EGYVENG – Testvér [ősi hun szó*] Ami hun, az ómagyar, azaz ősnyelvi, a teremtés eredeti nyelvén kelt szó. A hunok nyelve az ómagyar egy tájnyelve lehetett. A szó az EGY – GYE ősgyökb
Még a Czuczor Fogarasi Nagyszótárban is többször fellelhető az „uráli kor” kifejezés, utalva némely magyar szó eredetére. A magyar nyelvnek nincs „uráli kora”, hanem az uráli nyel
Ma is élő, nem zsidó eredetű, ősnyelvi nevek ÉFRAIM – Az ÉFRAIM név az ÉF – FÉ ősgyökkel induló és szÉPséget, FÉnyt jelent. A FIÚ az ősiségben: ÉFI, ÉFIÚ, idősek gyermekkor
ETALON – Valamely mértékegység állandó, hiteles mintapéldánya. [NEM francia] Az ETALON szó az E hanggal indul, amely itt bemutató, rámutató hangként van jelen: E, Ez, Eme. A mérlegelés
ÉNEK – Emberi hanggal megszólaltatott szöveges zene. [NEM finnugor ] Az ÉNEK szó ÉN – NÉ ősgyökből képzett. Az ÉNEK: fellazuló érzelmi kitárulkozás. Az ÉN, magam a gondolati hátt
Ahogyan én érzem, látom Az igazi elegancia az egész embert megérinti, ám nem feltétlenül az érzékiség felkeltése a célja. Az igazi elegancia az elmén, a szíven, az érzelemvilágon át
ERZSÉBET – A név az ER – RE ősgyökből indul, és ERőt sugárzó. Az E hang az EgyEnlEtsség, kiEgyEnsúlyozottság jelölőhangja, az É magasság. ER – ERény, ERkölcs, ERedő, ERő, de
ESKÜ – Istenre, mint tanúra vagy valamely szent dologra hivatkozó ünnepélyes kijelentés. [es ’eskü” ? es(ik)] Az ES – SE ősgyökön alapul. Az ESKÜ a szent fogadalmak közé tartozott
Az erőltetett nyelvújítás egyik elrettentő példája az ELÉGIA szó ALAGYA alakra magyarítása. Ezt már Kazinczy előtt átgyúrták magyarra. A Wikipédiából: „Az újkor óta elégia alat
EVOLÚCIÓ – Fejlődés. A magasabb rendű szervezeteknek alacsonyabb rendűből való alakulása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Az EVOÉ szó eredeti alakja: JOVÉ. Székelyföld
EVANGÉLIUM – Az Újszövetségben a Jézus életét leíró négy könyv valamelyike. Ezekbe foglalt erkölcsi tanítás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A jó hír, ör
ESZTENDŐ – Év. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? eszten ’ugyanezen’ < ez + idő] Az ESZTENDŐ az ESZ – SZE ősgyökből indul. Ha az eredeti –, és nem a nyelújítók által megüres
ESKÜ – Istenre, mint tanúra vagy valamely szent dologra hivatkozó ünnepélyes kijelentés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: es ’eskü” ? es(ik)] Az ES – SE ősgyökön alapul. Az ESK
ÉRZÉK – A külső ingerek felfogásának képessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az ÉRZÉK ÉR – RÉ ősgyöke az ERő kifejezője. Semmi nem moZgatja meg úgy az emberi ké
ERDŐ – Fáknak (vadon) együtt élő, és a köztük levő más növényekkel egységes tenyészetet alkotó tömege. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ERDŐ szó az ER – RE ősg