SZTÁNA – Ősi település. [bérnyelvész: szláv] A SZTÁNA név az SZ.T – T.SZ alvógyökkel indul: SZéT – TeSZ. Ez azt igazolja, hogy kezdetben a területeket SZÉToSZTották, mindenkinek saját oSZTott HONA, SZTHÁNÁja, őSTANYÁja volt.
Az első őstelepülések családi alapúak. A család, a törzsi sátorapa és vének tanácsa által kioSZTOtt, a megélhetést biztosító NATúr terület, birtok terére építette a TANYÁt.
A T.N – N.T gyök: TáN – NaT, fontos, mély értelmet kifejező nyelvi elem a kezdeti állapotok megértéséhez. A TANya helye kezdetben a NATúr, azaz emberi kéz által még NETÚR, NE TÚRt, fel NEm TÚRt TÉR, RÉT valamely kedvező fekvésű része. Később felTÚRva beTANították termésre.
Innen a TURÁN szó, fogalom eredete. A NATÚR TÉR TURÁN, ORján, TARján indult az élet. E TURán volt a nászban nesztett, sarjakkal felgyarapodott dinasztia, nagycsalád, família, mafilia gyarmata, farmja, birtoka, amely feloSZTHAtó részekre, nyilakra tagoltan TANYÁk, SZTÁNÁk építésére alkalmas.
A felTÖRt NATúr TÉR, TERmésre beTANítva TANor nevet kapta. A TANORföld, a legjobb termőföld a TANYÁt, SZTÁNÁt vette körül. Tovább volt a RÓNA, amelyet még fel kellett RÓNI, törni, nem hagyni RÚTAN NATÚR állapotában, hanem beTANítani termővé, TANORrá tenni.
A SZTÁNA ősi, ősnyelvi szó, amely évezredekkel ezelőtt kapta nevét az első letelepülő ősnyelvet beszélők geSZTEN elterülő TANYÁjaként. A GESZT szó eGÉSZT, SZEGhető, vágható jót, hasznos belső részt jelent. A kenyeret is megSZEGik, hogy GESZTjéhez jussanak. A kádárok a fa GESZTjéből dolgoznak. A TANYA a tér GESZTjére épült, és jellegzetes fája a GESZTenye, geSZTENYE, geszTENYE volt. A fákkal övezett TANYA kellemes, körülövező életteli színfolt a sivár rónán, mint a pálmákkal övezett ovázis, oázis a sivatagban.
De jelen van az eSZTENÁn, azaz vÉSZTEN elterülő, legelőn épült juháSZTANYA szavunkban is. Bővebben a címszavaknál. SZTáNa – eSZTeNa hangváz: SZ-T-N – SZ-T-N.
Az N hangcsoport – ÁNA – a sztÁNA ANYAhely, az ősi tANYA, a mENYŐnek, mENŐnek, azaz embernek ott volt a kezdeti hONA, oszthONA.
Vagyis az ősi TANYa egyik megnevezése volt a szTÁNa. A SZTána, sztÁNA, szTÁNA, az oSZTott ANYAhely, a TANYA.
A TANYA, őSTANYA, eszezve őSZTANYA. Ez a férfi, a család által szeretett, védett, féltett, IST, ISZT ANYA helye.
A magyar nyelvben a TANYA szóalak maradt fenn, de az utódnyelvek egy részében az ISZTÁN, SZTÁNA van jelen, amely népek letelepedési helyét, (isz)TANYÁját, őSTANYÁját jelenti, országuk nevében.
Erdélyben Kós Károly Varjúvára SZTÁNÁn áll. Ez nem szláv, nem román megnevezés, hanem még az Özönvíz után a Kárpát-tengerből kiemelkedő mai fennsíkokon, csúcsokon letelepült ősfoglalók egyik STAbil ISZTANYÁját nevezték így. Ősisége több ezer éves.
——————
TANYA – Község, város határában lakóházból, gazdasági épületekből álló kis gazdasági település. [bérnyelvész: óorosz] A TANYA T.NY – NY.T gyökbővítmény: TaNY – NYiT.
A TANYA szó oly régi, mint az ember, a nyelv, vagy mint az ANYA. Ez még az ősnyelven, a kezdetek idején képzett szó. A TANYA NYITott téren áll.
Az NY hangcsoport – ANYA – mutatja szerepét: a tANYA az igazi eszmÉNYI otthon, ahol vár a szerető ANYA, a friss kENYÉr, a gesztENYE ÁrNYA. Ott él a tANYA lÁNYA, legÉNYE ENYElgésére várva. A tANYÁról elindulási lehetőség többirÁNYÚ.
A TANYA az igazi, a legjobb, legeredetibb, igazi lakhely az ember, a család számára. Mindenkinek a kis birtoka közepén álló TANYÁja. A szóban levő NY hang, az eNYh, amit a TANYA árNYa, a koNYha nyújthat. A TANYA a letelepedett ember TAlapja, telepe, TAlap ANYAhelye. Innen indul ki sugárirányba, és ide tér vissza. Itt a fészek, a TANYA, benne a szülőANYA, a melegség, amely visszavárja, amelyhez visszavágyik, visszakívánja eNYhülést adó gesztjeinek árNYAit. Fa, geszt árNYA nélkül nincs TANYA.
A kezdetekkor geszt – geszTENYE – volt a fa neve. A geSZTek közt volt az oSZTott, válaSZTott szállása, geSZThona, oSZThona, ottHONA, otTONYA, ahol volt aSZTala, aSZTaga, ahol a föld vizet fakaSZT, asszONYA liSZTből téSZTát dagaSZT, arcára mosolyt fakaSZT, oSZTOvátán poSZTÓt sző.
A TANYA jelentette az ANYÁT, a szülőANYÁT és az ANYAföldet, amely táplál. TaNYa – aNYáT hangváz: T-NY – NY-T.
Megfigyelhető alább, a CzF Szótárban az utódnyelvi szóalakokon, az SZT páros szerepe a TANYA szó leírásában. Íme: „Nemzetünk hajdani életmódjából következtetve a tanya legeredetibb ősi szavaink egyike, melyhez alaphangban és fogalomban rokonok a sinai tang (= aula), a szanszkrit SZThána (= hely), ez után a persa s több más nyelvben eléforduló SZTana, SZTan képzők, melyek valamely helyet, lakhelyet, különösebben várost, országot stb. jelentenek, mint güliSZTan (rózsás hely), máriSZTán (kigyós hely); HinduSZTan, Turki-SZTan, v. Turke-SZTan, Kabuli-SZTan stb. Bopp F. szerént (Glossarium. 3-ik kiadás) a szanszkrit SZTána (alkatrészei: SZThá am. állni, lenni stb. és ana suffixum) am. 1) állás, SZállás, Tartózkodás, (actio standi, versandi, morandi); 2) hely (locus). Rokonitásba hozza hiberniai nyelven ezen szót; tan (a country, region, territory). Magyar elemzéssel gyökben (ta v. tany), egyezők a terjeszkedésre vonatkozó talaj, telek, telep és többek. […] B. Szabó Dávid a ,tó’ szótól származtatja: tonya; a régi oklevelekben Jerney Nyelvkincsei szerént következő alakokban találjuk: tune, tana, thone, tanya, tonya, leginkább ,halásztelep’ (captura piscium, piscina, piscatura) jelentéssel; honnan Jerney szerént a Don folyó torkolatánál feküdt Tan (Tanais) várostól, […] hozák és kölcsönzék a ,tanya’ nevet.” […] De magyar nyelven általánosabb jelentése is van (föntebb 1) alatt), mely összevág akár a szanszkrit SZThána (= hely), akár a magyar talaj, telep, telek szók jelentésével.” Kiem. K.S.
Végül a mai magyar nyelvből kimaradt a SZT kezdő, mivel a magyar nyelv hangtani szabálya, hangzástörvénye nem mindig enged fölösleges mássalhangzó torlódást a szó elején. Maradt a tanya. Csak az eSZTena = legelő (juháSZTanya) szónál maradt meg e hangelőtéttel.
