ÚT – Szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv. [bérnyelvész: finnugor]
Az ÚT – TÚ ősgyökből. Az ÚT ITT kezdődik, a vége OTT messzi TÚl van.
Az ÚT szóban a mély U, Ú hang a lenti szintet, a T hang a távolba vezetőt emeli ki.
A kUTatás is ÚTkeresés. Aki kUTat ás, az is UTat keres a forrás, a víz irányába. Az erdőrengetegből a víz folyása mUTatja az UTat a síkvidék felé.
Az első járt ÚTat a járóKELŐ emberek lábnyomai mutatták. Majd a KALÓ, a ló patanyomai.
Később a kerék feltalálása után a talajba VÁGott keréknyom mutatta: itt már jártKELt, átVÁGott valaki.
Ezek a kezdetek az egynyelvűség idején.
Az ÚT neve volt még VÁJt, VÁJat, amely átszelte a tájat (a táj szó vágást is jelent), helyenként épp a patak által VÁJt mederben. A patak melletti gyalogÚT neve pataki, potek a paták nyoma.
A rövidítések, a járási fÖSVÉNYség miatt: ÖSVÉNY. Székely tájnyelvben van az AVARÁN = gyalogÚT, és a CSAPÁS, amelyek szintén rövidítések az avaron, a léPÉSsel vert gyalogÚT.
A VÁGott ÚT, amely átVÁGta a mezőt, esetenként az erdő fáit kellett kiVÁGni, és odaRÓTTak UTat.
Helyenként a hegyoldalba is RÓTTak UTat, de a kerék is VÁGta, RÓTTa az UTat, akár a RÓNÁn is, amelyen VÁGtatni lehetett. Ez volt a ROVott, VERt, döngölt, RÁVERt ÚT.
A BOGnárok, VÁGnérok által épített szekerek a VÁGon, azaz ÚTon BÓGenyeztek VÉGig. Később a vasUTat is VÁGánynak nevezték, azon VÁGtatnak a VAGonokat vontató szerelvények.
Volt DÖRÖM neve is az ÚTnak, amelyen végigDÖRÖMbölt a szekér.
DURUM – MURUD átfordítás: aki nem halad, az leMARAD. Lassan kialakult: DÖRÖM, DOROM, DROM, DRUM.
DoRoM – MaRaD hangváz: D-R-M – M-R-D.
A jó ÚTra, DROMra mondták, mondják: olyan, mint a bőr, a DERMA. A hangok azonosak.
DeRMa – DRoM hangváz: D-R-M – D-R-M.
A teve volt a DROMEdár, az UTak, a DOROMok, DROMok vánDORA.
Az út ősi DOROM, DROMOSZ neve nem csak az akkori utak DURva ROMOS állapotát foglalta magába. A DOR másik jelentése: vágy. Az embert vitte a VÁGYa a VÁGon, a DOR a DOROMon.
Az ember egyik ősi neve: menő. Van, akit a vágy, a DOR hajt, mindig menne. A hajón ÚTra kelőket az a vágy, DOR hajtotta, hogy ROD (virág és termés) lesz az ÚT eREDménye.
A DROMOSZ – SZOMORD fordítás adja, hogy nevében az elválás lelkiállapota is jelen van, a DOR gyök fájdalmat is jelentett. Az ÚTnak, DROMOSZnak indulót SZOMORDI hangulatban engedték el a hosszú DROMOSZra.
DRoMoSZ – SZoMoRDi hangváz: D-R-M-SZ – SZ-M-R-D.
Az ÚTra KELÉs KALAnd volt. Aki ily KALAndra indult, KALApot tett, s elhagyta LAKÁt.
KaLa – LaKa hangváz: K-L – L-K.
A ló másik neve KALÓ, a legmegbízhatóbb társ a KALAndban. A KALÓkat ÓLAKban tartották, mivel nagy értéknek számítottak.
KaLó – óLaK hangváz: K-L – L-K.
De az ÚT neve is KALA, KALÉ. Az életében sok KALAndos UTat, VÁGányt megjárt ember nagy VAGánynak tartotta magát, tapasztalatai birtokában. Lehetne még sorolni.
A legény VÁGódott a lányos ház felé a CSAPÁSon, vitte a VÁGYa, arra CSAPta a szelet.
Ha az ÚT különböző neveit keressük az utódnyelvekben, rálelünk CALAIS (kálé) helység nevében is. De szemben vele, a túloldalon az angol DOVER. A DOVER – REVOD teljes átfordítás mutatja a ROVÁD – utad ősi alakot. Amikor még nem volt víz a mai La Manche csatornában – vagy csak kézelőnyi szélességű vízcsík – az átjárás oda KALÉból indult. Onnan erre a ROVÁD (road) DOVERnél, de a folytatás is tovább a szigetre.
RoVáD – DoVeR hangváz: R-V-D – D-V-R.
A fenti ősnyelvi, azaz ómagyar szóalakok módosultak később az utódnyelveken: ROAD, stRADa, WAY (angol), VEJ (dán), ROUTE (francia), VÄGen (svéd), CALE, DRUM, POTECA (román), DROMOS (görög) stb.
Akkoriban a finnek még csírában sem voltak.