TOKÁNY – Vagdalt húsból készült, hagymán pirított, borssal fűszerezett, bő lével tálalt húsétel. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] A TOKÁNY a T.K – K.T gyökből indul: ToK – KoT. A TOKÁNY*, részben a pörkölt másik neve volt az ősiségben, bár némileg különbözik az ízek tekintetében. A TOK gyök a munka jelölése. A K hangcsoport – OKÁ – jelen van a szOKÁs, szAKÁcs, tÁKOl, tÉKOl szavakban. A KÁNY körértelmű, és a KAvargatást, KalÁNYolást jelenti. Az ÁNY (ánt) egy munkafolyamat, vagy érési folyamat bevégzett állapotát jelenti (költemény, alkotmány, leány, asszony stb.). Kész az éTEK, TÁKolva a TOKÁNY. A TOKÁNY szó NY hangja az NT viszonyítóval fölcserélhető. Ez jelentheti az elkészítési módot, és arra is gondolhatunk, hogy volt ehhez hasonló étel, amelyet máskéNT készítettek el. Persze, volt is. Mintha mondaná: Ez TOKÁNT készült, az pörkölt, amaz gulyás módra, tehát más szOKÁs szerinti. Hangsúlyozom a TÁKolás nem a rosszul végzett munka jelölője volt a kezdeTEKkor. A tek, ték, tak, ták, TOK, tök, tuk gyöksor rendkívül fontos kifejező értelmet hordozott a tekintet, jótékony, takács, tákol, TOKÁNY, tökéletes, tukmál szavakban is. A román nyelv csak megörökölte, mint más nyelvek is oly temérdek mennyiségű kifejezést.

*A szóelemzés nem a mai állapotokból indul ki, hanem mindig a kezdetektől, az alaptól, amely nyomán képződött a gyökszó – TOK – majd a KÁNY hozzáilleszkedett. Mindig a gyökereket kell keresni: Mi miért, miként indult el. Az első főzési próbálkozás nyomán született a név. Természetes, hogy az első TOKÁNY nem kifinomult ízérzetet közvetített. 

Egy ételkészítési TÁKolmÁNY próbálkozás volt. Tettek bele ezt is, azt is, aztán megfőzték. Jó lett, nem lett – megették. De tanultak belőle: kell még ilyen vagy olyan fű, a másik meg nem, abból nem teszünk többé. Végül jó íze lett. De ahány konyha, ahány szakács – annyi szokás! S így a változatok egyéni jelleget kaptak. A gulyát őrző a marhahúsból készített gulyást. Az elején az is TOKÁNY, mert az üstben KOTorták, kavarták. 
A juhász más anyagból, másképp, más ízesítőkkel. Ezt más jelzővel illették. A kondás süldőhúsra megint más ízeket használt. Évezredek alatt kialakultak a változatok. Ma már finomabbnál finomabbak, többnél több, jobbnál jobbak. Itt tartunk most, de a szó az első üstben kavargatásnál született. – Mit TOKolsz, KOTorsz ott? – KENYre (kenyérre), KÉNYre (kedvre) ÍNYre, ÁNYra valót. Aztán lassan kialakult a TOKÁNY szó.

TOKLYÓ – 1 – 2 éves juh. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A TOKLYÓ a T.K – K.T gyökből indul: ToK – KoT. A CzF Szótár ad választ: „Második esztendőbe menő bárány. Kostokló, nősténytokló. E szót kétfélekép elemezhetni. Ha azt veszszük alapfogalomul, hogy a bárány, miután egy éves elmúlt, úgy nevezett báránygyapjából kivetkezik, s helyette más szálút kap, azt vélhetnők, hogy gyöke azon átvitt értelmű tok, mely a madárfiak sarjadéktollát jelenti, miszerint toklik annyi volna mint tokgyapját elveti, valamint hámlik ami hámjából vedlik, küklik, ami tollaiból kivetkezik, s e szerint tokló am. tokgyapjából kivetkező. Helyesebbnek tartjuk Szabó Dávid figyelmeztetését, aki azt tokjuh-val (azaz tokosodó juhval) azonosítja; melyből könnyen származhatott a szintén divatos toklyó, s ebből tokló.” S bár a török nyelvekben is van hasonló, az ősmag(yar)-nyelven vélhetően hamarabb nevet adtak, hiszen a török nyelvek évezredekkel később keletkeztek. Akár a kly, kl, kj párost vesszük, ez mind magyar eredetre vall. A KLY hangcsoport – OKLYÓ – jelen van a cserEKLYE szóban, amely a nagy fák lehulló apró ágait, leveleit jelenti. A merEKLYE a nagy boglya kicsiny változata. Az erEKLYE valamely nagyságról megmaradt, vagy ahhoz kötődő apró emléktárgy. A csUKLYA a kabát, köpeny kisebb része, amely a fejet takarja. Tehát mindannyi fiaállapotot megjelenítő. A KLY páros, mint K.LY – LY.K alvógyök: KöLY – LYuK. A KÖLYök, köLYÖK a TOKLYÓ fiatal korára utal. Ha ezt az értelmi kapcsolati bőséget a török nyelvek is felmutatják, akkor lehet beszélni azon nyelveken eredésről.  

TOLL – A madár testén levő, vékony gerincből és ezen kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom lemezes szálakból álló szaruképződmény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A TOLL a T.L – L.T gyökből ered: ToL – LoT (t > d: lód, t > g: lóg).
A LOT > LOD, LÓDul, LÓG váltással bővebb. A madár a TOLLai segítségével LÓDul, TOLat előre, LÓG a légben. Az L hang Libegő, könnyed száLLOngó hang, a LO ősgyök, a gyorsasággal, mozgással is kapcsolatos. A TOLLról a CzF Szótár azt írja, hogy: „A toll tehát = toló, mert a madarat tovább tolja.” Az utódnyelvek egyik részében TOLL = pero, amely a PERdülve, PÖRÖgve REPülés gondolatából kiindulva már az ősmag(yar)-nyelven létező kifejezés volt. A magasból elengedett TOLL, forogva PÖRÖgve szÁLL, hULL alá. A TOLL, főleg a piheTOLL is repül, szÁLL. A daL is szÁLL. A madár is a TOLL segítségével szÁLL.  

TOLMÁCS – Beszédet valakinek élőszóval más nyelvre lefordító személy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A TOLMÁCS a T.L – L.T gyökből ered: ToL – LoT.  
A TOLMÁCS szerepe a szöveg átfordítása, majd odaTOLása a MÁSik fél elé. Az LM hangcsoport – OLMÁ – az átfordíthatóságra ad párhuzamot: az ÁLMOs ember átfordul alvásba, a szALMÁból ALMOt készítenek, s ezt néha megfordítják frissítés végett, hogy pihentető legyen az ÁLMA. A kELME is fordítható, az ELME gondolatai forognak. A csatOLMÁny szóban az összekötés gondolata rejlik. Az LM páros, mint L.M – M.L gyök: LoM – MoL. A LEMeznek is két oldala van. A MALom, maLOM átdolgozó üzem. Ugyanakkor figyelembe véve a T és SZ hangok rokonhangzását, a TOL lehet SZOL. Amikor egyik fél előadta mondandóját, akkor mondhatták a fordítónak: most SZÓLJ MÁSképpen (told másképp). Nem török eredetű, hanem ősmag(yar)-nyelvi, és innen örökölték azok. A CzF Szótár fölsorol néhány változatot: „Mongol nyelven: tolmacsi, honnan tolmacsila-khu, = tolmácsol-ni, tatárul: tulmas, oroszul: tolmacs, lengyelül: tlumacz, németül: Dolmetscher, (dolmetschen am. tolmácsolni,) […]” Kiem. K.S. Nem feltűnő a T > D váltás sem (zöngétlen > zöngés), az LM páros viszont a zömében jelen van, még ha bontva is. Továbbá a CzF Szótár-ből: „[…] török-persa-arab nyelven: tardsamán, tardsumán, turdsumán, ezen igétől: tardsama (= fordítni). A törököknél eléjön dragomán, drogemán, trugmán alakokban is.” Kiem. K.S. Ezeknél a foRDít igéből alakult ki a szó, és az RD páros az ősmag(yar)-nyelvi folyamatosságot jelző útmutató.