Ősmag(yar)-nyelvi érdekesség!!! KUKORICA – 1 – 2 méter magasra növő, szemes termést hozó növény. Emberi táplálék és takarmány. [A MÉKSz szerint: szerb–horvát és román] A kukor
Tovább olvasom -->>
Ősmag(yar)-nyelvi szavaink KEMENCE – Téglából, cserépből stb. rakott, általában fűtésre, illetve kenyérsütésre használt nagyobb térfogatú zárt tűzhely. [A MÉKSz szerint: ? szláv]
Tovább olvasom -->>
Ősmag(yar)-nyelvi szavaink KAZAL – Szálas takarmányból, szalmából rakott több méter magas szabályos rakás. [A MÉKSz szerint: szlovák] A kaz gyök a régies kazdag alapszava. A h előtét
Tovább olvasom -->>
Ősmag(yar)-nyelvi szavaink KAPÁL – Kapával megmunkál valamit. A patás állat első lábával kapál. Kapálódzik. Kapkod. [A MÉKSz szerint: szláv] Ha azokban a mindentudó szláv nyelvekben
Tovább olvasom -->>
Részletekre kiterjedő értelmű szavaink KÖNNYŰ – Csekély súlyú. [A MÉKSz szerint finnugor] Köze van a könyök szóhoz, bár a CzF Szótár nem tér ki erre. Mivel súlyról van szó, az e
Tovább olvasom -->>
KANCSÓ – Ivóvíz, bor stb. tartására való nagyobb füles, csőrös edény. [A MÉKSz szerint ismeretlen eredetű] A KANCSÓ alapszava a kanna, melyben a NA gyök vízre (Duna, Majna, Szajna stb
Tovább olvasom -->>
Büszke lovas nép helyett kujtorgó kutyák gyáva totyakodó gatyás népe KUTYA – A ragadozók közé tartozó, ház- és nyájőrzésre, vadászatra használt vagy kedvtelésből tartott háziá
Tovább olvasom -->>
Elfeledett ősi szavaink BORZA – KÁPOSZTA. A román varza – káposzta kapcsán, a borzas káposztafej képi látványa nyomán adhatták a borza nevet a szóalkotások hajnalán, melyet az utódn
Tovább olvasom -->>