Némely cselekvést, tettet leíró szavak indító ősgyöke az idők folyamán eltűnt, vagy teljes szóbokorral nincs jelen a mai magyar nyelvben.

Ilyenek az F hangos: hangos: FA(ktor), FO(rte), talán csak a FOrca él némely tájnyelvben.

Van, amely leértékeltté vált: (kol), TA(jkol), (kol), SZO(kotál) stb.

Az ógörög nyelv a T.K – K.T gyökből: TeK – KaT, álló , álló TEKnika szót használta a jól KATtanó szerkezetek alKOTó munkájának megnevezésére. TEKsztil, a szálak, TEKsztus a szavak szövevénye. Ezekről a címszavaknál.

Az M.K – K.M gyököt: MeK – KoM, a MEKanikai MÓKolások KOMolyabb, KOMplikáltabb változataira.

A SZOKOTÁLás hajdan SZámítgatást, kiSZámítást, tervezést jelentett a TÁKOLás, ALKOTás előtt. Aki ALKOT, az előbb szoKOTÁL, azaz kiszámítja KÖLTségeit,  és utána TAJKOL, TÁKOL.

Útbaigazít az:

aLKoT – szoKoTáL – KöLT – TáKoL hangváz: L-K-Tsz-K-T-L K-L-T – T-K-L.

Az ember ALKOTÓ tényező, ALKOTni, ni, TÉKOLni teremtetett.

Első szavai közt jelen voltak az erre vonatkozó kifejezések. Aki valamit aKARt alkotni, KARját használta, ez az aKARat végrehajtó eszKÖZe, végén a KÉZzel. Mind a KARt, mind a KEZet az ÉSZ irányítja.

Az ÉSZ – KÉZ kapcsolat valóság. Az ÉSZ által vezérelt KAR, a végén levő KÉZzel dolgozik: ÉSZ-KÉZ, amit ESZKÖZnek nevez.

Az ÉSZ vezérlésű TETT visszatérő azonos mozdulaTOK sora, és hangkiboCSÁTó: TIK-TAK, KIT-KAT, CSIT-CSAT, PIT-PAT.

Ezt ősnyelven NÉGYelésnek is nevezték, ma is így nevezik.

Az alKOTó ember KOTort, KATogTATott, maTATott, a TÁKoló, TÉKoló TETTei végzése közben. A MATatónak kedve TÁMad alKOTó ó TETTre.

Mivel? MANcsával cselekszik, MATat, MATikál, MOTollál.

A MUNával (kézzel) KALimpál, azaz MUN-KÁL.

Ezt Csángóföldön még ma is ezzel az ősi szóval mondják.

Nem dolgoznak, MUNKÁLnak. Ebben a legelső ősi szót őrzik.

Aki MATat, MUNkál, olyakor MÁKol, MÓKol.

A már említett ógörög nyelvben megragadt az EKONÓM szó. Ez az ősnyelvi MUNKA jelentésű MONÓKA szó fordított változata.

MuNKa – MoNóKa – eKoNóM hangváz: M-N-K – M-N-K – K-N-M.

E fenti gyökökkel fejezték ki tetteiket a kezdet idején, az ősiségben.

A T.K – K.T gyökből indul a TAKács (szövő), TÁKász (cipész), TAjKoló (szabó), mindannyi TÖKöl (ötöl, tervez), KÖT, KUTat,  TÁKol, TÉKol, közben TUKmál (beszél, megbeszél).

A TIK (tyúk) TIKol, KITol, tojik tojást, amelyeket kiKOTolva, alKOT kis  TIKokat.

E gyökökből indulnak a TEKnika, MEKanika szavak, amelyeket az ógörög nyelv megörökölt, s amelyekben az N.K – K.N gyök: KiN – NiK, a mozgás, KINetika, az iklatás győzelmét: NIKé, NYÉK, NYIKó jelenti a tunya tétlenség fölött.

A NIK, MIK, VIK gyökök győzelemjelentésű szavak kezdőgyökei: NIKátor, NIKé, MIKáél, VIKtor stb.

A HEK gyök = százszor jobb, több.

Ily jelentésű volt az ősnyelvben: HEKtór, százszor jobb a többinél. De HEKtár = száz ár, HEKtó  = száz liter stb.

A gondosan megtervezett értelemhordozó elemekből felépülő ősnyelv nem igazolja a világegyetem – értelmes tervező, végrehajtó nélküli – évmilliárdok OKTalan véletlenjei sorozatának tulajdonított létrejöttét!

A nyelv nem hazudik, mivel szavai nem önző érdekek mentén alakultak ki.

Négyelés, munka – számok

A számok kapcsolata a végzett munkával: EGY-KETTŐre, HAMAR (három), esetenként: ROHAM. Ezek azonos hangok: h-m-r – h-r-m – r-h-m), NÉGYelni, ÖTről HATra jutni, nem HETelni vele (húzni az időt), utána már NYOLC, lehet NYÚJtózni, kéNYELmesen elmesen elNYÓLni, mivel van amiért felNYÓLni a kamrai pOLCra, nem kell KILINcselve, KILENcelve KOLdulni, mert TISZtességes munkája gyümölcsét fogyaszthatja.

A NÉGYelés elsősorban munkát jelentett. A fenti KIT-KAT, CSIT-CSAT, PIT-PAT, ütemes munkavégzést, NÉGYelést jelentő gyökök, az utódnyelvek NÉGY jelentésű számneveinek kezdőgyökei: QuATtro (kat), ), CSETire, PATru. Ehhez még a TETTRE, FERre (erőre) felszólítás, a TETRA = négy, ógörög szóban. A FURtontonFURt azaz állandó NÉGYelésből az angol FOUR = négy, FERtály = negyed.

Rákereshet mindenki az általa ismert nyelveken. Még a szomáli aFAR, szundanéz , szundanéz oPAT, szuahéli nNE, indonéz, maláj emPAT is tartalmazza egyik-másik gyököt, ugyanis mindannyi az ősnyelvből örökölte.

A számokról, a számnevek kialakulásáról a több névadó jellemző nyomán bővebben a Függelékben.

Néhány szó még a számokról.

Az Özönvíz előtt hatalmas építkezések folytak. Az építmények ma is jelen vannak a Földön: szárazon, de víz- és a sarki jegek alatt is. Azokhoz az építményekhez már szükség volt az egyes, tízes, százas, ezres számrendben végzett műveletekre, a műveleteknél a számok egymás alá írására, és szükség volt a zéró, semmi, nulla fogalomra is. A számok piramisalakzatba írását sem Püthagorasz találta fel, ő csak újra rálelt. A korai ősiségben már létezett, és erre épp a piramisok alakzata, Özönvíz előtti léte a bizonyíték.

A ZéRó és eZeR volt a két véglet, mindkettő azonos hangvázra épül: Z-R – Z-R.

Épp, mint a SeMMi és és SuMMa, amelynek hangváza: S-M-M – S-M-M.

De létezett a NuLLa, NiLLa (n > m), MiLLa fogalom is már,

NuLLa – NiLLa – MiLLa hangváz: N-L-LN-L-L – M-L-L.

Ez a számsor végteLEN felé felé NYÚLó terjedését jelenti.