TACÂM, jelentése: evőeszköz készlet.
Ez is ősnyelvi, azaz magyar eredetű román szó, amelyre azonban nincs román nyelvi eredetmagyarázat. Ez csak magyarul adható.
Alapja a T.K – K.T gyök: TáK – KoT, és az EMŐ hangcsoport.
Az éTEK neve valaha TÁK.
Az éTEK TÁKolva, KOTYvasztva készült. Addig főzték, ameddig forrt, KOTYogott, néha kellett hosszabb FAKALÁNY, FAKALÉC, amivel beleKOTortak, kavartak.
A T.K – K.T gyök: TáK – KoT, ma is jelen van: éTEK, TOKány, KOTor, KOTYog.
Kezdetben leginkább TYÚKhúsból, KOTahúsból KOTYvasztottak TÁKot, levest vagy TOKány éTEKfélét. Nincs is olyan ízletes TYÚKhúslevese a világon egyetlen népnek sem, mint a magyar, ha hétszer átbukik a fején, akkor sem.
Az evés más szóval: EMÉs. A csecsEMŐ a csecsből EMI az omló tejet.
A felnőtt evő, EMŐ a TÁKot kezdetben tenyérből, majd tányérból, evé, EMÉ a KOToró eszközzel.
Az éTEKet, TÁKot KANÁLlal KÍNÁLták.
A tányér FÁból FARagott FÚRt, mélyített DESZKAlap. Nevezték FARFÚRnak is.
A FARFÚRból a TÁKEMŐ eszközökkel ettek. BeleKOTortak, FURKÁLtak velük a FARFÚRban, DESZKÁn tálalt TÁKba, éTEKbe, TOKányba, késsel KECcintették el a nagyobb darabokat
TÁKEMŐ, KOToró eszközök: kalány, villa, kés.
Románul:
FARFURIE = FARagott FÚRt tányér.
FURCULITA, furkulica = FURKÁLÓ villa
LINGURA = kanál, kaLÁN
CUTIT, kucit = kés, KECCintő
FACALET, fakaléc = kavaró faléc