Három olyan fogalom van, amely meghatározó a minket körülvevő világban. Mindhárom rendkívül fontos. Ezek külön és együtt, mint összesség csak a teremtés tényének ismeretében válnak érthetővé teljes mélységükben.

Gyökként: T.R – R.T: TéR – RéT, K.R – R.K: KöR – RöK, SZ.R – R.SZ: SZeR – RéSZ.

A nyelv ezeknek gyökszavai köré építi legnagyobb terjedelmű szóbokrait: TÉR, KÖR, SZER. Ezek közül a legfontosabb a SZER, amely betölti, feltölti a TÉR, KÖR minden RÉSZét tartalommal.

TÉR – testek mozgásának helyet engedő, biztosító kiTERjedés, ŰR. Minden test, ami létezik, a TÉRben helyezkedik el, és így TÉRigényes. Minden, ami van, elFÉR a TÉRben. Megjegyzendő: a teremtés nyelvében a TÉR és FÉR gyökök, esetenként azonos értelmet is hordozhatnak!

KÖR – a testek TÉRben mozgásának és hatósugaruknak teremtői terv szerint meghatározott, kiszabott, szabályozott vonalai.  A KÖR belső felosztása szabályozott.

SZER – a TÉRben, ŰRben uralkodó törvényeket felügyelő, mozgásokat szabályozó, erő– és osztóvonalak összessége. A SZERvonalak átszövik az egész világegyetemet, s mindenhová elviszik a teremtői és fenntartói központ, élő, mindent vezérlő számítógépe által adott utasításokat. Semmi nincs a véletlenre bízva!

A nyelv mindannyira átfogó magyarázatot ad. A nyelvben e fogalmakat leíró gyökök szoros értelmi összefonódásban rendkívül kifejező erejű, kiterjedt szóbokorral rendelkeznek. Az R hang mindháromban jelen van. Folyékonyan ejthető pöRgő hangként a téR, űR végtelen hatáRtalanságát, a köR végtelenül pöRgő ívét, és a szeR Részek töRés és eRővonalai végtelenségét mutatja.

 

A végtelen TÉR, ŰR, a benne kialakuló KÖRök, és a SZER, mint középpont. A SZER az erővonalrendszer összesség kiinduló pontja és szétágazva mindennek mozgató ereje, pályák szabályozója, eszköze a teljes kiterjedésben a legnagyobb égitesttől a legparányibb atomig, élő sejtig. Minden egy céllal teremtetett, mindennek kisebb-nagyobb szerepe van az örök rendben. Mindenben rend van, ami teremtetett.

A világegyetemet, a nagy ŰRt, a TÉRmértan szabályai uralják. A TÉR, az ŰR – végtelen, határtalan. Helyet biztosít minden teremtett testnek, azok szabályos KÖRöző mozgásának. A TÉR, ŰR, SZERekre, RÉSZekre osztható, a SZERvonalak által tagolható a benne SZERepet kapott testeknek. TÉRben, ŰRben élünk. Ám a mi pályánk a behatárolt KÖRben van.

 

A TÉRben, az ŰRben a GÖMB az uralkodóforma. A KÖR a TÉRből osztott szabályos pálya, amelyen egy test mozoghat. A Föld, a Nap, a Tejút s a csillagrendszerek százmilliárdjai mind KÖRben mozgók. Az égitestek, csillagok, bolygóik, mind GÖMBalakúak, és előretervezetten csavaros pályaKÖRön mozognak, haladnak. Minden GÖMBtest KÖRpályán való mozgását a TÉRben, szigorú, megmásíthatatlan fizikai TÖRvények irányítják, s ha TÖRvény van, akkor van TÖRvényhozó, de végrehajtó is, aki felülvigyázza műve szabályszerű működését, törvényei tiszteletben tartását!

Aki megszegi a TÉR, ŰR TÖRvényeit, az vállalja, szenvedi következményeit. Ezt a világűr kutatói, és az űrbe kilépő űrhajósok tudják legjobban.

 

Fontosságban a SZER az első. A SZER a fentieket irányító határtalan, minden mozgást szabályozó ERő. Mindenek létrehozója, teremtője, a SZER Ura, irányítja a TÉR, ŰR KÖReit, és pályaKÖRein mozgó minden testet a saját, mindent átfogó számítógép rendSZERén. A hatalmas mindenség előretervezetten, a mindent átfogó, irányító teremtői számítógéprendszerbe beütemezve működik.

A SZER, a közép. A SZERből, középről kiindulva, erővonalain, SZÁLain haladva, szabályoz, irányít minden mozgást az ŰR végtelenében. Nem létezik egyetlen elszabadult, törvényen kívül mozgó égitest, amely megbonthatná az egyensúly rendjét. A csillagközi vándoroknak kiegyenlítő SZERepük van, nem ellenőrizetlenül, cél nélkül kószálnak a hatalmas, KÖRpályákkal teleírt végtelennek tűnő TÉRben, ŰRben, csak SZERepük lejártának végén csapódhatnak be valamely égitestbe, és a becsapódással is célja van annak, aki pályára állította.

Nincs az a lény, aki sikerrel szembemehetne a SZER Urának akaratával a fentieket illetően.

 

Mivel a TÉR, KÖR, SZER a földi ember szempontjából is a legfontosabbak, vizsgáljuk meg a TÉR, KÖR és SZER fogalmakat. Előbb szógyökként, majd kiterjedési szempontból a nyelvben képviselt tágabb értelmi SZERepüket.

A TÉR, KÖR, mindkettő bizonyos TÉRséget jelöl. A fizikai, mértani TÉR lehet határtalan, a KÖR élesen, szabályosan határolt.

Nyelvi gyökként mindkettő hatalmas szóbokorral rendelkezik. Minden gyök fordítható, így mindkét irányt elemezni kell a gyökalkotó hangok szerint.

A TÉR nyitottabb, kiTÁRuló, a T pattanó, az É magasan szárnyaló, az értelem, érzelem, élet kezdőhangja. A TÉR gyök, záró, folyékonyan pörgő, végtelenül ejthető R hangja a határtalan messzeségbe mutat. Az eredeti ősnyelvben az értelmezés végett a megfelelő hangnak megfelelő helyen kellett lennie. Nem lehetett másként.

 

T.R – R.T gyök: TéR – RéT. A T hang a meglepeTés hangja is: T. A szó elején felpaTTanó értelmű is lehet.  A Térben a Tárgy, TeTT, Tény, TörTénés, mindannyi meglepeTés kiváltója lehet. A meglepeTés mintegy felpaTTintja a képzeleTet: . A Tér szó a paTTanó T hanggal kezdődik. FelpaTTan, elszáll, s mivel a végTelen folytonossággal ejthető, pörR a gyökzáró így a R lehet végtelen, akár a világűR. A R hatáRát nyitva hagyja a végtelen felé az R végtelenül pöRgethető zöngéje. A TÉR Tevékenységre alkalmas hatáRtalan TeRület.

 

A RÉT is tér, de a T haTárt szab, a szó végén lepaTTan, oTT a vége a Tnek, akár láTható is. A Tnél a T elvágja, elTájja (táj = vág ősnyelvben), lezárja azt. A RÉT jól behaTárolT, Tevékenységre alkalmas, szemünk előtt elterülő TÉR. Az ember által a napi gyakorlatban alkalmazott síkmÉRTan a RÉT behaTÁRolható alakzataival foglalkozik.

 

K.R – R.K gyök: KöR – RöK. A KÖR meghatározott középpontból kiinduló, szabályos alakú, KÖRülhatárolt, szigorú belső szabályok által osztható, ŐRzött terület, szabályos, végtelen záróvonalon belüli hasznos térséggel. Meghatározók a Kemény K, mint Közép, s a téridom határán körülpörgő R, amely nem Röpülhet ki, mert a K Körül is vigyáz, Középről Köti, így szabályos öRÖK KÖR marad. A KÖRnek sajátos szigorú belső felosztási törvényei vannak: sugár, körcikk, felező átló, a középponttól távolodó belső KÖRök. A sugárvonalak és belső KÖRök találkozási pontjai irányváltó elágazások. Ezek a KÖR szervonalai, amelyek az állapot meghatározásban tájékozódást segítők. A KÖR Kötött, élesen elKerített, sajátos belső oszthatósággal rendelkező tér, amelynek törvényei csak annak határvonalán belül érvényesek. A KÖR sajátos belső törvényeiből kiindulva, a szervonalakon, szálakon (sugár, körív, átló) haladva, részekre osztható (ív, cikk, szelet stb.) részei szét- és összeROKíthatók, szét- és összeRAKhatók. A KÖR külső vonala védelmi határvonal. Mind a KÖR, mind a TÉRrete viszonylagos. A körben is lehet tér: nagy KÖRben kis tér, nagy TÉRben kis kör, de a TÉR, ŰR végtelenében csak a KÖR szigorúan szabályozott.

GÖMB alakú palást alkotható a KÖR külső határvonalának elforgatásával. A GÖMB minden oldalról védett szabályos téridom. Az Ö hang meghatározó, a tÖrvényt jelenti a kÖrben, gÖmbben is, és meghatározza a belső kapcsolatokat, viszonyulásokat. Az Ö jelen van az öl (főnév), ölel (karol), öböl, ököl, öv, övezet (körzet), összeg, összes, öreg (koros) és más szavakban, s az azokkal kifejezett fogalmakban, amelyek mindegyike behatárolt valamit jelöl. A GÖMB külső vonala védelmi határvonal. A GÖMBrete viszonylagos. A GÖMB felületén és belsejében osztott vonalak segítik a tájékozódást. A TÉR, ŰR végtelenében a KÖRpalást képzésű GÖMB is szigorúan szabályozott.

 

SZ.R – R.SZ gyök: SZeR – RéSZ. Az Teremtő, Alkotó a SZER erejével, annak szálain keresztül uralja, irányítja a hatalmas TÉRt, ŰRt, annak KÖReit, GÖMBjeit. Mind a TÉRnek, mind a KÖRnek legfontosabb pontja a SZER, a közép, ahonnan kiindul a SZER vonalain, SZÁLain haladva az irányító erő. A SZER irányításra alkalmazott eszközeinek, SZÁLainak SZERe megszámlálhatatlan, behálózza a teremtett világot, összes KÖReit, és azokon haladó GÖMBjeit. Ez a világegyetem irányítására alkalmazott felSZERszámozott eszközrendSZER.  A testek, idomok belső törvényei SZERint a SZERből, középpontból kiindulva nyernek irányítást, a SZER vonalain, SZÁLain haladva, RÉSZekre feloszthatóan aprólékos pontossággal. Az egész teremtett világot, a hatalmas gömböt, a sugarak, körívek mentén futó SZER vonalai osztják meghatározott irányítható RÉSZekre, SZFÉRákra, TÉRRÉSZekre. Mindennemű irányítás a SZER vonalain érkezik a világegyetem legtávolabbi zugában levő célponthoz is, a legparányibb elemi részecskékig.

 

A SZER az emberi, testi, érzelmi életben.

Itt is középpont. Az emberi kapcsolatok meghatározó jellemző vonása volna, az igazi önzetlen SZERetet. Ez lehetne a legfontosabb jellemző, amely végtelen és SZERtelen, ugyanakkor SZERény is. Ha SZERetet uralná az emberi világot, a SZER szálai kötnék össze az embereket, mindenkinek egyenlő RÉSZ jutna.

A teremtett világ alapvető jellemzője a kiegyenlítődésre törekvés és az egyensúly fenntartása. Minden anyagi, érzelmi mozgásnak ez lenne az alapvető célja. A teremtésben mindenkinek egyenlő RÉSZ jutott az alapvető szükséglet bőséges kielégítésére.

A bajok akkor kezdődtek, amikor a SZERetethiányos önzés kiZÁRt némelyeket, mivel az erősebb eRŐSZakkal saját RÉSZként különített el magának az addigi közösből. Az alapvető közösből elkülönített magántulajdon lassan és biztosan tönkretette a földi, emberi életteret.

A mai világot már az önzés és irigység uralja, ahol az egyént kizárólag a saját tulajdon érdekli: mi az én RÉSZem ebből a nagy egészből, melyik TÉR, KÖR az én SZERem, és hogyan lehetne nagyobb? Az sem baj, ha a közösből* kerekítek ki, vagy más RÉSZét elveszem.

 

  • A G, mint a nyelv és a világegyetem legfontosabb hangja

Amint a világegyetem égitestjeinek középpontja G, a nyelvi középpont is G. A beszéd alapja, alapvető építőköve a G hanG. Ez a nyelv, a loGó maGva. Ezt veszi körül a hangsor, erre épült a maGnyelv, a nyelvek maGva, majd az összes nyelv. Az emberi történelem folyamán az összes megszületett kisbaba első G hanGja iGazolja, bizonyítja Teremtőjének a beszélt nyelvre, loGóra vonatkozó alaptételét. Az ember élettere is G, a GAJ, azaz Föld, a Gömb alakú éGitest.

 

Az elején, az anyag léte előtt a semmiséget a csenD uralta. Ez volt a TÉR, ŰR alapjellemzője.

A teremtés kezdete a G. Ez a középpont. E köré szerveződik a viláG.

A csillagrendszereket alkotó égitestek forgataga egy csodálatos, állandó sziporkázó, tündöklő tűzijáték annak, aki megalkotta, átlátja, irányítja, vigyázza az összességet. A teremtett VILÁG összessége egy csodásan gyönyörűséges , állandóan ünneplőbe öltözött, és folytonosan ünneplő GÁLAÍV.

ViLáG – GáLaíV hangváz: V-L-G – G-L-V.

 

A hanG volt az, ami megtörte a csenDet, a csenGő hanG:

csenD ––> csenG.

Ennek REZgése (rez > resz – szer) egy pontból kiindulva képes volt teljesen betölteni a TÉRt, ŰRt, annak összes KÖReit a SZERvonalakon, hullámKÖRökön terjedve, haladva.

A SZER irányítja a REZgéseket.

Továbbiak bővebben a tér, kör, szer gyökkel kezdődő címszavaknál.

 

A beszédhanG, a nyelv is céllal teremtetett, meghatározó, sőt legfontosabb szerepe van az élőlények közti kapcsolatokban, épp oly csodálatos szerkezeti felépítésű, mint az összes többi alkotás.

Egyetlen beszédhanG sem véletlen műve, a szavakban egyetlen hang elhelyezkedése sem véletlen, mert mindegyik a megnevezés, meghatározás, jellemzés apró változásait, azok kifinomult rezdüléseit tükrözi. Amint a világegyetemben nincs összevissza bolyongó, az összesség rendjét megzavaró elszabadult égitest, úgy a nyelvben, a nyelv szavaiban sincsen egyetlen egy céltalan hang se.

Minden hang kifejezőerővel bír a szóban, nyelvben.

A nyelvi GÖMB belső rendszere, felosztása, működése hasonló a világegyetem nagy GÖMBjében kerengő bolygók milliárdjainak működési rendszeréhez. Van egy GÖMBközéppont a hatalmas nyelvi TÉRben, ŰRben, GÖMBben, amelyből kiindulnak a nyelvi szervonalak, de nem léphetik túl a GÖMB határait, szigorúan azon belül kell maradniuk. Az első nyelv, az ősnyelv szerkezeti váza erre az alapra alkottatott meg, és több ezer évig egyedüliként fejlődött ki, bővült, bokrosodott az egyszerű emberek ajkain.

 

A GÖMB belsejében a hangsor hanGjaiból álló gyökök, hangcsoportok boKORszerűen, sugárirányban haladó tördelt vonalai és körívben mozgó kis KÖRei, a nyelv nagy GÖMBje kristály térrácsos tördelt szerkezetű (fraktál) felépítményének vázvonalai, szervonalai szerint terjednek, helyezkednek, szigorúan követik a KÖR belső TÖRvényeit. Néhol összefutnak a szervonalak, gócpontok alakulnak ki, amelyekből további elágazások vezetnek különböző irányokba. Az eredeti nyelv a GÖMB belső sugarai, körei által osztott, térrács szerkezet szabályai szerint épült fel.
Így alakulnak ki az oda-vissza értelmet hordozó gyökök, gyökrendszerek, azokra épülő szóbokrok, szócsaládok rendszerezett, teljesen összetartozó szövevényei.

 

Fent már említettem: A világegyetemben a GÖMB az uralkodóforma. A MB nevében levő hangok mutatják, hogy a MB MÖGBomolhat. A göMB felBoMlásakor valami új jön létre. Az élő sejt is egy göMB, amely BoMlik, osztódva szaporodik. A BiMbó, biMBó BoMlásakor is folyamat indul, új forma alakul.

A fehér szín is egy GÖMB, MÖGBomlásakor létrejön a színvilág.
A beszélt nyelv is egy GÖMB, MÖGBomlásakor létrejön a nyelvek világa, a világ nyelveinek összessége

Ez a teremtés rendje, és csodáinak egyike.

 

  • Mi a csoda? Mit nevezünk csodának?

Hatalmas számítógéprendszer vezérli az egész önműködőre állított világmindenséget egyetlen pontból. Az elemek viselkedését is, a legparányibb összetevőjének belső működésétől a leghatalmasabb anyagi képződmények mozgásáig, a SZER erejével, hatékonyságával. Aki alkotta, ott és akkor avatkozik be a folyamatokba, amikor, ahol, ahogyan jónak látja, ahol szükséges.

Ha alkalmi terve úgy kívánja, akkor ideiglenesen az anyagok atomjaiban – emberi szemszögből nézve – a megszokottól eltérő jelenségek kialakítására alkalmas oda-vissza hatásrendet (reakciót) állít be, vált ki, indít el, többleterőt szabadít fel.

Ebben őt senki nem befolyásolja, nem gátolhatja meg.

A dolgok rendje, menete az Alkotó terve szerint bármikor átütemezhető elemi szinten, emberi szemszögből óriási anyagmozgatással, anélkül, hogy a mindenség rendje megbomolna. Aki a mindenséget alkotta, birtokolja, uralja e jelenségeket, neki ezt elérni kicsinység.

Emberi szemszögből ezt nevezzük csodának. Mivel az ember ereje, képessége és ismeretei is korlátoltak, így előtte csodaszámba megy minden rendkívüli jelenség.

Ám az ember által érthetetlen jelenség nem természeti zűrzavar, káosz! A mindenségben: zűrzavar, összevisszaság – úgynevezett káosz – soha nem volt és nem is lesz soha!

A káosz, zűrzavar, összevisszaság kizárólag az istentelen agyak jellemzője.

—————————-

/*/ Jó példa erre a köztulajdon törvénye szerint szerveződött székely társadalom, amely az Özönvíz utáni első századokban települt meg a Kárpát-karéjon, majd medencében, és túlélt mindenféle történelmi gubancot egységben. A gondok csak a Magyar Királyság megalakulása után kezdődtek. Ekkor az uralkodók jogtalanul –, mintha sajátjuk lett volna – öntörvényileg kikerekítettek a székely közös tulajdonból, közbirtokból részeket, és a királyhoz hű udvarlói, szolgai kör kialakításának céljával, adományként adtak némelyeknek birtokot, rangot. Így létrehoztak egy módosabb réteget, amely aztán elnyomta a gyengéket, s uralkodott helyi kiskirályként fölöttük, szolgálatra kötelezvén az addig szabad székelyt. Eddig a pillanatig még a rabonbán és a lófő sem volt gazdagabb, mint bárki más. Ekkor kezdődött a székely társadalom romlása, tönkretétele. Mára már a teljes összeomlás képét mutatja.