TENYÉR – Valaha a kezdetben a saját TANYÁján a TENYERéből evett az ember. Abban tartotta napi beszerzéséből eredő NYEReségét, nyERESÉGét, ami egyszerű ERŐt NYERŐ ELESÉG: gyümölcs, zöldség, gabona magvak vagy azokból készült kENYÉR volt. A teNYERével egész NYÁRon, az aRANYló napon gyűjtötte becsületes, eRÉNYes tisztességgel a NYEReségként értékelt keNYÉRre valót, amely többet ért az aRANYnál. TANYÁRA vágyott minden ember, mert az volt az igazi alaplakhely.
TÁNYÉR – Rájött, hogy fából SZAKADó lapos DESZKÁra ráteheti az ELESÉGet. Ez lett a TENYÉR helyettesítője, az első TÁNYÉR rajta a KENYÉR. A dolgos TENYÉR TÉNYEREjének szerzeménye, a TÁNYÉRon levő KENYÉR volt a fő NYEReség.
TaNYáRa – TeNYéR – TéNYeRő – TáNYéR hangváz: T-NY-R – T-NY-R – T-NY-R – T-NY-R
DeSZKa – SZaKaD hangváz: D-SZ-K – SZ-K-D.
Az ELESÉG, amelyet a fELESÉG készített. A fELESÉG volt a családANYA, az ELESÉG sokFÉLESÉGének elkészítője, ő a férfi számára a legfőbb, legértékesebb nyERESÉG.
FeLeSéG – eLeSéG – FéLeSéG hangváz: F-L-S-G – L-S-G – F-L-S-G
Mélyített TÁNYÉR, FARFUR – Később a fából SZAKADt darabot, amelyet DESZKÁnak nevezett, FARagva, FÚRva mélyítette, s így olyan edényt NYERt, amelybe levesnek nevezett főtt folyadékot is tölthetett, s azt náddal SZIPPAntotta fel. A leves neve SZIPA, SZUPA lett. A SZUPA, FARFUR szavak ma nincsenek jelen nyelvünkben.
KALÁNY – Később a KALÁNYoló fából faragott, mélyített evőeszközt. A FAKALÁNY volt az, amellyel a fELESÉG vagy a LÁNY a FAzékba, faZÉKba ZÖKkentett FŐZött ELESÉGet KALÁNYolta, forgatta, utaztatta (kalé = út) örvénylően körbe, hogy ne égjen oda. Ebből lett olyan KALÁNY, amellyel meríteni lehetett a TÁNYÉRban levő levesből. Mindenkinek KÜLÖN KALÁNY, KANYÁL járt, mert nem ettek egymás NYÁLas kaNYÁLával, kaLÁNYával. A legény nem volt finnyás, nem félt a LÁNY NYÁLától, ő szívesen kóstolt LÁNY kaLÁNYából. Változatai: KALÁNY, KANYÁL, KALÁN, KANÁL.
Szép, cifrázott FAKALÁNYt még az én gyerekkoromban is faragtak a legények ajándékként a LÁNYOKnak.
Megfigyelhető egy érdekes, következetes értelmi összhang!
Az NY hang az NY hangcsoport – ANYA, ENYÉ – sűrű jelenléte.
A teNYÉR, keNYÉR, NYÁR, NYEReség, eRÉNY, aRANY értelmi összhang.
A nyERESÉG, fELESÉG, ELESÉG, fÉLESÉG összhang.
A szlávok nyelvein a DESZKA TÁNYÉRt jelent, de nem tudják, miért. Magyarul ma is: FATÁNYÉR.
A FÁból FARagott FÚRt TÁNYÉR románul: FARFURie, a FAKALÁNY = FĂCĂLEȚ, azaz fakalec, de nem ismerik a szó valódi mondandóját eredetét.
A leves angolul SOUP, németül SUPPE, románul SUPA, franciául SOUPE stb. Ám nincs rá magyarázatuk, nem tudják, hogy a neve a kezdeti SZIPPAntásból ered.
Jól áll a LÁNY kezében a kaLÁNY. Ez az igazi női szerepkör egyikéről is szól. A KANYÁL fordítva: LÁNYAK.
KaNYáL – LáNYoK – KaLáNY hangváz: K-NY-L – L-NY-K – K-L-NY
Lehet megkeresni más nyelvekben ezt a hangalapon nyugvó értelmi összhangot. Ugyanis az Akadémia szerint e szavakat, mindannyit csak úgy összelopkodták a Kárpát-medencébe makogva érkezők.
Vajon nem lenne becsületesebb az akadémiai bérnyelvészet részéről komolyan kutatni a magyar nyelvben a szavak kialakulásának apró lépteit? Nem térdüket verve röhögni a fentieken, hanem szakszerű szóeredet kutatást folytatni!
Magyarul!
Vagy megmondanák ők nekünk, honnan lopkodta össze 1100 év előtt még makogó magyar a mozgásra, járásra ma létező 15 ezer szót, és a beszédre, szólásra hasonlóan ugyanennyit?
Talán a világ összes nyelveiben együttvéve sincs ennyi!