TEXTIL – Fonalból szövéssel, hurkolással stb. készült kelme. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol és francia < latin] A TEXTIL szó, magyarul helyesen TEKSZTIL, a T.K – K.T gyökből indul: TeK – KöT. Azért volna helyesebb írásmód a TEKSZTIL, mivel így látható az eredeti magyar gyökszó, és a többi elem is. Szedje elemeire bárki egy általa ismert idegen nyelven: TEX-TIL vagy TEK-SZTIL, TEK-KSZ-SZT-TIL. Mit olvas ki ebből egy angol, német, francia, olasz…? Szinte semmit! Ha magyar nyelven elemzem, akkor tudom, hogy ez T.K – K.T gyökkel: TeK – KöT kezdődik. A másik gyök K.SZ – SZ.K: KéSZ – SZéK. A harmadik: SZ.T –T.SZ: SZőT – TeSZ. A negyedik: T.L – L.T: TiL – LiT. A TÉKolás a kezek ide-oda TEKeredő munkamozdulatai képének leíró szava. A TAKács, azaz szövőmester munkájánál a fonalak TEKeredő műveletei. A szövött anyagot a TAKács szövőSZÉKen, oSZTovátán KÉSZítette, kéSZÍTette, SZŐTte. De TEKSZTIL lehet KÖTött anyag is. A TIL a fonal, amely TILolással szétválasztott, és a KÖTéssel, TÉKolással váLASZTékosan (laszt – sztal – sztil) megmunkált. A váLASZTék STÍLus szerinti és a szálak TÉKoláskor, KÖTéskor TÖKéletesen ILleszkednek. A TEKSZTIL szó TEK gyökszava, amely a tak, ták, tek, ték, tik, tok, tuk stb. gyöksorból van, jelentése munka – TÉKolás. Ez más szóval: CSELekvés, s a kezek hasznos, CSELes munkavégző mozdulatait jelenti. A TEKsztil, a TAKács – szövőmester – TÁKolmánya. Talán SZőTtes, SZöveT volt előbb. A szóban két kötött mássalhangzó-páros van: KSZ és SZT, a közös SZ hangban összeolvadva. A TEK gyököt követő SZT páros az oSZTováta, oSZTóvető, poSZTó értelmi kulcsa. A szövésnél minden az oSZTáson, beoSZTáson dől el. A készterméknél a minta oSZTottsága adja az öltözet hangulatát. Minél több a minta, annál nagyobb a válaSZTék. Az SZT páros meghamisíthatatlan, letagadhatatlan ősnyelv azonosító páros! Varga Csaba írja az Ógörög: régies csángó nyelv című könyvének 216. oldalán: „A takács is tákoló: tákász, a szövet is tákolmány, de a szöveg is az, innen a latin szóegyezés: textor – takács, textum – szövet és textus – szöveg.”  Az SZT páros jelenléte mind a szöveg, mind a szövet esetében az oSZTás, válaSZTás, illeSZTés valamelyikét képviseli. Mindkét szóban benne van az ÖV gyök (szövet, szöveg), az ÖV körülvesz, körülölel, befog. Ez lehet fizikai (szövetbe öltözünk), de jelképes is (szavak ölelésében éljük életünket). Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ alvógyök: SZőT – TeSZ, hangjai jelen vannak a SZŐTtes, esetenként eltávolodva a SZöveT  szavakban. 
A SZŐTtes szó külön is érdekes, mivel az utónyelvekben a szövött dolgok TES (tesz), TIS gyökkel induló szavakkal fejeződnek ki. Például: az angol TISsue, román TESut, a francia TESsut, portugál TECido és mások. SZŐT gyök fordított alakjából születtek a TES, TIS, TEC gyökszavak, de amelyek csak visszahozva a magyar nyelvbe, magyarázhatóak. A SZTIL a váLASZTékos öltözködés lehetősége (laszt – sztal – sztil), a STÍLus. Vagyis a TEKSZTIL szó ebben az alakban mutatja igazi magyar értelmét. Meg kellene hagyni az X betűt* a latin nyelvnek, és magyar szövegben használni a KSZ kötött mássalhangzó-párost. Tehát magyarul ez az idegenbe tévedt szó is értelmes elemekre bontható. Minden utódnyelvi szót csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvébe visszahozva lehet kielemezni, és elemeiből kiolvasni eredeti mondanivalóját.
*Ezen az akadémiai elven a tyúkszart is lehetne X-el írni így tyúXar, mivel az is a gyökhatáron van akár a TEXTIL.