TIVORNYA – Fékeveszett mulatozás. [MÉKSZ: latin] A TIVORNYA a T.V – V.T gyökre épülő szó: TiV – ViT. A CzF Szótár is hajlik latinból eredeztetni a TIVORNYA szót. Csakhogy ez épp fordítva történt valaha. Először azt kell leszögeznünk, hogy az ősmag(yar)-nyelven az élet fogalmát a VITA szóval is kifejezték.
Ezt a kifejezést a latin nyelv megörökölte, a mai magyar nyelvbe már nem illik bele. Mégis minden vonatkozása magyarázható magyarul. A T hangról bővebben a titok címszónál. Az IT ősgyök az ITal szóban alap, ez a VÍz, amely éleTfonTosságú elem. Az ID szintén (t > d váltás, zöngétlen > zöngés) felÜDíTő VÍz, amely IDvezítő, idVEZítő, idvezÍTő azaz életadó a testnek. Az ITal, ÉTel – a lÉT, a vITa (élet) szempontjából meghatározó. (Figyeljük meg a V és T hangok szerepét.) A VITA (élet) ÍVással kezdődik, a nemek ezt egymás közt VÍVják. Ezt követi az élet ÍVe, amely ÉVekben, mérhető. Az életben TÉVedhetünk. A TÉVedés lehet VÉTek, azaz bűn. A VÉTek miatt támadnak VITák. Tehát a mai magyar nyelvben a VITA szó jelen van – élénk szóválást jelent. A VITA az előrehaladást szolgálná, hiszen a VITorla is annak érdekében VITázik a szél erejével. Így hát a VITA folyhat LÉTfontosságú dolgokról, de folyik ám rengeteg fölösleges butaságról is. A vITa egyik gerjesztője a bódÍTó ITal, s ezzel itt vagyunk a TIVORNYA közepén.Ha IVásról, mulatozásról van szó, az majdnem mindig VITába torkollik. A TIVORNYÁkról a Kislexikon a Pallas Nagylexikont idézi: „Tivornya vagy dőzsölés, társas összejövetel, melynek célja szeszes italok élvezete. A görögöknél a T. (symposion) evés után vette kezdetét és a T. vezetésére főnököt (symposiarch) választottak aki büntetéseket is szabott ki. A szimpozion alkalmából tréfás kérdéseket és talányokat is adtak fel, fuvolás és citerás nőket, táncosnőket, szemfényvesztőket, komédiásokat és komédiásnőket szerepeltettek.” (http://www.kislexikon.hu/tivornya.html) Megfigyelhető a kapcsolódó jelenségek kulcsszavaiban a sok V hang (tivornya, evés, ivás, élvezet, fuvola), amely a vígság, vétek, válság, vihar, vita, verekedés, vezeklés stb. szavak kezdőhangja. A TIVORNYÁhoz kellett egy megfelelő környezet, hangulat. A lexikon szerint elsősorban az IVáson volt a hangsúly (majd az ÍVáson is). A TIVORNYA NY hangjának szerepe a rinyák, luvnyák, azaz könnyű nők, könnyelmű férfiak jelenlétében mutatkozik meg. Aztán voltak kérdések, talányok, vagyis volt beszélgetés, hangoskodás, amelyet a VOR gyök jelenléte mutat (verbál, vorbál, paláverez = beszél). Tehát volt VITA (tiv – vit). A RNY páros értelemadó szerepe: volt kornyikálás, cikornyás szemfényvesztés, majd a végén jelképesen törött szárnyú madárként, kornyadozó, gernyác hernyóként ernyedt vonaglás, miközben rájuk virnyadt a hajnal. Másnap szörnyű fejfájás, vernyogás. Ezek mind a TIVORNYÁhoz kapcsolódó melléktünetek. Az ilyen IVók, kocsmák nem a tisztességesen dolgozó, munkájukat végző, istenes emberek lakhelyei körül jelentek meg először, hanem a dőzsölő, semmittevők (urak) közt, majd később a kikötők környékén, a külvárosok fertőjében. Az RNY páros szerepe már kivehető volt a fenti példákban. A páros itt szintén alvógyök: R.NY – NY.R: ReNY – NyeR. E gyökszavak bővítményei által kifejezett fogalmak is köthetők a TIVORNYÁkhoz: aRANY, RENYheség, az igazi értékek semmibevétele: eRÉNY hiánya, rossz erkölcsi iRÁNY, félre kaNYAR (latinul curva) NYEReségvágy stb. Tehát a TIVORNYA szó minden eleme: lefolyás, következmények, azoknak jellemzői akár hangonként magyarázható magyarul. Már az egynyelvűség idején kialakult a züllésre alkalmas légkör. A latin csak átvette az ősmag(yar)-nyelvből.