TISZT – Egyenruhás testületekben magasabb képzettségű parancsnok. Hivatali hatáskör. Tiszteletadás, mint illendő kötelesség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A TISZT a T.SZ – SZ.T gyökből indul: TiSZ – SZiT. A TISZ gyöknek nagy szóbokra van a magyar nyelvben.
A T hang a Tettek, Titok, Tudás, Természet jelölőhangja. A TISZTesség, TISZTaság – Tettek látható következménye. A TISZT jellemzőiben a TŰZ mindent megTISZTító értelme mellett a DÍSZ jelentése is társul. A TŰZ csak az erős, kemény fémet TISZTítja, a gyenge dolgokat elpuSZTítja. A TISZTesség a kemény, erős jellemek tulajdonsága, DÍSZe. Amint a TŰZ SZÍTható, úgy a TISZTesség is növelhető TISZTeletreméltó tettekkel. A szóban levő SZT páros ugyancsak T.SZ – SZ.T gyök, s így mintegy kettőzi, nyomatékolja a szó mondanivalóját. A CzF Szótár leírása: „Véleményünk szerint e szónak eredeti első jelentése az erkölcsi fényre, kitüntetésre, ékességre vonatkozó dísz, (decus, ornamentum), melyből t utótéttel lett diszt, s keményebb hangoztatással tiszt. […] Tudniillik szokása nyelvünknek az sz, s, cs véghangu gyököket és törzsöket t-vel vagy k-val megtoldani, mint: válasz választ, arasz araszt, eresz ereszt, […] Továbbá a d keményebb t-re szeret változni, mint: dobzódik tobzódik, dukmál tukmál, […] A tiszt tehát, mennyiben a disz gyökből származik, észtani rendben jelent először diszt adó, erkölcsi becscsel járó társadalmi állást, rangot, honnan a tisztes, tisztesség, tisztel, tisztelet, tisztelendő származékok.” Semmilyen szláv nyelvi jelleg nem érezhető.
TISZTA – Amiben nincs szenny. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A TISZTA is a T.SZ – SZ.T gyökből indul: TiSZ – SZiT. A TISZTA szóban levő ISZ gyök a szennytől való ISZonyodás, a szóvégi TA, TÁvolodás. Ez a szófordítás nyomán válik láthatóvá: TISZ-TA – TA-SZÍT A TISZTA elválik a szennytől, koSZTól. Az SZT páros, mint SZ.T gyök az elválaSZTás értelmét is hordozza: SZéT. Az erkölcsileg, fizikailag TISZTA férfi, de főleg nő TISZTeletet érdemel. Nézzük meg a CzF Szótár leírását a TISZTA szóról: „A fentebb elsorolt érteményekből kitűnik, hogy a tiszta tulajd. érzéki vagy anyagi jelentése a testek látható minemüségére vonatkozik, melynél fogva azok minden idegennemű vegyülék, keverék, tapadék nélkül sajátszerü külsejökben, tüneményeikben ötlenek szemeinkbe. Minthogy továbbá a testek jobbára vagy gyakran részint más testrészek odatapadása, részint közbevegyülése által mocskosak, illetőleg homályosak, zavarosak lesznek, s valódi szinöket különféle csiszolás, dörzsölés, vagyis az idegennemű részek eltávolítása, elválasztása által nyerik vissza: innen okszerüleg állíthatni, hogy eredeti magyar fölfogás szerint a tiszta szóban a csiszolás, dörzsölés alapfogalma rejlik, s gyöke tisz egy azon csisz gyökkel, […] s az illető testek tisztitására, fényesítésére vonatkoznak. […] Alapfogalomban rokona: dísz, mennyiben részint külső, részint erkölcsi csint, fényességet jelent, honnan disztelen am. külsőleg vagy erkölcsileg csúnya, mocskos, tisztátalan.” A TISZTA szláv megfelelője csiszti, amely a CSISZol, TASZIgál műveletből ered a magyar nyelvből. Vagyis nem a magyar nyelv örökölte a szlávoktól, hanem a szlávok a magyar nyelvből. Az új mindig a régebbitől örököl.