TOKÁNY – Vagdalt húsból készült, hagymán pirított, borssal fűszerezett, bő lével tálalt húsétel. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] A TOKÁNY a T.K – K.T gyökből indul: ToK – KoT. A TOKÁNY a pörkölt másik neve volt az ősiségben, bár némileg különbözik az ízek tekintetében. A TOK gyök a munka jelölése, a KÁNY körértelmű, és a KAvargatást, KalÁNYolást jelenti.
Az ÁNY (ánt) egy munkafolyamat, vagy érési folyamat bevégzett állapotát jelenti (költemény, alkotmány, leány, asszony stb.). Kész az éTEK, TÁKolva a TOKÁNY. A TOKÁNY szó NY hangja az NT viszonyítóval fölcserélhető. Ez jelentheti az elkészítési módot, és arra is gondolhatunk, hogy volt ehhez hasonló étel, amelyet máskéNT készítettek el. És volt is. Mintha mondaná: Ez TOKÁNT készült, az pörkölt, amaz gulyás módra. Hangsúlyozom a TÁKolás nem a rosszul végzett munka jelölője volt a kezdeTEKkor. A tek, ték, tak, ták, TOK, tök, tuk gyöksor rendkívül fontos kifejező értelmet hordozott a tekintet, jótékony, takács, tákol, TOKÁNY, tökéletes, tukmál szavakban is. A román nyelv csak megörökölte, mint más nyelvek is oly temérdek mennyiségű kifejezést.
MAGHUN Magyar Világörökség és Hagyomány 1066.Budapest, Teréz krt 8. Kolumbán Sándor: Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótár című könyve még kapható a fenti címen.