelmileg túlfűtött, BUJa, JUBÁLó, BUJÁLó, azaz szerelmes alkatú volt, a nőket BÚJta, velük ELBÚJt BUJÁLni, JUBÁLni, szeretni. A sötétből, ÉJBŐL dalolt nekik elBÁJOLÓ dallamokat. A LÁB önkéntelenül mozdul az ütemes zenére: LÁBAL – LÓBÁL. A LÁB – BÁL fordítás már Ádám után az első zenésznél megjelenik, beleszövődik nevébe. A JUB – BUJ gyök részben az utódnyelvekben szeretni jelentéssel fellelhető. Főként a szláv nyelvekben, de nincs magyarázat a gyökre.
JUBÁL másik névadó jellemzője: zenéjének ütemére mozgatta LÁBUJjait, mezítlábas világ volt, nevében ez is megjelenik: JUBÁL – LÁBUJJ. A későbbi JUBÁLok, azaz zenészek már LEBUJokban is zenéltek.
Az ő LÁBaló, láBALó, LÁBat LÓBáló, lóBÁLó, doBÁLó mozdulatait mások is utánozták, innen ered a BÁL szó.
Mellékág: minden BÁLban ZABÁLtak, azaz ettek is a BÁLOZók akkoriban. Ez volt a LÁBAZó, ZABÁLó BÁLOZás. ZABÁLáskor a ZABján (innen a szláv: zub = fog), ZÁPján (b > p) rágja az ételt az ember. Ma is létezik a kosaras BÁL rendezvény, ahol egymást kínálva esznek is, azaz ősiesen ZABÁLnak.
JuBáL – LáBuJJ – LeBuJ hangváz: J-B-L – L-B-J – L-B-J
JuBáL – BuJáL – eLBúJ hangváz: J-B-L – B-J-L – L-B-J
JuBáL – BáJoL – éJBőL hangváz: J-B-L – B-J-L – J-B-L
LáBaZ – ZaBáL – BáLoZ hangváz: L-B-Z – Z-B-L – B-L-Z
AKROBATA – a nyelvészet szerint görög eredetű szó, az AKROSZ = legfelső csúcs jelentéssel. Az AKROSZ – SZOKRA átforgatás mutatja a valamikori ősnyelvi alakot: SOKRA, többre. Az elemzésekből látható, hogy a szó ősnyelvi eredetű szócsalád része, amely megragadt a görög nyelvben. Az igazi AKROBATA sikere töretlen AKARATÁBAn keresendő. Elhatározása, hogy a szakmai képzésének minden gyötrelmét tudatosan vállalja: a rendkívül BÁTRAKÉ a siker esélye. Az AKROBATA igazi BIRTOKA az erő, ügyesség, kitartás. Az AKROBATA a tornamutatványok összességét, a mozdulatok titkainak BOKRÁT-BERKEIT ismeri. AKROBATA mutatványok betanulására, szófogadó, tanulékony, türelmes, BIRKÁT jellemző, szerény ember kell. Az AKROBATA tehetség már kiskorában feszegeti BURKÁT, mint a csibe a tojáshéjat, és kibújik a közrendi egyszerűségből. Az AKROBATA alapképzés TÁBOROKban történt, majd csak a legjobbak maradtak a pályán, de azok is csak addig, ameddig BIRTÁK erőnléttel és teljes értékű összpontosítással. Az AKROBATÁk úgy sikeresek, ha erős kötődésű BARÁTOK, hisz egymás épségére vigyázniuk kell.
aKRoBaTa – aKaRaTáBa – BiRToKa hangváz: K-R-B-T – K-R-T-B – B-R-T-K
aKRoBaTa – BáTRaK – BaRáToK hangváz: K-R-B-T – B-T-R-K – B-R-T-K
aKRoBaTa – BoKRáT – BeRKeiT hangváz: K-R-B-T – B-K-R-T – B-R-K-T
aKRoBaTa – TáBoRoK – BiRKáT hangváz: K-R-B-T – T-B-R-K – B-R-K-T
aKRoBaTa – BuRKáT – BiRTáK hangváz: K-R-B-T – B-R-K-T – B-R-T-K
VÁROS – a VÁROS név a valaha védVÁRral, VÁRfallal kerített VÁRas települést jelentett. Minden VÁROS kezdete egy tanya, az első levert cövek. Majd FALakból épült FALu volt a folytatás. A történészek szerint a VÁROSok az emberiség fejlődésének épített nyomai. Igen, a félelemből eredő védekezési ösztön miatt kénytelen volt a tanyáról, faluról a kőfallal bekerített VÁRASba zsúfolódni, kőfallal körülvett rabságba tömörülni. A védekezés fejlődéseként valóban nagy lépés volt. Mert a VÁROS létrejöttének valódi oka nem a társadalmi felemelkedés, fejlődés, hanem az emberi erkölcs folyamatos romlása, süllyedése, züllése. A VÁRfalakkal körülvett VÁROSok a történelem folyamán VÉRES háborúk színterei voltak. Alig akadt olyan, amely elkerülhette ezt. A félelem miatt erősítették a falakat, és a védősereget minél ütőképesebbé fejlesztették. A fő cél, védelmi és visszavágó erejük folyamatos növelése volt. Ily szempontból a VÁROS valóban egy erőteljes fejlődő ROVÁSa az emberi történelemnek. Ennek ellenére, sokszor végződött VERESéggel az ostromháború, s a VÁROS elesett, volt RÍVÁS, SÍRVA adták fel.
VÁSÁRtartási jogot azért kapott a VÁROS, mivel feltétel volt a felhozott értékek védelmének biztosítása.
A gyönyörű természethez, a színes tanyai világhoz viszonyítva, a VÁROS sűrű építményei, SIVÁR környezet. A VÁROS falai közé zárt rabság miatt mindenki SÓVÁRog ki falai közül az igazi emberi létre alkalmas, teremtett természet ölébe. Ez soha meg nem szűnő vágy mind a mai napig. A VÁROS falai közt, mintegy VARSÁba fogott halakként éltek az emberek.
VáRoS – VáRaS – RoVáS – RíVáS hangváz: V-R-S – V-R-S – R-V-S – R-V-S
VáRoS – VéReS – VeRéS – SíRVa hangváz: V-R-S –V-R-S –V-R-S – S-R-V
VáRoS – VáSáR – SiVáR hangváz: V-R-S – V-S-R – S-V-R
VáRoS – SóVáR – VaRSa hangváz: V-R-S – S-V-R –V-R-S
KÉRDÉS – a szó hangjaival felépíthető a szócsalád, így a megoldás módjait is felsorolja. Ez a nyelv bölcsessége. A KÉRDÉS – SÉDRÉK fordítás mutatja, hogy a figyelmet felkeltő KÉRDÉSek magukkal SODRÓK, és minden helyén feltett KÉRDÉS lehet ÉRDEKES. Egy vizsgán kapott KÉRDÉS helyes megválaszolásától függ SIKERED. Az élet nagy KÉRDÉSeinek megválaszolásában úgy lehet teljes SIKERED, ha KERESED a megoldási módozatokat, fontossági sorrendben helyükre RAKDOSol mindent, és DEREKAS munkával megoldod a feladataidat. DEKRESS, zavarj a KÉRDÉSsel, ha tudni akarsz! Van eset, a feltett KÉRDÉSedre SOKADRA kapsz választ. Némely KÉRDÉS KARDOSan vágó.
KéRDéS – SoDRóK – KeReSeD – KeReSD hangváz: K-R-D-S – S-D-R-K – K-R-S-D – K-R-S-D
KéRDéS – RaKDoS – SiKeReD hangváz: K-R-D-S – R-K-D-S – S-K-R-D
KéRDéS – DeReKaS – éRDeKeS hangváz: K-R-D-S – D-R-K-S – R-D-K-S
KéRDéS – éRDeSeK – KeSeReDő hangváz: K-R-D-S – R-D-S-K – K-S-R-D
KéRDéS – DeReSeK – DeRűSeK hangváz: K-R-D-S – D-R-S-K – D-R-S-K
KéRDéS – KéRéSeD – DeKReSS hangváz: K-R-D-S – K-R-S-D – D-K-R-S
KéRDéS – SoKaDRa – KaRDoS hangváz: K-R-D-S – S-K-D-R – K-R-D-S
Megfigyelhető, hogy a KÉRDÉS szó minden vázhangja kezdőhang a megoldás módozatait kínáló szavakban. Nincs több ilyen nyelv, mert ez a Teremtő Isten által megtervezett, Ádám teremtéskor az ő testi sejtjei DNS csavaros szalagjának számítógépes ütemtervébe betáplált örökíthető nyelv.
ÖSVÉNY – az ÖSVÉNY, egy kESkeNY SÁVON haladó útrövidítés, tapOSVÁNY, amelyen kikerülhető a pOSVÁNY is. Aki ÖSVÉNYt ver, az gyalogolni fÖSVÉNY, nem akar fölÖSlegesen sokat lábalni. Résúton, ÖSVÉNYen fÖSVÉNYt menvén, az út hamarabb ESVÉN meg, egy kEVÉSNYI tojásfŐVÉSNYI időt megtakarít a nyíllÖVÉSNYi távon, hogy ne legyen SAVANYú a gyaloglás. A tájat átlósan NYESVE, egy rÉSNYIre kESkENY, SOVÁNY, SÁVNYI úton, két EVÉSNYI idő közt célhoz ér. A tanyák közt is a SÖVÉNY mellett SUVad, mert úgy rövidebb. Ez lehet lábbeli NYŰVÉS kezdetben, de aztán vert ÖSVÉNY lesz belőle, és utána már nem NYŰVŐS.
öSVéNY – tapoSVáNY – poSVáNY hangváz: SVNY – t-p-S-V-NY – p-S-V-NY
öSVéNY – föSVÉNY – NYeSVe hangváz: S-V-NY – f-S-V-NY – NY-S-V
öSVéNY – SoVáNY – eVéSNYi hangváz: S-V-NY – S-V-NY – V-S-NY
öSVéNY – SöVéNY – NYűVéS hangváz: S-V-NY – S-V-NY – NY-V-S
öSVéNY – SáVNYi – NYűVőS hangváz: S-V-NY – S-V-NY – NY-V-S
öSVéNY – eSVéN – keVéSNYi hangváz: S-V-NY – S-V-N – k-V-S-NY
öSVéNY – SáVoN – löVéSNYi hangváz: S-V-NY – S-V-N – l-V-S-NY
öSVéNY – SaVaNYú – föVéSNYi hangváz: S-V-NY – S-V-N – f-V-S-NY
A szócsaládok és az egymás közti átmenetet segítő mellékágazásaik bizonyítják a pontosan megtervezett nyelvszerkezeti váz létezését.
LABDA, DEBLE – gömbölyű jelentés. DEBLE, a sütőtök székelyföldi, erdővidéki neve. A D-B-L hangok, gömbölyű, szép ívelést jelentenek. Gyerekként a kisméretűre nőtt DEBLÉt is LABDAként DOBÁLtuk. Jó, kellemes oldalon: LABDA, játékszer, LÁBADdal továbbítható. A szép ívelt nyakú, libegő hattyú ősi neve: LEBEDA. BÉLD, jelentése: szép, LABODA, régebben kedvelt tápláléknövény, DALBA rejtett, mondott, énekelt szép szavak. DEBLE, a finomra sült sütőtök.
DeBLe – LaBDa – LeBeDa – BéLD – LaBoDa – DaLBa hangváz: D-B-L – L-B-D – L-B-D – B-L-D – L-B-D – D-L-B
Rossz, kellemetlen oldalon: DeBeLLa, csúnyára elhízott nő, DiaBLo, valaha fény angyala, aki gonosszá vált, BaLLaDa, szintén DaLBa sűrített gyászos vég.
Az ősi ABELLA, ADELA, ADÉL, LÉDA női nevek, a gömbölyű szépség, és a DAL okán adattak. BELLADY – e név is e gondolatból sarjadt valaha.
DeBLe – DeBeLLa – DiaBLo – BaLLaDa hangváz: D-B-L – D-B-L – D-B-L – B-L-D
DeBLe – LaBDa – DoBáL hangváz: D-B-L – L-B-D – D-B-L.
LaBDa – LáBaD hangváz: L-B-D – L-B-D.
LeBeDa – BeLLaDy hangváz: L-B-D – B-L-D.