Ősi magyar szavaink
TÁNYÉR – Széles peremű, kerek, lapos, homorú, evéshez való edény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz < francia] A tányér szó a tenyérből indul. Ameddig nem volt tányér, volt tenyér, abban a kenyér és egyéb ennivaló. Nagyon finoman szólva: komolytalan ez a szóeredetre vonatkozó olaszozó franciázás. A dőlt betűs MÉKSZ beírás egyike sem adja az illető nyelveken a tányér szóalakot. Azokban a nyelvekben a lapos szó értelmének megfelelő: plaque, table, illetve piastra, piatto. A homorú, kerek olaszul concava, intorno, arrotondare. Egyiknek sincs köze a tányér szóalakhoz. A cseh deska, szlovák doska hasított fadarabra, deszkára hasonló, és az is magyar eredetű. Erről a deszka szónál. A régi fatányérra vezethető vissza, hiszen az első tenyérhelyettesítő, tenyérben tartható tányér fából faragott fúrt edény volt. Ez a román farfurie őrzi, mely a faragott-fúrt deszka megnevezése, és ez tényleg a kezdetekre emlékeztet. Azt is jelenti, hogy a tányér a nyelvrobbanás előtti étkészlethez tartozott, mivel az utódnyelvekbe akkor belefagyott a kifejezés, de ott nem magyarázható csak magyarul. A CzF Szótárból: „E szó csekély módosúlattal több európai nyelvben divatozik, úgymint francziául: tailloir (fatányér), olaszul: tagliero, svédül: tallrick, orosz: talreka, itteni szlávul: tanyjer, németül: Teller, középkori latin nyelven: talierium. Adelung a franczia tailler-ből elemezi, minthogy azon az ételeket el szokták metélni, konczolni. – Mivel a tányér némely régieknél máskép: tálnyér, továbbá a tál és tálnyér között egyedül terjedelmi különbség van, vagyis a tál nagyobb, a tányér kisebb nemű tertyedt alakú edény: innen e két szót magyar elemzéssel egy gyökből származtathatjuk. T. i. a tányér v. tálnyér szó a székelyeknél: tángyér (= tálgyér).” Lehet a CzF Szótár véleménye szerinti tál szó is az alap egyik vonatkozásban, de akkor sem francia vagy olasz, mivel a tál magyar kifejezés. Ide kell még sorolni a fent említett francia tailloir, tailler kapcsán, hogy a tajkol ősmag(yar)-nyelvi szó, és vágást jelent. Tehát a tányér fából vágott, tenyért (tenyeret) helyettesítő, vagy annál nagyobb lap, melyre tehető a kenyér. A tányér székelyül: tángyér. A szó tengelyében levő ngy páros, lehet utalás: a nőre, a gyöngyértékű ángyra, ángyikára, annak kelengyéjére (annak részeként), vagy a tángyéron párolgó langyos falatra, melyet a kemény négyelés (kézzel-lábbal munka) után tálaltak. És itt a tál értelme is, mert annyi eszük volt a tenyérnyi deszka leszabóinak, hogy a közös tángyért, melyen az egész család langyos étke elfért, állt (állt – tál) nagyobbra szabták. Később a lapos deszkát faragták-fúrták és így a faragott-fúrt (farfur) deszkalap mélyebb lett, folyadékot is tálalhattak benne. Most nézzék meg a fent felsorolt nyelveken létező tányér jelentésű szavakat: cseh deska, szlovák doska, a román farfurie, a francia tailloir, tailler, olasz tagliero, svéd tallrick stb., mind a magyar szavak torzói! A táj, vág, szel szavak, s a mögöttük levő jelentés kapcsolatáról, a táj címszónál.