TEXTIL – Fonalból szövéssel, hurkolással stb. készült kelme. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol és francia < latin] A TEXTIL szó, magyarul helyesen TEKSZTIL, a T.K – K.T gyökből indul: TeK – KöT. Azért volna helyesebb írásmód a TEKSZTIL, mivel így látható az eredeti magyar gyökszó, és a többi elem is. A TEKSZTIL = TÉKoláSZaT fILből, azaz FOnALból. Szedje elemeire bárki egy általa ismert idegen nyelven: TEX-TIL vagy TEK-SZTIL, TEK-KSZ-SZT-TIL. Mit olvas ki ebből egy angol, német, francia, olasz…? Semmit! Ha magyar nyelven elemzem, akkor tudom, hogy ez T.K – K.T gyökkel: TeK – KöT kezdődik. A másik gyök K.SZ – SZ.K: KéSZ – SZéK. A harmadik: SZ.T –T.SZ: SZőT – TeSZ. A negyedik: T.L – L.T: TiL – LiT. A TÉKolás a kezek ide-oda TEKeredő munkamozdulatai képének leíró szava. A TAKács, azaz szövőmester munkájánál a fonalak TEKeredő műveletei. A szövött anyagot a TAKács szövőSZÉKen, oSZTovátán KÉSZítette, kéSZÍTette, SZŐTte. De TEKSZTIL a KÖTött anyag is. A TIL, FIL a fonal, TILolással szétválasztott, és a KÖTéssel, TÉKolással váLASZTékosan (laszt – sztal – sztil) megmunkált, Fonott szÁL. A váLASZTékosság STÍLus szerinti. A szálak TÉKoláskor – oSZTOvátán vagy KÖTéssel – TÖKéletesen ILleszkednek. A TEKSZTIL szó TEK gyökszava, amely a tak, ták, tek, ték, tik, tok, tuk stb. gyöksorból van, jelentése munka – TÉKolás. Ez más szóval: CSELekvés, s a kezek hasznos, CSELes munkavégző mozdulatait jelenti. A TEKsztil, a TAKács – szövőmester – TÁKolmánya. Talán SZőTtes, SZÖveT volt előbb. A szóban két kötött mássalhangzó-páros van: KSZ és SZT, a közös SZ hangban összeolvadva. A KSZ hangcsoport – EKSZtI – az igyEKSZIk, cselEKSZIk szavakban. Az SZT hangcsoport – EkSZTI – az OSZTOváta, OSZTÓvető, pOSZTÓ szavakban meghatározó értelemadó. A szövésnél minden az OSZTÁson, beOSZTÁson dől el. A kÉSZTErméknél a minta OSZTOttsága adja az öltözet hangulatát. Minél több a minta, annál nagyobb a válASZTÉk. Az SZT páros meghamisíthatatlan, letagadhatatlan ősnyelv-azonosító páros! VARGA CSABA írja az Ógörög: régies csángó nyelv című könyvének 216. oldalán: „A takács is tákoló: tákász, a szövet is tákolmány, de a szöveg is az, innen a latin szóegyezés: textor – takács, textum – szövet és textus – szöveg.” Kiem. K.S. Így van, ezek az ősnyelvből megörökölt latin szavak. Az SZT páros jelenléte mind a szöveg, mind a szövet esetében az oSZTás, válaSZTás, illeSZTés, válaSZTékosság valamelyikét képviseli. Mindkét szóban benne van az ÖV gyök (szövet, szöveg), az ÖV körülvesz, körülölel, befog. Ez lehet fizikai (szövetbe öltözünk), de jelképes is (szavak ölelésében éljük életünket). Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ alvógyök: SZőT – TeSZ, hangjai jelen vannak a SZŐTtes, eltávolodva a SZöveT szavakban. A SZŐTtes szó külön is érdekes, mivel az utónyelvekben a szövött dolgok TES (tesz), TIS gyökkel induló szavakkal fejeződnek ki. Például: az angol TISsue, román TESut, a francia TESsut, portugál TECido és mások. A SZŐT gyök fordított alakjából születtek a TES, TIS, TEC gyökszavak, de amelyek csak visszahozva a magyar nyelvbe, magyarázhatóak. A SZTIL a váLASZTékos öltözködés lehetősége (laszt – sztal – sztil), a STÍLus. A TEKSZTIL szó ebben az alakban mutatja igazi magyar értelmét. Meg kellene hagyni az X betűt* a latin nyelvnek, és magyar szövegben használni a KSZ kötött mássalhangzó-párost. Látható, ez az idegenbe tévedt szó is értelmes részekre bontható, magyar elemzéssel. Minden utódnyelvi szót csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvébe visszahozva lehet kielemezni, és elemeiből kiolvasni eredeti mondanivalóját. /*/Ezen az akadémiai elven a tyúkszart is lehetne X-el írni így tyúXar, mivel az is a gyökhatáron van akár a TEXTIL.

TEXTUS – Szöveg. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A TEXTUS szintén a T.K – K.T gyökből indul: TeK – KöT. A TEKSZTUS szóalak is csak magyarul bontható elemezhető teljesen, átfogóan. A TEK gyök, TÉKolás, azaz TEvÉKenység. A TEXT, TEKSZT = SZÖveg. SZÖVEG = SZÓk VÉGtelen SZÖVEvénye. A SZÖVEG szóban a V hangcsoport – ÖVE – a szÖVEg is hasonló a szÖVEthez, egymást ÖVEző, ölelő hangok, szAVAk, épp mint a fÖVeg, sÜVeg a fejet, szÖVEvényesen leírva szÖVEtszerűen szétterülő rOVÁsok, betűk özöne. A szÖVEgíró: szÖVEgtákoló, rOVÁstákoló. Az emberi beszédkészség, szövegelési készség, SZÓbőség VÉGtelenbe vivő. De elemezzük a TEKSZTUS szót. A KSZ hangcsoport – EKSZtU – állandó mozgást jelöl a szavakban: cselEKSZIk, furAKSZIk, igyEKSZIk, mosAKSZIk, tolAKSZIk stb. Kivétel a fEKSZIk, de az is mozgás nyomán előálló nyugalmi állapot. Az emberi beszédKÉSZség, szövegelési KÉSZség állandó. A TEKSZTUS, szövevényként – akár a TEKSZTIL – írott állapotban is körülfogja a világot. Az SZT hangcsoport – EkSZTU – a tEkSZTUs lehet válASZTÉkos, lehet bomlASZTÓ, de mindenképp érzelmeket fakASZTÓ. A T.S – S.T gyök: TuS – SőT, nem latinos végződés, hanem megörökölt szóvég, amely a kiszólt vagy leírt tekszTUS – szöveg – küzdelme, TUSakodása, haTÁSa, a bizonyító SŐT ereje, az emberi történelem folyamán. Az egyenes ember BESZéde, TEkSZtusa összhangban van azzal, amit TESZ. A TEkSZtus (szó, szöveg) s a TESZ (cselekvés), alapjában azonos, összetartozó gondolatiság. Nem véletlenül vannak jelen a tEKStUs szóban az ESKÜ szó hangjai. A történelem folyamán némelyek adott szavukat, tetteikkel, akár életük árán is vállalták.