Az ősnyelvből az utódnyelvi szavak kialakulásának több kedvező feltétele is volt. A létfeltételhez köthető fontossági sorrendből adódóan jóval több megnevezést kaptak ősnyelven a levegő, víz, az élőhely, ahová születésileg kötődött: tanya, anya, szeretett lények, akik az emberhez, egyénhez kötődnek, akiktől vérvonala indul: párja, megszámlálhatatlan sarjai, kedveskedő, jelzők, jellemzők gazdag változatai sokasított megnevezést kaptak. Nemiség, szaporodás jelenségei, azokhoz kötődők sokféle változatos megnevezést, színezetet kaptak szóképzés során. A földhöz kötött ember képzeletét felcsigázza a madarak könnyed röpte, ezért is volt több mint tízféle megnevezésük. Légköri jelenségek: viharok stb. Az egyént körülvevő természeti szépségek. Esemény, életjelenség, anyag, tárgy, amely az emberi léthez, élettérhez, létfenntartáshoz szorosan kötődött, szintén több megnevezést kapott.

A földkerekségen beszélt egyetlen nyelvnek, az ősi nyelvnek, rengeteg tájszólása alakult ki. Ez mindenki számára világos, hiszen tud példákat bőséggel a mostani tájnyelvi szavakból is a változatokra.

Az utódnyelvekbe távozott szavakat, ha komoly gyökelemzésnek vetjük alá, és a magyar nyelv szókincsének összességével együtt vizsgáljuk, kiderül, hogy a latin, germán, angolszász, szláv és a többi nyelvek szavai is abból az egyetlen ősnyelvből erednek, amelynek egyenes ágán megmaradt a mai magyar nyelv.

Sok szó gyökelemzését elvégezve – főleg olyanokét, amelyeket idegenből eredeztet a hivatásos nyelvészet – rájöhetünk arra, hogy mindannyi innen ered. Olyan szavaknak, amelyekre büszke dörgedelemmel vágják rá a magyartalan nyelvészek, hogy azok szerintük megcáfolhatatlanul szláv szavak – könnyedén kimutatható a magyar eredete, és elemzéskor nyilvánvalóvá váló eredeti alakjukban oly simán épülnek, illeszkednek a magyar nyelvbe, mint Liszt, Bartók harmóniái a magyar népzenébe.

Egyetlen előnye e bérnyelvészetnek, hogy náluk a pénz, és az akadémiai hatalom. Egy komoly nyelvi vitában széthullnának, padlóra fektethetők lennének. Ám nem vállalják a vitát azon a címen, hogy rangon aluli a vitázó fél.

 

Hogyan alakultak ki a változatok?

ELSŐ: Minden hang több irányú, rugalmas jelentéshordozó. Egy hang sosem egy, hanem legkevesebb három értelmet hordoz, jelen van mind a kellemes (pozitív), mind a kellemetlen (negatív) oldali kifejezésekben legkevesebb háromféle értelmezhetőségben. Ugyanígy a kéthangos ősgyökök, a háromhangos gyökszavak valamint a három és négyhangos hangcsoportok. A hangok mindegyike legalább három ellentétes vagy párhuzamos értelmet képes kifejezni. Ahány részvevő hang, annyi változat, háromszoros értelmi bővíthetőség. Ha egyetlen részvevő hang cserélődik, már változik a gyök, hangcsoport által képviselt értelem. Ezek kifejezések változatok hatalmas tömegének képzésére adnak lehetőséget mind kedvező (pozitív), mind kedvezőtlen (negatív) oldalon.

Mindennek több megnevezése volt jellemzői szerint.

HAGYMA, HAJMA. A GYUHÁM, belső ehető részem, a HAJAM lebontásával érhető el. Az étrendből ki ne HAGYj MA és holnap se! Nevezték még CSÍPŐSnek is, ez a latin CEPE, a latinutód nyelvekben: az olasz CIPOLLE, spanyol CEBOLLAS, román CEAPA (csápa), továbbá: az albán QEPË, finn SIPULIT, cseh CIBULE alakban él. A szára, de a szétbontott HAJak belső ürege végett LUKASnak is nevezték, az orosz, fehérorosz, szerb nyelveken: ЛУК (luk), ám ők nem tudják, mi okból kapta e nevet az ősnyelvben, mert ez csak magyar gyökelemzéssel derül ki.

 

FOKHAGYMA. A fokHAJma is csípős. A csípés sürgető, üstölő. Az ősnyelvben ÜSTÖLŐnek is nevezték, mivel a fokHAJma ÜSTÖLÉst kiHAJtja a kórra HAJHAJlamot. A kezdő ÜS – SÜ ősgyök a rgős szóban is mutatja e jelentését. Az ÜST hangcsoport a TÜSTénT szóban szintén a SÜRge gyorsaság értelmet hordozza. Az ÜSTÖLŐ szó, a SÜLŐ, SÜLETŐ égési folyamat felfokozott SÜRge érzésének párhuzama.

A román nyelvben az ÜSTÖLŐ szó – mivel a román nyelvnek nincsenek Ü, Ö hangjai, és a lágy L hang az erős R hangra vált – USTUROI alakban él. A szó hangváza: üSTöLő – uSTuRoi hangváz: S-T-L – S-T-R.

 

CSALÁN, CSIHÁNY. Neve különböző nyelveken: latin uRTica, francia oRTieRTó), román uRZicaRZő), cseh koiva, lengyel poKRZywa (PöRzs), a török iSiRGan (SüRG) megnevezések. Az említett nyelvek beszélőinek viszont halvány fogalmuk sincs arról: miért viseli e nevet a növény?

A CSALÁN, CSIHÁNY sajátos jellemzői: szép zöld dús leveleivel CSALÓN hívogat, majd ÁRTÓ módon megcsíp, és az ÉRZÉKEny bőrön olyan nyomok keletkeznek, mintha tűz – KOP – POK – marta volna meg. Ilyenkor SÜRÖGŐN forogunk, hogy valamiképp enyhítsünk a fájdalmon. A teremtés ősnyelvén a CSALÁNt nevezték: ÁRTÓK, ÉRZIK, KOPRÓV (tűz, éget), SÜRGŐN és más neveken. Az ősnyelven a CSÍpés ÁRTÓ volta miatt adott név, mivel az ÉRZÉKeny bőrt égette. A cseh és lengyel KOP, POK gyökök tűz jelentésűek voltak az ősnyelvben. A KOP gyök tüzet (fémolvasztó kúpkemence, pikírt, pokol, pék), égést jelentett, s a CSÍpés tüzesen – KOPRÓVA RÓtta égette a bőrt, és SÜRGŐsen, székelyül: egy HOPRA eNYHítésre várt.

Útbaigazítók a szavakban levő kötött mássalhangzó-párosok. Az áRTó hatást leíró RT párost a latin uRTica, francia oRTie szavakban leljük meg. Az éRZékenységet megjelenítő RZ páros a román uRZica, lengyel poKRZywa szavakban. A cseh KOPřiva, lengyel POKrzywa szavakban a KOP, POK gyökök a tüzes fájdalomra utalnak. A cseh kopRIVA: tüzesen – KOPRÓVA RÓtta égette a bőrt.  A török iSiRGaN szó a SÜRGŐN-forgó utóhatás, amely székelyül: egy HOPRA eNYHítésre vár.

A szavak tengelyében az RT, RZ, PR, RG kötött mássalhangzó-párosok, amelyek alvógyökök, és felélesztve jellemzőket leírók.

R.T – T.R gyök: RúT – TüR. A csípés RÚT érzés, TÜRni kell az elmúlásig.

R.Z – Z.R gyök: ReZ – ZüR. A csípésnél megREZzen, ZŰRös, ZavaRó, idegesítő.

P.R – R.P gyök: PoR – RoP. Mintha PARázsló PORt hintenének rá, ROPpant kellemetlenül éget.

Mivel tűzhasonlat: a tűz = KOP jellemzője: ROPogva ég, PERzsel.

R.G – G.R gyök: RuG – GuR. A csípés RÖGtön érzik, süRÖG-foROG, hogy a GORomba RÁGó hatást, érzést megszüntesse. Elmondható, hogy csak magyarul, elemeikre szedve elemezhetők ez utódnyelvi szavak. Az említett nyelvek beszélőinek viszont halvány fogalmuk sincs: miért viseli e nevet a növény?

 

MÁSODIK: Minden ősnyelvi gyök, hangcsoport, szó összeforgatható hangonként, gyökönként, szavanként. Ez így volt és maradt (Rubik-kocka jelenség). Példák:

 

Hangonként: SZIGORÚ – Rubik-kockásan fordult, hangjai érdekes kavarodásában: SZ-I-G-O-R-Ú –> R-I-G-U-R-O-SZ.  Ami SZIGORÚ, RIGUROSZ, az RÉGULÁS. De a RIGUROSZ fordítása még előhoz egy jellemzőt: SZORUGIR. Ez azt jelenti, hogy a SZIGORÚság SZOROs, SZORUlt helyzetet teremt, és a GIR – REG gyök, hogy GERinc, régiesen: GIRinc kell a RÉGula SZERint. A SZORos RÉGula, egyenes GERincet nevel. A teremtés ősnyelve becsületre tanít! E szó ősnyelvi, több változatban. A latin nyelv a fordított változatot örökölte meg. Rá lehet keresni a latin és leánynyelveiben.

SZiGoRú – RiGuRoSZ – RéGuLáS hangváz: SZ-G-R – R-G-R-SZ – R-G-L-S

 

Ősgyökönként: A MADÁR egyik jellemzője: szárnyaival REPES, vagyis: REPESŐ. Ez is fordult: RE-PE-SŐ > PE-SŐ-RE. Jelen volt mindkét (sőt több) változata az ősnyelvben. A latin nyelv nem, de leánynyelvei megörökölték. Azt jelenti, hogy azok megtartották az ősnyelvi alakot: PE-SŐ-RE. A portugál PÁ-SSA-RO, galíciai PA-XA-RO, román PA-SĂ-RE, spanyol PA-JA-RO. Alább erről bővebben.

RePeSő – PeSőRe – PaSaRe – PaSSaRo hangváz: R-P-S – P-S-R – P-S-R – P-S-R.

 

Teljes átfordítás: jó példa az ógörög eredetűnek tartott ÖKONÓMIA szó. Első látásra nem tűnik magyar nyelvhez kötődőnek. Ám ha megfordítjuk, és szóalkotó hangvázát nézzük, rögtön világossá válik az eredet.

 

ÖKONÓMIA – jelentése: gazdasági élet, gazdálkodás. A szó hangváza: öKoNóMia – K-N-M, és ha megfordítjuk: MoNóKö – M-N-K. E szó teljesen fordult: öKoNóM > MoNóKö. Ebből látható, hogy az: EKONÓMia, ÖKONÓMia alapja a kéz, MuNa, annak MoNóKolása, vagyis a MuNKavégzése. A gazdálkodás alapja a MUNKA. Tehát a szó mindkét változatban jelen volt az ősnyelvben. Az ógörög nyelv a fordított változatot örökölte meg. Mindkettő mai magyar nyelven is jól érthető magyar nyelvelemekből épül fel. Aki durva MuNKát végzett, azt MoKáNYnak nevezték. Ma egyes vidékeken a MaNYóKolás jelent aprólékos kéziMuNKát, a MoNYóKolás pedig félresikerült, selejtes MuNKát:

öKoNóMia – MuNKa hangváz: K-N-M – M-N-K

KIMONÓ – Még egy érdekes nyelvi jelenség. A japán KIMONÓ ruha, amely köznapi munkaruha viselet volt kezdetben. MONO = dolog. KIru = visel.  Vagyis a KIMONÓ = MUNKAviselet, azaz ruha. (Lisa Dalby: Gésa c. könyv Kimonó fejezet).

KiMoNó – MuNKa hangváz: K-M-N – M-N-K

 

HARMADIK: Bármily szóba, megnevezésbe beépülnek a gyakorlati használhatósági jellemzők. Az állatoknál, növényeknél is minden megnevezés jellemzőket tömörít.

LAPÁT – a LAPÁT szó két gyökből áll: L.P – P.L: LaP – PaL és P.T – T.P: PáT – TáP.  A P hangcsoport: APÁ összeköti. A LAPát LAPos. A laPÁTtal PÓTolható a hiányos csomó, TÁPolható vele a külalak épsége. Könnyedén ÁT-LAP-ÁTolható, ÁT-LOPható vele egy másik csomóba. PALlhATó, LAPogATható, TAPogatható vele a csomóba LAPátolt, átTÁPolt anyag. A LAPÁT az aLAPOT, TALAPot, taLAPOT építők ALAPeszköze. Aki LAPÁTolt, az tudja.

Az evezőlAPÁt vízben, régiesen ÁPÁban, EPÜben mozog. Az evezőLAP-ÁT-ot, a LAPját újra és újra ÁT-helyezzük, azzal lapáTOLva TOLjuk előre a csolnakot. A LAPÁTok locsolnak, s úgy TOLják a csolnakot.

LOPATAorosz, ukrán román, cseh, szlovák nyelven. Azonban a fentiekben felsorolt, magyar nyelvben kifejthető értelmet nem olvassa ki az orosz, ukrán román, cseh, szlovák nyelvű ember a LOPATA szóból!

A magyar nyelvi eredet bizonyítéka, hogy a szóalkotó hangokkal a LAPÁT jellemzőinek összessége körülírható.

LaPáT – LoP áT – TáPoL – áTLoP – LoPaTa – aLaPoT hangváz: L-P-T – L-P-T – T-P-L – T-L-P – L-P-T – L-P-T.

 

A CSIMPÁNZCSIMPAszkodó, PoMpás, pOMPÁs mutatványokra képes, szeret IMPOnálni, mutatni magát, utÁNZó és öNZő természetű. Majdnem minden nyelven hasonló a neve, de egyetlen nyelv beszélői sem tudják, mit mond a név. Náluk csak beszáradt lárvaszó.

BOJTORJÁN – mivel egy BOJTszerű virág van az ORJÁN, csúcsán.

LEVENDULA, LEVINDULA – jó ALUDNIVELe, mert nyugtató. A LEVIN, LEVÉN, azaz fürdővizének vagy főzetének használata nyomán INDUL A testben DÚLÓ kórtól való gyógyulási folyamat.

 

NEGYEDIK: Az ősnyelvben minden olyan létfeltétel, lény, esemény, életjelenség, anyag, tárgy, amely az emberi élettérhez, létfenntartáshoz szorosan kötődött, vagy ami rendkívül hatott az emberi képzelőerőre – a hangok rugalmassága és a fordíthatóság lehetőségeit kihasználva – több megnevezést kapott. Így volt a nőnek, gyermeknek, víznek, levegőnek, madárnak, mozgásnak, látásnak, beszédnek és minden másnak temérdek sok megnevezése. Minden lénynek, tárgynak, jelenségnek, cselekménynek stb. több jellemzője volt, van. Egyik ember ilyen szemszögből, a másik egy más szemszögből, a harmadik egy harmadik szemszögből figyelte meg. Egyik emberre egyik jellemző, a másikra a másik, a harmadikra egy harmadik jellemző hatott, s így különböző megnevezések születtek.

 

VÍZ – Amikor az első ember belenyúlt a vízbe, első hatás: HIDeg volt, felÜDÍtően Hatott IDEgeire. A teremtéskor adatott beszédkészsége, -képessége folytán így kiáltott fel: – ID, ÜD! A folyót HIDdekel néven nevezte: HIDegel, azaz ÜDít, sít. A levegő után legfontosabb életfeltételi elem a víz, a földből tör föl. Első élmény: a firis forrásvíz hideg, felüdítő volt. A ivóvíz ID, UD (így, úgy), HID, HUD, . A forrás vize elFOLyik, mert a víz FOLyó, POLyó állapotú: IPOLY.

A folyó, fo víz inni (lyó = jó), mivel hideg, rödni, fürödni is , felüdít, firissít, frissít.

A víz MOS, tisztít, ezért aVATnak bele minden tisztátalant. A tisztaság MOSolyt fakaszt. A bibliai Mózes, MOSós, MOJsós MOSojos, MOSolyos is így kapta nevét. MOSóból, MOSósból, azaz vízből emelték ki, és MOSolygós kisfiú volt.

A víz, az ID, ÜDE, folyó elem, a folyás folyamat, az IDŐ is folyamat, ez az ÜDE és ÜDŐ, IDŐ közös jellemzője, amit rögzít a nyelv, sőt a tÜDŐ nevében is megjelenik, mit ÜDE levegőt szolgáltató szerv. A VÍZ, LEVEGŐ, IDŐ, IDEG kapcsolatai létezőek, valamely jellemzőjükben mindig „találkoznak” a mindennapokban. Az első három különböző jelenségei hatnak az IDEgekre. Természetes kellemes folyamatban felÜDÍtőek, felHÜDÍtőek, máskor DÜHÍtőek.

A víz – idő kapcsolatot a T.M – M.T gyökkel: TeM, TiM – MeT, MaT, is megjeleníti a nyelv. Nemcsak, mint üTEMes, TEMpós megszakítatlan folyaMAT, de TÖMörülő, zsúfolódó jellemzőjét is. A víz TÖMörülő képessége a folyók neveiben: TEMze, TEMes, TÖMös stb. Ezek TÁMadnak is, ellene TÁMaszt DAMot, azaz gátat emelnek.

A vízzel kapcsolatosak átszövik az élet minden területét. A kérdés: hogyan élhetünk? A felelet: így VAGY úgy. VAGYok a lenni ige, a VAN egyes szám első személye. A VAD, VÁD = vízmeder. A VAGY kötőszó és feltételező szerepe is van. Mindannyi hordoz vízjelentést is, mert bennük a víz neve van jelen. A víz, a VID, vIDÁmító, ID, UD, , és jelen van életünkben, tünkben, csak úgy élhetünk, ha van VIDünk. Az adomány kedves, kEDŰs felÜDÍt, e szó is vízértelmű. Jelen van a BUDa névben, a VEDer, vEDEr, VEDel, vEDEl, VODa, vODA szavakban. Itt is van egy érdekes kapcsolat, a VEDER másik neve VIDÖR, és jelen van benne az IDŐ gondolata. Az egyszerű ember a kútnál a VIDÖRből ivott, VIDet, VEDELt egy RÖVIDet, röVIDet, rövIDEt, és ettől folyamatosan jókEDvű, jókEDŰs, MOSolygós VIDOR lett.

Szavainkat is átszövi (szöv – vasz – visz – víz), felszívódik, mindenütt (den ned) jelen van, mert a VAN, a VASZ, a lét függ a VANtól, VASZtól, azaz a víztől. A VANon, VASZon úsznak a VÁSZok, NÁVák, azaz hajók. A szív folyadék víz értelmet is hordozó, folyadékot hordoz (hart), köröztet (cor, cuore): szív – visz. A kör is víz értelmű (körforgás). A NEVetés, neVETés is, a NÉV szavak is VÍZ jelentésűek. A NEVetés felÜDÍt, a szép NÉV is felÜDÍtően hat. A hat is víz értelmű, a hét a tér, ahol elfolyik. A szép is víz értelmű (szép, szípsz, pis, Ipoly, po, pü), a szó, SZAVaink, mint folyamat: SZAV – VASZ (Száva) is: a szép SZAVak felÜDÍtőek.

 

A víz jelenléte bizalom (v > b) forrása. Élet csak a vizek mellett lehetséges. De áradáskor visszaél a bizalommal.

A források életfontosságúak. FANta: a kút, a forrás, a NAFta a NEDv. A víz a levegő után a legFONtosabb tszükségleti elem. Nélküle nincs élet, t. A t, a van, az élet a víz, a függvénye. A víz felÜDÍtő NEDű, MED, amely mederben fologat, folyik, folik, mint a FOLga, VOLga. A ZSINdelyen, az ereszen ZSILizve (Zsíl) folyik, kúszik, és lecsöpög, leszöpög. A jikba, jukba, likba, lukba is befolik. A lyuk is vízvonatkozású. A fel, le igekötők is víz értelmet hordozók. A víz lefetyelhető, lefetyelhető. A víz lötty, locsog, a csolnak úszik rajta. A víz csobog, jól érzik benne magukat a medve és bivaly bocsok, csobogtatnak benne

A folyóvíz viszi a hordalékot, főleg áradat esetén. A vízért eped a test, mivel felüdíti. Ezés (baba: ecső) idején a csapadék, a víz csorog, csöpörög, szaporodik, locsog, minden benne tocsog, szárazság idején csak csordogál, csordogál (Jordán), elapad, a tikkadt föld eleped, víz hiányában megreped. A kisbaba is EPEd a vízért, ezért kéri: PÜ-PÜ. De kéri úgy is: HU, HI, AD, DA, AKA, KE stb.

A víz vándorol. E jellemző ott a folyók neveiben: Száva, Néva, Dráva, Moldva, Boldva, Bodvaj, Morva, Prahova stb.

A víz iségi jellemző. Amint a iség szelleme kitölti az emberi lét világának összes réseit, úgy a vizet bőven ontó forrás kiönt, elönt, minden rést kitölt. Az igazi kedves, nedves, nevető, üdvöt hozó, minden jellemzőjét a víz neveivel lehet kifejezni. Folyammá dagadó, dagadó, életet továbbadó forrás. Jelen van a Duna, Szajna, Majna, Rajna, Pina és több más folyó neveiben.

 

A ösztöni ősgyök, amelyet legtöbb kisbaba ismétel, jelen van a PO, PIavé, PAtak, IPOly, PIna, POtomac és más folyók neveiben. A víz hideg, az első folyónevek egyike az Édenben eredő HIDdekel folyó, ám ez egy mási jellemzőt is rejt: H.D – D.H gyök: HID – DÜH, gyors folyású, dühös. A vizet nevezték hidernek, hidernek is, mivel dermesztett is. A hider szóból hangugrással lett hidro. A székelyföldi Feketeid, valaha Feketehid, ma Feketeügy. Az ügy folyamat, ez az elfolyó víznek is jellemzője, csak addig folyik, ameddig egy digben, gödörben, valahol összegyűl dögivel, és nagy körben dengert azaz tengert alkot. A víz, a denger, tenger, a tavak (tav – vat) felülete net (ned), azaz sima (med, ned), nyes, csillogó. A vízben, vízzel avatnak, beavatnak (vat), az özönével érkező víz zavart okoz (Zazar), áradatot, áradatot (ud, id), eláztat, minden nedves, úszik. Voltak néhányan, akik az Özönvizet is megúszták. A víz a tűz ellensége, folyamatát folyásával oltja, de a víz a SZOMjat is oltja, akár az Olt vize. A szom gyök fordítottja: mosz, ez is víz értelmű. MOSZes, Mózes neve víz jelentésű név, akár MOSon vidéke. A jéghideg víz marón ható, partot is mardos. Ilyen hideg volt a Maros vize az első kóstolásnál, és partot maró is. A mar – ram (m > n) ran is víz jelentésű: sűrűn, komoran hull az őszi eső, de így van rendjén.

Az: id, üd, fi, fo, fö, fü, jó, pi, po, pü ősgyökök, a DEN, NED, HÍD, HUD, HÜD, VÍZ, SZÍV, VAD, VÁD, VED, VID és más gyökszavak, a D, GY, N, P és más hangcsoportok a kifejezésekben. A víz ősnyelvi neveit: b, cs, d, f, gy, h, j, k, l, m, n, p, sz, t, v, z, zs hangokkal alkotott gyökök képezték. Az ősgyökök, gyökszavak: BO, CSO, CSÖP, ID, IDE, UD, ÜD, FO, HUD (GY), JÓ, AKA, LÉ, LOCS, MAD, MED, NAD, NED, EPI, PI, PO, PÜ, SZI, TA, VAD, VAN, VASZ, VAT, ZI, ZSIL, ZSIN stb.

Ezek jelen vannak az utódnyelvben: WATER, WASSER, WAI, AN, VATN, VAND, VANDUO, ÜDENS, VESI, UISCE, SU, VODA, APA, ACQUA, AGUA, PĀNI, MIZU, RAIN, PIOGGIA, RAIN és mások. Ám ők nem tudják, miért az a neve!

 

Talán elég ennyi bizonyíték arra, hogy a VÍZnek – a teremtés legfontosabb átalakító elemének – több mint tíz neve volt, százféle változattal az ősnyelven. Megnevezéseinek gyökszavai teljesen átszövik az ősnyelvet, a magyar nyelvet. Ám az utódnyelvekben is élnek, beépülve azok szavaiba, anélkül, hogy azon a nyelven létezne magyarázat rá.

A fenti felsorolások teljesség igénye nélküliek, hiszen se vége, se hossza a nyelvi kapcsolatok sokaságának. E nyelvi jelenségeket egy nyelvész csak felelőtlensége teljes tudatában nevezheti véletlennek.

 

MADÁR – A madár szó eredetét összetevőiben kell keresni. A MAD, táMAD, feltáMAD. FeltáMAD a szél, poraiból a főnixMADár, feltáMAD a halott. A MEDve két lábra emelkedik (mellét mutatja), mikor támadni akar, „székely támadt, székely bánja” – mondta János Zsigmond, mikor a székelyek felkeltek jogaikért. Mindegyik felemelkedésről szól. MADrid nevében is emelt térség jelentését viszi be. A DAM, emelt gát, a DÁMszarvas emelt fővel jár. ÁDÁM és DÁMája, Éva, egyenesen emelt fővel jártak, nem négykézláb, csimbókos szőrösen. (Az csak – a belterjes családi szaporulatból származó habókos, kottyant agyú – Darwin lázálmaiban költött mese szerinti kép.) A madám, madám emelt rangú hölgy. A madÁR is felemelkedik a légbe, ÁERbe légÁRba. A kezdetekkor talán: madáer. Az –ár jelentése: levegő, ÁER. Az AER sem görög, csak ott ragadt meg, magyar nyelvben fordított alakjára – re – épült a repül és a hozzá kötődő kifejezések, ezen kívül a ledér utal rá, de a rá, reá igekötőként is, és a –ra, re, ragszerepű gyökök szintén az áer, re gyökéhez kötődők, értelmükben a légből érkezés, helyezkedés jelensége rejlik. A szóösszetételek előtti légre utaló – aero- kifejezés joggal mondható ősnyelvi, s így magyar gyöknek. Ezt a fordítás is igazolja: ÁER – REÁ.

Az utódnyelvekben jelenlevő számos szóalak mutatja: a levegőben könnyedén libegő, szálló, repkedő, repeső, bolyongó, burungozó, kerengő, térengő, lengő, sivalkodó szárnyasok megragadták a földhöz kötött ember fantáziáját. A felsorolt jelzők, jellemzők megnevezések is voltak egyben. Az ősnyelven a föld különböző pontjain így nevezték a repülő állatokat, s az átfordított, összeforgatott nevekből később kialakultak az utódnyelvi nevek.

A LEBEGŐ, LEFEGŐ, átforgatva fegőle, fogőle, fogele. A német fogel, a holland vogel (ezer éve még egy nyelv), norvég és dán fugl, a svéd fagel. De a vág szónak járásra utaló átvág értelméből is jöhet: átszeli a levegőt, utat vág, vág, szel – vágódik el – vágel. Ez utóbbi fordítva vágel – levág, leveg, levegő, lebegő.

A már említett REPESŐPESŐRE a portugál passaro, galíciai paxaro, román pasăre, spanyol pájaro.

A szárnyával VERDeső – verd, berd, börd – az angol bird.

A BURUNGÓzóból az indonéz és maláj burung.  Székelyföldön ma is használt kifejezés: burungózik a levegőben.

A TÉRengő, terengő, turul, japán tori, román vultur. A vultur szóban a vul, fordítva luv, lev, levegő, de ez a német luft, holland lucht és más szavakban is.

SZÁLLÓ, a levegőben úszkáló, uszálló, az olasz ucello, a katalán ocell, a francia oiseau (oászó), a koreai sae.

A szárnyasok a TIK (tyúk) osztályba sorolhatók, a repülni tudó szárnyas: repülőtik, a szlávoknál tömörülnek a mássalhangzók a szó elején, a reptik, ptik, pták, ptika alakra módosult. A szóban levő tik = magyar:  tik, tyúkjelentésű.

A SÜVÍtő, SIVÍTó, VISOngó, levegőt hasító, sivalkodóból a latin avis (siva – avis). A latin nyelvek nem a latin avis-ból, hanem előző beszélt nyelvükből hozott gyökfordított repeső – pesőre alakból módosult megnevezést használták.

A LENDÜLŐ, lengő lindülőből az észt lind, a finn lintu.

EGÉR – Az egér fő jellemzői: fürge, motoszkáló, surranó, rágcsáló. Az ősnyelv – mint a csalán, káposzta esetében – mindannyit használta. A mai magyar nyelvben fürge, rágó jellemzője okán, az egér és féreg név maradt fönn.

A francia, olasz, román nyelvek a surranó tulajdonságából kapott nevét őrizték meg: román – şoarece, francia – souris, olasz – sorcino. Az angol, német a motoszkáló: mause, Maus. A spanyol, katalán, galíciai a rágcsáló, fogával törő tulajdonsága szerinti: ratón, rato, ratoli.

 

BŐR – A BŐR ősi nevei: bőr, derma, derme, hüd, hide, pel s mások. A B.R – R.B gyök: BőRRiB.

BŐR: borítja, őrként védi a testet. A bőr őre a szőre. A jó bőr (nő), ha nem vigyáz, ribanccá válhat.

A REBeka, ReBEKa név egyik névadója: szép bőrű, keblű lány (reb – ber – bőr, bek – keb).

DERME: színe igazolja a bőrszín szerinti szÁRMAzást. A DErME szó az ellenálló DE gyökkel indul. A DErMErőképessége folytán jól ellenáll a hiDEgnek, MElegnek. Nagy hidegben dermed, didereg, remeg, mered, gémberedik (bőr), gémberedik (ém-red – dermé), de bírja.
DeRMe – DeRMeD hangváz: D-R-M—D-R-M-D.

Nagy hőben, melegben szereti a hűs permetet. Angolul derm, görögül dérma stb.

Az egészséges DERME MEDERben tartja a testet.
DeRMe – MeDeR hangváz: D-R-M – M-D-R.

HÜD: az archüdön meglátszik a düh. A hüd nagy melegben izzadással h/üdíti a testet. A hide nagyon sűrűn ellátott érzőidegekkel, amelyeket ingerli a hideg. Nagy hidegben ellenáll: de (csak azért is), s védi a testet. Minden bántó hatás borzolja (bőr) a hide szőrét, természetes őrét, mert idegesíti. A szép hide nagyon édi, s szereti, ha védik, nem cirmolják, nem karmolják, inkább simogatják. Angolul, s az északi népeknél: hide, hud.

PEL: mint borító lepel, lepi, borítja a testet. A pel képes leplezni az indulatokat. A latin pellicea, portugál pele, román piele stb. Érdekes társítás: aki alszik – DURMOL, más szóval: húzza a lóbőrt, azaz a lóDERMÉt. Ez sem véletlen.

 

A változatok ily hatalmas tömegéből merítettek az utódnyelvek. A nyelvek szétválásakor legtöbbjükben a különböző alakra átforgatott tájnyelvi szóalak élt, így örökölték meg, egyik-másik nyelv azt vitte magával, de amely módosult a későbbi osztódások és a kialakuló utódnyelvek sajátos hangzástörvényei, hangtani szabályai miatt.

—————————————————————————————————————————————–

Megtámadhatatlan bizonyíték az egyetlen nyelvből eredésre: a világ egyetlen nyelve sem birtokol más szóalkotó alapanyagot, elemeket, csak a megörökölt ősnyelvi ősgyököket, gyökszavakat, hangcsoportokat. Az igazi nyelvészet szerepe volna, a nyelvek összes szavainak elemzése nyomán kimutatni e létező jelenséget.

—————————————————————————————————————————————–

Az utódnyelveknek –, s későbbi osztódásukból kialakuló leánynyelveiknek – nincs más szóalkotó alapanyaguk. Kizárólag a rendelkezésre álló megörökölt ősnyelvi gyökökből, hangcsoportokból képezhettek vagy képezhetnek szavakat. Csak amit megörököltek az ősi anya-nyelvből. Az utódnyelvek összes gyökszavai, hangcsoportjai kimutathatóan az ősi anya-nyelvből erednek. Nincsenek sajátos angol, francia, német japán, héber, görög, szuahéli, kecsua, dakota és más nyelvű gyökszavak, szóalkotó elemek. Még a nyelvészek által a nyelvek „szentteheneként” kezelt latin nyelvnek sincs. Csak az ősnyelvből származók.

Ezek és az ezekhez hasonlók erőteljes bizonyíték arra is, hogy az ősnyelv – mint tökéletesre tervezett és az ember teremtésekor annak teljes vázszerkezetével együtt örökítő sejtjeibe (gén) beépített nyelv – minden egyes ősgyöke, gyökszava és kész szavai is fordíthatók, összeforgathatók voltak.

A hangok, hangcsoportok, ősgyökök, gyökszavak többirányú értelmezése, értelmezhetősége, továbbá összeforgathatóságuk, hangjaik átrendezhetősége a szószerkezetben, ad választ a megnevezések sokaságára.

 

Utódnyelvek jégként befagyott, lárvaként beszáradt szavai

Csak az utódnyelvekre érvényes, hogy a hangoknak nincs szerepe az értelemalakításban. Ott csak egy befagyott, beszáradt szókép részei, egy élettelen csoportkép, amelyben nincs ismerős. De ha visszahozzuk oda, ahonnan elindult a szó, mindjárt felismerhetők. A csoportképet felnagyítva, közelebb hozva, egyenként felismerjük az arcokat, kik azok. A szavakban is ugyanígy, felismerjük, mit keres ott az a hang, az azt leíró betű, ősgyök, gyökszó, hangcsoport, és milyen értelmet képvisel?

 

STONE, ROCK. Az angol nyelv két szava a re, sziklára: STONE és ROCK. Mindkettő ősnyelvi örökség. Mit mond ez nekik? Semmit. Két megörökölt hangcsoport, hiába bontja elemeire, nincs értelme, jelentése angolul.

Az ősnyelv viszont választ ad a kérdésre: honnan a , a SZIKLA? A rengeteg, a SZIKLA, KEmény, tömény anyag. A teremtésben magas hőfokon és hatalmas nagy nyomáson PRéselve, sűrítve, megROKKantva (rock) kialakuló PRéselt, TöRhetővé válik, miután tüze kiALSZIK, megSZILárdul, kőSZÁLLESZ.

SZiKLa – aLSZiK hangváz: SZ-K-L – L-SZ-K

Az ALszik szó a megALvadt állapotot rögzíti, de benne rejlik a felOLvasztás gondolata is.

Az aLVaD – oLVaD hangváz: L-V-D – L-V-D azonos hangokból áll.

Van TÖRPE SZIKLA is: TÖRPE – PETÖR. Innen a PÉTER név SZIKLA jelentése. A SZIKLA elFEKvő, FEKve, KÉFE, KÉFA, kemény tömeg. Ezért volt Jézus, PÉTER nevű tanítványának KÉFE, KÉFÁS neve is, mivel az is kőSZIKLÁt jelentett.

Ha arra gondolunk, hogy az ősiségben SZENT áldozat bemutatására való oltár építésére használtak kőtömböket, akkor a szó hangugrott, hangzóváltott alakjaként is elképzelhető: SZToNe – SZeNT. Például Jóropa (Európa) délnyugati csücskének hatalmas kőtömbje a Nagyoltár nevet viselő Gibraltár.  Ez az IBÉRek OLTÁRa volt: G-IBR- ALTÁR.

SZToNe – SZeNT hangváz: SZ-T-N – SZ-N-T, de ez a jelentés nem mutatható ki az utódnyelvben.

Magyar nyelvi elemzésben az SZT páros az oSZTás, oSZTottság, oSZTatlanság, oSZThatatlanság kifejezője is. Ha régiesen mondjuk – a szó az ősiségben alakult ki – oSZTÓN törhető, RIKtolható.

Fordított TSZ alakban azt is mutatja, hogy akár haTSZor, héTSZer vagy TöbbSZör oSZTható. A szóban levő NE ősgyök lehet NEMlegesség jelentésű is. A STONE NEm OSZTható vagy csak úgy, ha megROKkantom, azaz kitöRÖK belőle. Vagy a kisebb STONE az oSZTÓN oSZTOtt, ROCKból töRIK ki. A magyar nyelv még azt is tudja, hogy a KŐ RIKtolható, azaz faRAGható (k > g), ható, s e művelet alatt kitöRIK belőle néhány apRÓKa darab. De azt is, hogy RAKásba KÖRbe RAKható, s belőle fal RAKható. A szikla nem mindig alszik, GÖRdülhet is.

 

Hasonló a román STRICA (sztrika). Ez románul nem mond semmit, de mind beszáradt, befagyott szó, jelent elromlást, elrontást. Magyarul elemeire szedve, alvógyökeit felélesztve: SZTRIKASZéTöRIK A, azaz SZÉTTÖRIK A. A szóvégi A, a magyar nyelvben ma is nyomaték értelmű: A! Mindkét szóban ott van az R.K gyök: RiK, RoK, csak ők nem tudják, mit mond.  A SZÉTTÖRIK átfordítva: KIRÖTTÉSZ, azaz KÁRRÉTESZ.

 

STRIKE – Ugyanerre a hangvázra épülő angol szó. STRIKE = SZTRÁJK. Angol jelentése: csapás, ütés, verés.

Ám a STRIKE, ősnyelvi eredetű szó módosulat, annak hangzóvesztett változata. A szó gyökelemzésével több összetevőjének értelmét felfedezzük. STRIKE, hangzás szerint: SZTRIKE kiejtve: SZTRÁJK. A SZTRÁJK, a STRIKE folyamán ösSZeTöRiK, SZéTTöRiK a megSZoKoTT munkarend KÁRRÉ TESZI a folyamatot, KÁRT TESZ.

SZTRiKa – SZTRiKe – SZéTTöRiK – KáRRéTeSZ hangváz: SZ-T-R-K – SZ-T-R-K – SZ-T-T-R-K – K-R-T-SZ.

SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – ToSZ. SZÉTszed, TOSZogat, TÚSZként kezel. A SZTRÁJK, lesújtó, tekintély széttörő zsarolás.

T.R – R.T gyök: TöR – ReT. Folyamat megTÖRése, RETtenet előidézése.

R.K – K.R gyök: RiK – KeR. A RIK gyök egyik ősnyelvi jelentése: gazdag. A KER, KIR, KAR, valamit KIRívóan KERülni, felKARolni. a sztRIKe a RIKet, gazdagot érinti érzékenyen.

A szTrÁJK szóban nem véletlenül jelenik meg a J hang, mivel van még benne egy másik ősnyelvi elem is. Ez a T.J – J.T gyök: TáJ – JáT. A munka ősi nevei, több másik mellett: TÁK, TÁJK.

A TÁJ – JÁT gyök azt is mutatja, hogy a kedvvel végzett munka egyféle JÁTék. Azt is mutaTJa, hogy a kisgyerek JÁTékai segítségével saJÁTítja el a kézügyességet, azzal szokik rá a későbbi felnőttkori TAJkolásra, azaz munkára.

A TÁJK változatban jelen van a VÁGni ige ősi alakja: TÁJ. A valamit kiszabó, vágó művelet neve volt: TAJKolás. A szabó ősi nevei: TAJkoló, TAJló. A szabó utódnyelvi nevei: TAIlor, TAIleur stb. Az éles délkeleti VÁGószél neve TÁJfun. A FUN, FŐN = szél. A taJKol szóban a J.K – K.J gyök: JuK – KuJ. Ez a szabások különféle módozatainak megjelenítője. Aki szab, esetenként JUKat TÁJ azaz vág. A JUKba illik a KUJ, vagyis olyan darab, amely talál, illeszkedik a szabásminta szerint. Lehet egyféle beszögelés, mivel a KUJ szó szöget is jelentett. A sztráJK JUKat üt a munkafolyamaton. Munkanélküli KUJtorgás. Tehát a szTrÁJK miatt leáll a TÁKolás, TAJKolás, azaz munka. JUK, hézag keletkezik a folyamatban. KAJla módra elhajlik az eredeti céliránytól a munkától.

 

STÍLUS – SAJÁTOS (l > j) szokás. Amilyen TOLLAid vannak, azzal ékesíted TOLLAS kalapod. A TOLLAL írni is szoktak, az írásnak is STÍLUSa van. SAJÁT TOLLAS STÍLUSban írsz.
STíLuS – SaJáToS – ToLLaS hangváz: S-T-L-S – S-J-T-S – T-L-S.

 

A VERÉB másik ősi neve: SZAPORA, SZAPORÁK. Némely északi nyelven: SPORK, SPÖRK, kiejtve: szpork, szpörk, bár nem tudják, mit jelent a szó eredetileg. Ha a hangvázba beillesztjük az alvógyököt felélesztő magánhangzót, már mutatja önmagát: SZaPORáK.
SZPoRK – SZPöRK – SZaPoRáK hangváz: SZ-P-R-K – SZ-P-R-K – SZ-P-R-K.

 

SZTIKLA – Az üvegnek másik neve is volt. Az ősmesék üveghegye Özönvíz előtti valóság. A mesék nem hazudnak. Hazudni a történészek szoktak, tisztelet a kevés kivételnek. A SZIKLAszerű kemény, de áttetsző hegy másik neve SZTIKLA. A SZTRika szóban a TR páros mutatja az üveg TöRhetőségét, az SZT páros a TöRés utáni SZéToSZTódását, e jelentés benne a SZTikla szóban is. A sztiKLA (üveg) átteTSZő tiSZTasága végett, a tiSZTa – sztiKLAKLÁR szavak azonos jelentésűek. A T.K – K.T gyök: TiK – KaT, az üveg TÉKolással, munkával előállíthatósága, s koppantásra kemény KATtanó hangja. Az IKLA hangcsoport a szIKLA keménysége, a rEKLÁm csillogása, a cIKLÁmen szépsége, a GLEccser (k > g) fénye, ropogása. Az utódnyelvek megörökölték a szót, de k > g váltással: GLAs, GLAss. A tiszta jelentésű német klar, francia clair, angol clear, román clar bizonyítják azonos forrásból eredésüket. Ebből alakult ki az ősnyelven, már az Özönvíz előtt a KLÁRA nőnév, áttetsző, tiszta jelentéssel.
SZTiKLa – SZiKLa
hangváz: SZ-T-K-L – SZ-K-L

Főként az SZ, K, L, R, T hangok a SZiKLa, SZTiKLa, SZTRiKa, SZToNe, RoK, TöR, peTöR szavakban. A SZIKLA, ROKK, PETÖR, FEKVŐ, mindannyi .

A PETÖR – TÖRPE, PETER – REPET (t > d) fordítás azt is mutatja, hogy REPED, és APRÓ, TÖRPE darabokra TÖRhető.

 

SZOPRÁN – Ez sem tűnik magyar szónak. Mondják, hogy olasz eredetű: SOPRANO. A SOPRA szó olaszul: magasra helyezett, valami feletti, emelt, emeleti értelmű. Ez esetben magas hang. Tehát így nem magyar. Ám a hangváz mást mond. Ugyanis a SZUPER – REPESZ – REPES, vagyis magasan száll. A SZOPRÁN – REPESZŐN, REPESŐN lebeg a magasban. SZoPRáN – RePeSZőN hangváz: SZ-P-R-N – R-P-SZ-N. A SZOPRÁNt SZAPORÁN éneklik.
SZoPRáN – SZaPoRáN hangváz: SZ-P-R-N – SZ-P-R-N.
Ha elemeire bontjuk, rögtön kiszólnak magyarul az ismerős gyökök, hangcsoportok: Hahó, itt vagyunk!

A SZOPRÁN szó SZ.P – P.SZ gyökből indul: SZOP – POSZ, a SZOPRÁN a legmagasabb hangfekvés, az SZ hang kiterjedés értelmét viszi a SZO, SZU emelkedést jelentő gyökökbe (szőlő, szulák, kúszó, mászó), így a SZOP magasra taPOSást, léPÉSt, magas POSZtot jelent. A POSZt = hely, a létra magas fokára taPOS, lép, ez esetben magas fekvésű hang. Az OPRÁ hangcsoport jelzi, a szOPRÁn hang APRÓ rezgésszám nyomán alakul ki. A kÁPRÁzat és a kiválóan rezgő fém, a réz ősi neve a kOPRÉz, kUPRÉz is tartalmazza a PR hangcsoportot. A PR páros, mint P.R – R.P alvógyök: PoR – RoP, a PORROPpantottság APRÓzottság gondolatát képviseli. A szóvégi R.N – N.R gyök: RáN – NőR, a RÁNdul, RENdül, n > z hangváltással: REZdül, s ez hangvonatkozású, épp, mint a refRÉN szóban. A szopRÁN elRINgató szépségű magas női hang. Mondhatjuk: NŐRe jellemző.

 

CSONKA – a szót az olasz nyelvből eredőként jegyzik a nyelvészek. A szó olaszul TRONCO. De románul CIUNG (csung), latinul TRUNCUS. Azonban a magyar CSONKA, SONKA szavak az eredetet, a CSONt szó gyökét is tartalmazzák, amelyből a kifejezés indul.
CSoNKa – SoNKa hangváz: CS-N-K – S-N-K.
A latin és olasz TRonco, TRuncus szavak a TR kötött mássalhangzó-párossal indulnak, amely T.R – R.T alvógyök: TöR – RoT, és jellemzőt rejtő a szóban. Ugyanis CSONKAság lehet TÖRés vagy lepra esetén ROThadás eredménye. Ám ezt sem latinul, sem olaszul nem lehet megmagyarázni, csak magyarul, a titkok magyarázó nyelvén. A román CIUNG (csung) azt is érthetővé teszi, hogy a CSONKA maradvány CSÜNG. De ez is csak magyarul értelmezhető. A CSONKAság hiányállapot, nem teljes érték, fogyatékosság. Lehet mANKÓra van szüksége, rimÁNKOdik, bÁNKÓdik, sirÁNKOzik csONKAsága miatt. Ez a jellemzőt leíró NK hangcsoport megjelenik a már említett román ciUNGU (k > g), a latin trUNCUs, az olasz trONCO szavakban is ugyanezt az értelmet hordozva, ám azokon a nyelveken nem mond semmit, csak ha magyar nyelven elemezzük. A CSONKA – KACSON gyökátforgatással mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, a görbe, ívelt karon mutatkozik.  A szem CSONKAsága a KANCSALság, régiesen KANCSI.

CSoNKa – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS.

Legtöbb esetben a CSÁNK, a boka CSONKUl.

CSoNKa – CSáNK hangváz: CS-N-K – CS-N-K.

 

A KONGRESSZ, KONGRESSZUS – a szó így nem tűnik magyarosnak, de ha az ősi beKONGatott, beharANGozott, meghirdetett országos SZERekre SEReglésekre gondolunk, már mindjárt más: KONG-RESZ – beharANGozott, KONGatott, közhírré tett SZER. Arról már nem tehetünk, hogy a latin utódnyelv a fordított gyökkel: SZER – RESZ örökölte meg sajátos hangtani szabályai, hangzástörvényei miatt. A KONG szó jelentését azonban nem ismerték és ma sem ismerik az utódnyelvek beszélői. Csak magyarul érthető, hogy a SZERen RÉSZvevők RÉSZt kapnak, ismeretet SZEReznek, nyernek a megKONGatott, beharaNGozott beszédtárgyakról. Erről a latin nyelv nem tud semmit. Bővebben a szótárban a címszónál. Hozzátenném, hogy gyerekkoromban a templomból hazaérkező úgy köszöntötte az otthon levőket: Adjon az Isten RÉSZt a könyörgésből.

 

Az angol ITINERARY jelentése: útiterv. Ez valaha az ÚTIRÁNY, ÚTONIRÁNY szóból módosult, mert tulajdonképpen ez a szó mögötti értelem. Ez nem tűnik magyar eredetűnek, de ha a hangvázat nézzük, más a kép:
iTiNeRaRy – úToNiRáNY
hangváz: T-N-R-R – T-N-R-NY.
Az ÚTIRÁNY néha TORONYIRÁNT: T-R-NY-R-N-T, azonos hangok.

 

A fentiekből látható: minden utódnyelvi szót csak anya-nyelvébe visszahozva lehet kielemezni, és elemeiből kiolvasni, mi volt eredeti mondanivalója. A magyar nyelvbe visszahozva színt kap, megélénkül, életre kél az addig hervadtan, szárazan, fakón álló utódnyelvi szó. Visszaültetve anya-nyelvébe, beindul vérkeringése, megelevenedő elemi részeiben magyarázatot ad az általa képviselt összességről. Ezért is magyar a nyelv neve, mivel ez a világ nyelvi titkainak magyarázó nyelve! A világ nyelvészei innen kiindulva kereshetnék a nyelveik titkait.

—————————————————————————————————————————————–

A szavaknak a mindenkori magyarázó nyelvben elemzése, a megnevezettnek több olyan jellemzőjét is felfedi, amelyről a nyelvészek által vélt eredő nyelv nem is tud. Jó példa erre a dekoltázs szó (bővebben a címszónál).

—————————————————————————————————————————————–

A ragozó nyelv minősítés csak az utódnyelvekre, a töredéknyelvekre érvényes, e nyelvek csak befagyott, beszáradt szóképeket örököltek, használnak, s azokat teszik hasznavehetővé ragokkal, képzőkkel, előképzőkkel, jelekkel.

Az utódnyelvek nem ismerik a szavak kialakulásának mikéntjét, mivel nyelvüknek nincs megfejtési kulcsa erre, és az alkotóelemek – hangok, gyökök, hangcsoportok – nem érthetőek vagy csak elvétve érthetőek azokon a hanghiányos nyelveken. Az utódnyelvek hanghiányos nyelvek, ezért kifejezési gondokkal küzdenek. Nem birtokolnak minden élő emberi hangot, kizárólag az ősnyelv hangkészletéből korlátolt számban megörökölt hangokkal, azok módosult változataival, a megörökölt ősnyelvi gyökökkel, hangcsoportokkal alkothatnak újabb szavakat.

Az utódnyelveken nem megmagyarázható átfogóan, teljességgel az egyes beszédhangok értelme, mondanivalója, jelentéstartalma. Az utódnyelveknek nincsenek saját hangcsoportjai, saját gyökszavai.

Az utódnyelvekben található fordított gyökök, szavak érthetőek magyarul, de azokban a származéknyelvekben elemeikre bontva sem. Az utódnyelvekben a mondatszerkezetek nem változtathatók végtelenül, a szavak sorrendje nem átrendezhető tetszés szerint, mint a teremtés nyelvében, az ősnyelvben, azaz a mai magyar nyelvben. Az utódnyelvekben alkotott új szavak is csak az ősnyelv szóalkotó törvénye, szabályai szerint jöhetnek létre.

 

Kifordított nyelvek

A teremtés ősnyelvén, a mai magyar nyelven kívül minden más nyelv kifordított. Olyan, mint a béléssel kifelé felvett öltöny. Ez szó szerint is igaz, mivel rengeteg szót úgy örököltek meg az utódnyelvek, hogy alkotó gyökei fordított rendben illeszkedtek, s így első látásra nem ismerős. Példa rá a fenti: víz, madár, egér szavak változatai.

 

Ilyenek: SPECTACULUM, amely SZ.P – P.SZ alvógyök: SZéP – PöSZ, K.P – P.K gyök: KéP – PeK, KÉP, PEK – KÉP.

SZéP, PeK, TÁKOLat. Vagy SZéP KÉPi látványosság, ALKOTás, TÁKOLás.

SZPeKTáKuLum – SZéP KéPTáKoLat hangváz: SZ-P-K-T-K-L-m – SZ-P K-P-T-K-L-t

 

A DEFENDER valamit FEDend, VÉDend (f > v, def – véd) vagy RENDEt FEDez, tart FENn. A szó fordítva az ND páros fordítása nélkül: RENDEFED, RENDEtFED, RENDEtVÉD, azaz RENDVÉDŐ.

DeFeNDeR ReNDVéDő hangváz: D-F-N-D-R – R-N-DV-D (f > v)

Ha figyelembe vesszük a Kazinczy nyelvtöréséig érintetlen magyar nyelvben élő szóalakot: VÉDend, FEDend, akkor látható, hogy a szó az ómagyar ősnyelvben mindkét irányba fordítottan élt: FEDend – DEFend. A DEFend álláspont a DÖFendés elkerülését szolgálta. Az utódnyelvek kialakulásakor némelyik a DEFend változatot örökölte.

 

Az ERDŐ bizonyíthatóan magyar szó, ebből módosultak a román cODRU, pĂDURE (c = k). A cODRUURDOc fordítás: ERDŐ – URDOc. A pĂDuREERup, az ERDŐ alaphangjaival. Ám e szavak nem értelmezhetők románul.

De van még a SZuRDoKvölgyi eRDő is, amely fordítva: KoDRuSZ.

eRDő – coDRu – păDuRe hangváz: R-D – c-D-R – p-D-R
vagy:

eRDő – KoDRu – SZuRDoK hangváz: R-D – K-D-R – SZ-R-D-K

A szótárban sok olyan szó található, amely első látásra nem hozható kapcsolatba a magyar nyelvvel, de részekre, elemeire bontva kitárul értelme, mondanivalója: abortusz, abriktol, fragmentum, dekoltázs, evakuál, fabrikál, nudli, nokedli, kurbli, klub és mások. A szóelemeknek különben nincs értelmük azokon a nyelveken.

Ezeket az összeforgatott nyelveket nehéz rendszerbe rakni, ezért volt szükség a grammatikára, hogy valamelyest keretet adjanak azoknak. A latin, német, francia, angol, román, orosz, cseh és más nyelveknél szükség van rájuk, mert be kell szegni a szavakat elő- utóképzőkkel, ragokkal, jelzőkkel stb., hogy a szólásban, beszédben írásban érthetőek legyenek.

 

Ősnyelvi azonosítók az utódnyelvekben

Bár már esett szó kötött mássalhangzó-párosokról, mégis egy rövid fejezetben külön kell írni róla.

Az átlag szemlélőnek is könnyű felismerni az angol szövegben az: uRGency – süRGősség,  aNGer – harag, iNGerült állapot, alloTMent – kiosztás, ami lehet egyféle illeTMény, aLTered – megváLTozott, gaRDen (t > d) – keRT, daNCer – táNCos, fliNG – hajít, megleNGetve, hoaRD – felhalmoz, összehoRD, laMP – láMPa, legeND – legeNDa stb. szavakat.

 

A román: bâRZoit – boRZolt, bâRLog – baRLang, coTRuţă – keTRec, cuRBure – göRBület, dâMBdoMB, uRGent – süRGős, a tiNDe – száNDékozik. De a disciPLina – fegyelmez szóból is tudja, hogy ehhez gyePLő kell (pl > bl, vagy p > b-re váltva: zabla is), és a conseRVa – tartósít, szóból, hogy valaha szárítással (ser), aszalással tartósítottak, heRVasztott, soRVasztott gyümölcsöt tároltak télire. Az RV páros az áRVa szóban is a heRVadó, soRVadó lelkiállapotot mutatja be, és az áRVaság – sajnos – egy soha vissza nem zöldülő, konzeRVált állapot.

 

Vagy az olasz nyelvben az: aBLuente – öBLítő, allaRMare – láRMát csap, aLTerazione – elváLTozás, amaNDola – maNDula (növ), doRMire – alvás, duRMolás. Az RM páros hanghatás vonatkozású, pl. a moRMol, döRMög, láRMa szavakban is. Az alvó ember jellegzetes hangokat bocsát ki: duRMol. A loMBo – ágyék, a coMB folytatása. De miért loMB a neve az ágyéknak, amely a latin nyelvekben és az orvosi nyelvezetben él tovább? Mivel ágyékban ott a „loMB”, a szőrcsomó. A kezdet idején a szavak alkotásakor a látvány adta az ihletet. Ám ezt az olasz nem tudja.

A fent felsorolt szavaknak a magyar nyelvben gyökelemzéssel minden értelemhordozó eleme világosan kimutatható, így a szavak ősnyelvi eredetéhez nem fér kétség.

 

Magyarázat más utódnyelvi szavak eredetére

Szólhatunk újra arról is, hogy a hivatalos, hivatásos nyelvészet szerint a szlávoktól örököltük szavaink jelentős részét, és a magyar helységek szinte összes neveit.

Vegyük példaként a mezőgazdaságban használt szerszámok neveit, és más kifejezéseket: kapa, kasza, gereblye, ásó, lapát, asztag, borona, gazda, de a család, vacsora, vecsernye, varkocs, medve és más szavakat is.

A kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát mind BOTnyelű, BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszámok. A teremtés, kiűzetés után, előbb BOTtal szereztek élelmet, amellyel gyökeret ástak ki, vagy BOTot LENdítve gyümölcsöt VERtek le a fákról. Ha magot ültettek, a talajba BOTtal lyukasztottak helyet neki. BOTtal csépelték ki a magvakat. Ez okból a BOT meghatározó jelentőségű szó lett a munkakifejtésnek szóban, beszédben kifejezésére. Jelen volt a BOTol, BOTra fel, boTRA fel, boTRAkap, csaTRAt, TÖRi magát, koTOR és más innen kiinduló, ide visszavezethető kifejezésekben.

A német arBEIT, francia TRAvail, román TREaba (tróba), angol WORk, holland WERk, baszk LAN, orosz, bolgár, fehérorosz raBOTa, ukrán roBOTa és még mások mind a BOTot, vagy vele kapcsolatos mozdulatokat rögzítette, a munka nevesítésére. Tehát a BOT szó munkával kapcsolata vitathatatlan.

A Biblia által említett első fémműves nevében is jelen van a BOT – TOB gyök: TUBálkan. Ő kalapáccsal BOTolta, TUBálta a tüzes vasat, vagy nyújtotta a rezet.

Később –, de még az Özönvíz előtt – BOTra erősített fémekkel dolgoztak a mezőn, kampán, pampán, réten, téren. Minden BOTnyelű, BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszám olyan nevet kapott, amilyen mozdulatokat végeztek velük. A KAPÁval KAPkodva, KAPArva vágták a talajt, a rögöt. A KASZA egy éles, KAJSZA fémlap volt, amelyet nagy ívű KAJSZA mozdulattal LENdítettek, hogy leSZAKajsza, leszaKAJSZA a füvet. A KARABlyával, GEREBlyével KARmolták, GEReznyelték a rögöket, vagy összeKARintották a leKASZÁlt füvet. A FEJSZE, FÉSZE, FÉSZI a fa szétFESZÍtésére, FEJtésére, FESZÍJtésére való. A szótárban elolvashatják a többi BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszám – ásó, lapát, borona, kalapács stb. – neve kialakulásának folyamatát. Később BOTtal védték meg javaikat a szintén BOTokkal támadó rabló törzsektől. Innen az utódnyelvi BATere, BATaglia, BATalion stb.

 

A hétnapos tevékenységi beosztást nem a zsidók kapták előbb, s így a munkaSZÜNeti (szün > szüm > szom) napra vonatkozó szabályt sem, hanem az első emberek a teremtés hajnalán. Mózes több ezer évvel később csak bevitte isteni parancsra a zsidók törvényébe, mint korábbi hasznos teremtői rendelkezést. A SZOMBAT, a munkaSZÜNet tehát nem zsidó kezdemény. Kezdetben más volt a munka jellege, a munkabeosztás. Állam, adó nem volt, a burokkal védett Földön kellemes volt a levegő nappal-éjjel, fűteni nem kellett, öltözetük csak ágyéktakaró.

A hét napból csak négyen BOToltak, dolgoztak: hétfő, kedd, csütörtök, péntek. A szerda a szer, a gyakorlati tanácsadás (ad – da), sereglés, munkától üres nap volt. A szombat, munkaszünet a teremtőnek áldozott nap, és volt egy vásárnap, szintén sereglés, munkától üres, sokadalom, árucsere napja.

Tehát az ősiségben a munkanapok BOToló BOToló napok voltak. Aki sokat BOTolt TOBzódott a termény sokaságától.  A munkaszüneti napot BOTolásmentes, roBOTolástól mentes napnak nevezték.

A bevégzett munkára még ma is azt mondják a székelyek: el van BÜTülve, azaz be van szegve, kész.

Az ősnyelven a nélkülözés, hiányérzet egyik kifejezője a SZOM gyök volt. Ez jelen van a SZOMj szóban. Ha két vízvétel közt hosszú a SZÜNet, hiányérzet, SZOM állapot alakul ki: SZOMi. A telítést a nyelv az I hang előhelyezésével mutatja ki: SZOMi, szomI vagyok, Iszom. Ez jelzi a telÍtést. A fordított MOSZ, MOS gyök jelentése víz, s így felüdülés értelmet is hordoz, például a MOSott – tiszta, de a MOSoly szóban is. MOSon vidéke is vízkapcsolatú.

A SZOM gyök a tanyalakó hiányérzetét, társaságra vágyódását is kifejezte, aki a mellette levő SZOM, azaz üres, híjas helyre, térre egy jó SZOMszédot, szomSZÉDot SZOMjazott, hiányolt, akivel beSZÉDbe elegyedhet olykor.

A SZOMBAT munkaSZÜNeti nap már az első embereknél. Ez nem zsidó ünnep. Ők kétezer év múlva kapták törvényként. A héber nyelven a SZABad és BOT, BAT összeépült SZABBAT. E nap szabadnap (szün > szüm > szom) lévén, BOTolás híján (szom) a SZOMbot, SZOMbat, szomBOT, szomBAT nevet kapta, mint munkajellegű MOZgástól mentes nap. Azon a napon nem BOToltak, roBOToltak a BOTnyelű, BOToló szerszámokkal: kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát stb. RoBOTmentes SZOM nap: SZOMBAT.

Mivel a BOT a szaporítás eszköze nemileg is, SZOMBATon a nemi BOT SZOMját is kielégítették, mert isteni parancs volt: Töltsétek be a Földet!

E fent felsoroltak, a BOToló roBOTtal, BOToló szerszámokkal, és az attól mentes SZOM nappal kapcsolatos szavak ősnyelvi eredetét igazoló bizonyítékok összességének részei. A mezőgazdasági szerszámok nevei, de minden más megnevezés is már az ősiségben, az egynyelvűség idején kialakultak, s a többi nyelvek onnan örökölték meg.

 

A szótárban a címszavaknál lehet tájékozódni az asztag, kasza, kapa, ásó, lapát, borona, gazda, de a család, vacsora, vecsernye, varkocs, medve és más szavaknál, amelyek elemeikre szedve bizonyítanak.

Nem szláv, finnugor, német, tót, rác, bunyevác, permi, latin, hanem saját asztalnál családjával reggelizik, ebédel, vacsorázik, saját tányérjából, s eszi kenyerét a magyar. Nem szláv asztagból csépel, a magyar gazda, hanem a saját maga által szántott, boronált, bevetett földről kaszált, összevillázott, gereblyélt gabonáját a saját szérűjén.

 

——————————————————————————————————————————————

Az összes mezőgazdasági szakkifejezéseket, a szerszámok neveit a magyar nyelvből örökölték meg a szláv nyelvek, mivel a magyar nyelvben mutathatók ki a szókialakulás lépcsőzetes fokozatai, a névadó jellemzőik nyomán. E szavak szláv vagy más idegen nyelvekből eredeztetése a hivatalos, hivatásos nyelvészetet, nyelvészeket vagy hozzá nem értővé, vagy szándékosan hamisító, hazug csalóvá, áltudomány képviselőivé minősíti!

——————————————————————————————————————————————

Ha ezek után is kitartanak a szláv eredet mellett, akkor bizonyítsák be a fenti szavak kialakulását szláv nyelvelemekkel a névadó jellemzők mentén, megőrizve az összhangot az összesség keretein belül.

Megnyugtatjuk a szólopkodásainkért szűziesen pironkodó, szégyenkező, aggódó, nyugtalankodó akadémikusokat: egyetlen szláv eredetű szava sincs a magyar nyelvnek! EGY FIA SZÓ SEM SZLÁV, hanem épp fordítva.

 

ÚT. Már az egynyelvűség idején szükség volt ÚTra. Már akkor építettek UTakat. Az ősnyelvben kialakultak az ÚT különböző nevei. Az ÚT Ú hangja a legalacsonyabb hang, tehát az alsó szintet jelenti (kúsz). A T hang a Taposható Talaj, Táv. Különböző módon készültek az UTak. Sok esetben a patakok, folyók VÁGta, VÁJta ROVáson, ROVán, roVÁN vezettek az UTak. Esetenként hegyoldalba VÁGták, VÁJták, RÓDalták, SZELték, CSESZetelték. Nehéz TRUDÁval építettek szTRÁDÁkat. Ezeken a RÓTT, RÓDalt, ROVott, SZELt, CSESZetelt, VÁJt, VÁGott, KALlózott, VERt UTakon DÖRÖMböltek, VÁGtattak végig. A kaRAVánok, karaVÁNok RÓVa RÓTTák (kör)VÁNdor ÚTjukat.

Az utódnyelvek megörökölték ezeket a kifejezéseket, ma ezeket használják, de a szavak, megnevezések gyökerét, indulását, valós eredeti értelmét nem ismerik. A WAY, VEI, VÄG, stRADa, estRADa, ROUTe, ROAD, DŌRo, DOLo, DRUM, DORoga, CALe, SOSea, CESTná, SILniční, pUT és mások elég bizonyítéknak.

A MALOM OMLÓvá, LOMmá, MÁLLÓvá töri a gabonát, szétMÁLLasztja, málLASZTja, málLISZTja, LISZTté őröli a SZemeT. A liSZTből téSZTát gyúrnak, keleSZTik, és koSZTra alkalmassá, eméSZThetővé sütik.

MALOM. A MALOM szó utódnyelvi alakzatai: latin MOLe, MOLendinum, angol, norvég MILL, német MÜHLe, holland MOLen, francia MOULin, spanyol MOLino, baszk MOLi, olasz MULino, dán MØLle, finn MYLLy, litván MALünas, lengyel MŁYn, cseh MLÝn, szlovén MLIn, szlovák MLYn, tadzsik MILLu, katalán MOLí, korzikai MULinu stb.

Ezek közül egyik sem tudja, mit takar a szó.

 

KLUB. Azt tartják, angol eredetű a KLUB (klab) szó. Nézzük: akik ugyanabba a KLUBba járnak, azok egy KaLAP alá tartoznak, nézeteik nagyvonalakban KLAPpolnak. Mégis ennek ellenére csaK Lazán kötődnek egymáshoz (csukló = csak laza). A szófordítás szabálya szerint: KLUB – BULK. Ha a lágy L hangot szintén lágy J hangra cseréljük: BUJK. A BUJKA a fészek ősi magyar neve. A KLUB is fészek. E szó, ha angol nyelven képződött, akkor sem kerülheti el az ősi anya-nyelv szóalkotási szabályait, mivel kötelezően csak annak gyökszavaiból gazdálkodhat! Nincsenek saját gyökei! Ez esetben a KL páros alvógyök. Mivel a kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, a kieső hangot közbeiktathatjuk: K-A-L. A KLUB angol kiejtéssel KLAB. A kötött mássalhangzó-párosok alvógyökök, KL: K.L – L.K: KaL – LaK, KALAB. Ám a K-L-B hangvázzal van magyar szó is: KaLiBa, és az is egy fészek, mint a KLUBKLAB (kalab).

Mai nyelvezettel a KLUBban vannak a jó BULIK.

KLuB – KaLiBa hangváz: K-L-B – K-L-B

 

GOLF. Az előzőkben említett G.L – L.G gyök: GoL – LoG már az ősnyelven létezett. A GOL gyök üres LUKat, LYUKat is jelentett. A szájüregben, GOLban LÓGó nyelv taGOLta a hangot értelmes szavakká. A doLOGgal, dologGAL kitöltötték az üres időt, s ez alatt nem LÓGtak. Valamire ráhanGOLódással kitöltötték az érzelmi űrt, mondjuk, GOLF játékkal. Egy GOLót gurítottak, LÖKtek a GOL Felé a LUGba, LUKba. A GOL tehát üres jelentésű is. A Föld nevű GOLó is üresen LÓG a GOLban, űrben. A GOL a LUK változata k > g hangváltással: LUG, LOG – GUL, GOL.

Nem tudom, mikor kezdhették a GOLF nevű játékot az ősnyelvűek, de szerintem nagyon korán, még az ősiségben, Özönvíz előtt. Minden játék – amelyben gömbölyűt kell lyukba juttatni – nemiséget idéző. Tudaton kívül, anélkül, hogy egyáltalán eszünkbe is jutna, vagy arra gondolnánk, mégis ezért annyira népszerűek golyóval, labdával GÓLra játszható játékok. Az izgalmi beteljesülés e játékokban mindig a GÓL, a célba érés. Akkor, a kezdetben a szaporulatnak óriási jelentősége volt.

A GOLF névben az LF páros L.F – F.L alvógyök: LuF – FuL. A LUF, valamiféle üresség, LEFeg, LAFog, f > v váltással: LEVegő. A FUL gyök, FULladásig tele. A GOL lyuk akkor lesz tele FULladásig, ha a GOLó belegurul: GOL FUL – GOLF.

 

ATLANTI. A Vízözön után a vizek visszahúzódtak, és egy aránylag hosszú időn át a ma ismert földrészek viszonylag könnyen átjárhatóak voltak egymás közt. Bizonyíték a szárazföldek létére a sekély tengerek fenekén a vízzel elborított városok épületei. A mai Észak-Amerika és Európa közt jelentős méretű szárazföld terület volt. Amikor a jégolvadások nyomán elkezdett emelkedni a déli féltekén a ma Csendes nevű óceán vízszintje, egy ideig valamiféle akadályba ütközhetett, magasabb domborzat állhatta útját. A vízszint azonban folyamatosan emelkedett.

A KATLAN szó K.T – T.K gyökkel indul, és olyan üreget, nyílást jelent, amelyre nem KATtan TÁKolt tető, tehát nyitott: KATlan, katLAN, tetőtLEN, nincs lefödve. Hasonló értelmű a katlan szóban is: üres, elméletileg nincs lefödve. Erről bővebben a katlan címszónál.

Európa nyugati csücske és a mai Barbados szigetek közt, több nagy üres, több mérföld mély völgykATLAN tátongott, s a folyamatosan emelkedő víz ömleni kezdett CÉLirányban tovább az ott tátongó hatalmas üres kATLAN, üreg, GOL felé, amelyet idővel feltöltött. E kATLANról kaphatta nevét az ATLANTI tenger, majd óceán. A kATLANT feltöltő, a GOL felé tartó hatalmas vízfolyás, áramlat is ez okon neveztetett meg. Végül a GOL Felé áramló Folyás neve rövidült GOLF áramlatra, hisz példaként élt az ősi játék képe a tudatukban. A szózáró LF páros, mint L.F – F.L gyök: LuF – FuL sem véletlen, hanem kapcsolódó értelmet hordozó. Ezt a LUFtot, kATLANT GOLt FULladásig feltöltötte az áramlat, és azóta is köröz a világtengerek közt. Tény, hogy ezeket az eseményeket látták az ott élők, akik a megnevezéseket a jellemzők alapján adták a jelenségnek, helynek. Ezek az emberek az ősnyelvet beszélték, és meglehet, hogy az események az Özönvíz utáni kb. 350 év egynyelvűsége alatt történtek. A földrajzi megnevezések erőteljes bizonyítékok az ősi egynyelvűségre. Körültekintő elemzéssel megfejthető lenne mindannyi.

 

SARGASSO azaz SÁRGÁSZÖLD tenger. Van  az (k)ATLANTI óceánban – sok más közt – egy érdekes jelenség, a SARGASSO tenger. Mondják, hogy nevét a sargassum, magyarul szargasszó algáról kapta.

Íme egy leírás a Pallas nagylexikona oldalairól: „Különös sajátsága az A.-nak az u. n. szargasszó-tenger, amely az Azorok, az Antillák és az északi szél. 17-39° közt terül el. Körülbelül akkora mint Franciaország; rendesen szélcsend uralkodik rajta és hol tömegesen hol elszórtan Fucus natans borítja; ennek szine sárgászöld és barna közt váltakozik;…” Kiem. K.S.

SARGASSO – SÁRGÁSZÖLD. Ebben csak egy félnótás délibábos nyelvész lát magyar nyelvi hasonlóságot, nemde?

Fogadják el, tudós urak, hogy e tengert nem az alig nyolcszáz éves portugálok, hanem előttük több ezer évvel az ősnyelvű hajósok nevezték meg a SÁRGÁSZÖLD algák színéről, még az egynyelvűség idején, mint minden más földrajzi térséget: hegyet, völgyet, folyót, tengert, földrészt is sajátos jellemzőikről, Ibériától Szibériáig és tovább, s Alaszkától a déli földekig.

Az ősi népmozgásokat kutatók szerint Jáfet utódai jöttek északra, Európába, azok, akik nem vettek részt a bábeli zűrben, így nyelvük sem tört meg. Ebből eredően, errefelé minden megnevezés az általuk beszélt ősnyelven született.

Nem kizárt az sem, hogy az ősnyelvet eszezően beszélő törzs, az ógörögök távoli vizeket bejáró hajósai adtak nevet a tengernek: SZÁRGÁSZZÖLD. A név élt folyamatosan korokon át. Később latin nyelven leírták latin írásjelekkel, eltorzított névvel, akár a Halotti beszéd szövegét. A latin nyelvűek nem ejtették az S hangot, nem is volt rá írásjelük, de nem volt Ö hangjuk sem. Így is lehetett a SÁRGÁSból SZÁRGÁSZ és a ZÖLD csak SZO, az LD páros kiesett: SÁRGÁSZÖLD >> SARGASSO.

A tenger színe azóta is változatlan, és e szín önmagáért beszél!

 

GYÖMBÉR. A hivatalos nyelvészet a magyar szavak idegen eredetének keresésében rendkívül szorgalmas. A GYÖMBÉR neve óindiai eredetű a nyelvészet szerint. Persze, hogy nem magyar! Szerintük.

A Liptó megyei GYÖMBÉR hegy? Ez is óindiai? Vagy tán a még az egynyelvűség idején nevet kapott gyömbér növény gyökere és a liptói Gyömbér hegy valamely alaki hasonlósága ihlette az azonos megnevezést? Az ősnyelven a hegynek GYÖLV neve is volt. Nézzék meg képeken a Gyömbér hegyet több oldalról. A GYÖMB – DOMB hasonlóság, a nagy hegytÖMB, GYÖMöszölt BÉRcek, amelyekről messzire BáMulható a vidék, akár a ház áMBitusáról a táj. A hegyek GÖMBölyűek, GYÖMBölyűek, mint a COMBok, mint a GYÖMBér gyökerek.

 

KASKAVÁL. Egy másik példa egy sajtféle neve: KASKAVÁL. E szó ma már nincs a magyar szavak tárában, de ősnyelvi gyökökből álló, és azt jelenti, hogy az ősiségben kapott nevet, az egynyelvűség idején. A hivatalos nyelvészet olasz > török > román eredetűként, közvetítésűként jegyzi. Ám sem az olasz, sem a román nyelvben nincs elemzési lehetőség.

Az olasz nyelvben két külön is értelmes szó: caciocavallo = tehénsajt. Ám ha elválasztjuk: cacio-cavallo, és különvesszük, fura eredmény születik: cacio = sajt, cavallo = . Olaszul kecske = capra, juh = pecora, tehén = mucca, vacca. Ez így semmiképp nem talál. Tehát nem olasz nyelven alakult ki a szó.

Románul cas = sajt, caval = egyféle furulya vagy cső. Török nyelveken kialakulása szóba sem jöhet.

Tehát valós névadó jellemzői nem a szótárszerkesztők által megadott nyelvekben, hanem az előállítási műveletben keresendőek, amelyek csak a magyar nyelvben lelhetőek fel összességükben, és a megnevezés is ezek alapján alakult ki még a kezdetek idején, az ősnyelven.

A kezdetek idején a megoltott tejbe belesüllyesztett, kisebb méretű, sűrű szövésű, szűrőszitaként használt KASban gyűjtötték össze, KAVARgatva, az előbb csak KÁSAszerű, lassan kicsapódó, savótól elVÁLÓ, savóból KIVÁLÓ, majd túrósodó, összeÁLLÓ anyagot. Így lett KASban KAVARva KIVÁLÓ, anyag neve KAS KAVÁL, KASKAVÁLÓ.

Egy olyan élelemnek, amely a kezdetek idején már az ember étrendjének részét képezte, nem a késő ókorban, középkor-újkor határán kialakult nyelveken adtak nevet.

 

KIRÁLY. E szót német > szláv közvetítésűként jegyzik a hivatásosok. Az ősiségben KERÁL. Fordítsuk: KERÁL – RÁLKE. Bővítsük: uRÁLKEdó, uRALKOdó. Értelemhordozó-e e fordított szó német vagy szláv nyelveken vagy csak magyarul? KIRályt a RIKek, gazdagok közül választottak, és RIKítóan szép ruhákban járt. A KIRÁLY az URALKOdói REndeLKEzéseit ÍRÁLYban, azaz ÍRÁsban RÓJa ki, amelyeket a tn erejével, tekintélyével érvényesít. A KIRÁLY IRÁnyító, KIÁLL a nép elé. Ha a hadi helyzet válságos volt, a harctéren parancsait RIKoltva adta ki. A kapcsolatos cselekményekben jelen van a Kemény K és az eRő R hangja.

KeRáL – uRaLKodó hangváz: K-R-L – R-L-K-d.

A fentiekhez hasonló – a hivatásos nyelvészek által eredeztetett – „gyöngyszemekre” példák ezrei hozhatók fel.

 

FÜRED. Ahol a pihent agyú nyelvészek, krónikások a FÜRDŐt jelentő FÜRED szót a FÜRJekről elnevezettként ültetik a köztudatba, ott nincs miért a józanészre hivatkozni. Érdekes módon a FÜRDŐben régiesen FÜREDni szoktak, s kellemi DERŰ követé a FÜREDést. Ám ez nem volt eléggé nyomatékos névadó jellemző, így a FÜRJekhez fordultak.

Erre mondaná az öreg Kohn bácsi: okos, nagyon okos.

 

PACE = béke. A szavak elemzésénél az ősnyelvből indulunk ki. Arra kell gondolnunk, hogy a nyelvek szétzilálódása után a kifejezések egy része lemorzsolódott az ősnyelvről, kiestek használatból, de tovább éltek az utódnyelvekben. Így van oly eset, amikor valamely gyök párja már nem szóalkotó a ma is élő ősnyelvben, de fellelhető azonos értelmű utódnyelvi szóban. Ezért az összességre kell figyelni.

Például a már említett F.D – D.F gyök: FeD – DeF (f > v: véd). Aki valamit védeni kíván, azt FEDezni próbálja valamilyen módon. Azonban a DEF gyök már nincs jelen a mai magyar nyelvben. Ám jelen van az utódnyelvekben: DEFender = védő. Ilyen még sok van.

Ha e gyöknél még mélyebbre megyünk, rájövünk, hogy a DEFend magatartás a DÖFendés elkerülését szolgálta.

 

Ha a háború és béke fogalmak nyelvi kifejezései közt keresünk kapcsolatot, rálelünk az ellentéteket kifejező gyökök közt. Figyelni kell a körülírásra, mert ott is felbukkannak a kulcshangok.

Példaként a CS.P – P.CS gyök: CSaP – PaCS.

A háborúk CSAPAtok közt zajlanak. A CSAtákat összeCSAPÁsoknak is nevezik. Harc, összeCSAPÁs közben a CSAPAtok testi kAPCSOlatba is kerülnek: közeli párbaj, fegyverek CSAttognak, kézitusa stb. Az összeCSAPÁsok közepette egyesek sorsa végképp megPECSÉtelődik. A győztes nagy CSAPÁst mér a legyőzöttre és annak országára.

A CSAták, összeCSAPÁsok végén köttetik a béke. A békét egy másik összECSAPással PECSÉtelik meg. A két vezér egymásba CSAPÓ tenyere, a PACSI a PECSÉt. Tehát, a PACSI, a tenyérbECSAPás a béke PECSÉtje volt a kezdetek idején. Esetenként a két egymás tenyerébECSAPó, CSAPÓ kezet jelképesen átkötötték egy rövid időre valamilyen zsinórral. Ez volt a békekötés. A béke: latinul pacem, angolul peace, franciául paix, olaszul, románul pace, máltai nyelven paċi stb.

Mindannyi a kézfogás, tenyérbECSAPás, PACSI szóból eredők.

A nyelv szavaiban, a szavakat alkotó elemekben van elrejtve minden.

 

A tenyérbECSAPás szóban ott a PÁCSE, ami PECSÉtet, békét jelentett az ősnyelven. A kötésTEVÉS olyan volt, mint egy VÉSET, meghatározóan mély jelentésű!

A kézSZORÍTÁS tiszta szándékot feltételezett, a CSATARÁSZásnak vége, helyét átadta a SZERETÉSnek! Az egyezséget nem szabadott bemocskolni, elhomályosítani, beSATÍROZni. Az ősnyelv szavait oda-vissza, vázhangjait, gyökeit összeforgatva fellelhető a benne rejlő bölcsesség.

SZoRíTáS – SZeReTéS – CSaTaRáSZ – SaTíRoZ
hangváz:
SZ-R-T-S – SZ-R-T-S – CS-T-R-SZ – S-T-R-Z.

Volt eset, amikor túszt cseréltek. Nagy értékű személyt adtak túszként, néha a király vagy hadvezér a saját fiát adta biztosítékként, hogy nem kezd újra hadi vállalkozásba. Így élt például néhány évet Atilla Rómában túszként.

Az ősnyelven a fiakat CSAPOknak is nevezték. A fatörzsből kinövő ágat Székelyföldön ma is CSAPnak nevezik. Az inka király a Nap Fia, az ő nyelvükön: Napu CSAPA.

Ám van még egy névalkotó jellemző.

A békekötések még biztosabbá tételét házassággal PECSÉtelték meg, mert az emberi kötelékek legerősebbike a nemi kötődés. Itt lép a színre a , és leghatékonyabb békítő szerve, mert itt a fő béketeremtő tényező a leghatékonyabb PECSÉt a nő, a női nemi szerv volt, amely lehet béke helyreállító is, de viszályt, háborút kiváltó ok is.

Egy székely asszony mondta a lányának, aki összeveszett férjével: Eriggy haza, fekügyetök le, s béküjjetök ki!

Bizony, ez a leghatékonyabb békehelyreállító mód.

Minden megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőre épül. PACSÉ idején nem volt CSEtePAté, azaz harc. A PACSE = béke szónak ez a valódi eredete. A szó ily értelemmel ma nincs jelen a magyar nyelvben.

Lehet próbálkozni a fenti nyelveken magyar nyelvi elemzés szerintivel, de egyiken sem adható vissza úgy, mint a teremtés ma is élő nyelvén, magyarul. Bővebben a címszavaknál a szótárban.

—————————————————————————————————————————————–

Manapság, a tudományosan kifejlesztett élelmiszerek: Mehemed tej, műhúsok, tyúkot nem látott tojás, fakéregből készült eper ízű fagyi, üdítők, néhány százalékos tejszín, 65%-os vaj (a többi mi?), élelmiszerek korszakában nem meglepők a széles sávon kínált intézményesített csalások termékei bármely ágazatban. Az energiaszolgáltatások is a valóságtól elrugaszkodott árakon kínálják a sok esetben vitatható minőséget (levegővel túldúsított fűtőgáz stb.). Ma, ha valamire az van írva – 100% természetes anyagból – akkor biztos, hogy legalább fele az, csak a másik része bizonytalan eredetű.

Ugyanígy megy a csalás, hamisítás, átverés a történelem, nyelvészet, gyógyszeripar és más területeken is.

—————————————————————————————————————————————–

 

A szóelemek élnek az utódnyelvekben

Az ősnyelvi hangok, gyökök, hangcsoportok átmentek az utódnyelvekbe is, de ott, azokon a nyelveken nem lehet elemezni, csak ha visszahozzuk a ma is élő ősnyelvbe.

Az R.D – D.R gyök: RóD – DöR, a magyar nyelvben RÓDaló VÁGást, az ezzel járó DÖRömbölő hangot is jelenti. A kezdetek idején az utakat RÓDalták, RÓTták, VÁGták, VÁJták a hegyoldalakba. A kiRÓTT, tervezett ÚTvonalból fákat RÓDaltak, VÁGtak ki, a gyökerüket is kiVÁJva.

Végül ÚT lett, RADE, amelyen végig, hosszan DÖRömböltek a RÁDLIk, DURva hangot adván.

Aki az első RÁDLIn ment, az volt a LIDER, azaz vezető. Ő osztotta, mint DÍLER a parancsot.

RáDLi – LíDeR – DíLeR  hangváz: R-D-L – L-D-R – D-L-R

A sivatagban is van ÚT, DURUM, DROM, DRUM. Azt a DROMedárok járják. A DROMEDÁR – RÁDEMORD teljes átfordítás elmondja, hogy a sivatagi RÁDE, azaz ÚT, bizony MORD hangulatú.

Ha átjövünk a jelenbe, itt van viszonyítási alap. A népnyelv, a köznyelv tudja: ma már olyan finom felületű UTak, DURUMok, DROMok, DRUMok vannak, mint a bőr, azaz DERMA. A DERMA a bőr egyik ősi neve.

DuRuMDeRMa hangváz: D-R-M – D-R-M.

Aki nem halad a DURUMon, ÚTon, az leMARAD.

DuRuM – MaRaD hangváz: D-R-M – M-R-D.

Az utódnyelvekben az ÚT megnevezései: ROAD, ROUTe, stRADa, VAG, WAY, VEJ, DRUm stb. Ám azokon a nyelveken halvány sejtés sincs, nemhogy válasz, a szavak keletkezésére, mivel ott csak beszáradt lárvaszavak!

 

VÁNDOR – az ND hangcsoport – INDA, ANDA, ÁNDO stb. – jelen vannak az INDUlás, ANDAlgó vÁNDOrlás, rONDA vagy rENDEs szavakban értelemhordozóként. A szavak tengelyében levő ND kötött mássalhangzó-páros, alvógyök. Felélesztve egy hangzóval, élő gyökké válik: NaD, NeD – DeN, DuN stb. A NEDv szó folyékony halmazállapot, a DUN bőség.

Az INDA hosszúra nő, az INDUlás kellemes, de a vÁNDOrlás hosszú ANDAlgó folyamat, a rEND kellemes, a rONDAság kellemetlen.

Az ONDÓ eléri a petesejtet, megtermékenyítvén elINDUl egy folyamat, ez hosszú vÁNDOrlás, amelyet életÚTnak nevezünk.

A hangcsoport jelen van az INDIa névben, ahonnan valaha népek vÁNDOrlása INDUlt. Van-e oly nyelv, amelyben az INDIa szóból ez kitetszik?

A VÁNdor szó kezdőgyöke: V.N – N.V: VáN – NaV, mutatja, hogy akár a karaVÁN, kaRAVÁN, a VÁNdor, vánDOR elindul a RAVÁN, ÚTján székelyesen: AVARÁN és NAVigál célja felé a DORon, RÓDon, azaz ÚTon.

Vajon a wANDErer szó elemekre szedve beszél-e így összetevőinek önmagukban hordozott értelméről germán, angolszász nyelveken?

A magyar nyelvben van teljes elemzési lehetőség, mivel az ősnyelvi szó ma is él itt. Azt is tudjuk, hogy a NEDv, NEDű folyik, vÁNDOrol, ÜDÉN, rENDEzett mederben, mint a DUNA vagy a DON.

Néhány szó még a román nyelvben

Erre érdemes külön kitérni, igaz ez ellen nagy a rugdalózás néhány román nyelvész részéről.

A világ minden nyelvének minden szógyöke visszavezethető a mai magyar nyelvbe, így a román nyelvi gyökök is, de vannak oly szavak, amelyek az együttélés nyomán a mindennapi szóhasználattal olvadtak a román nyelvbe, és módosultak annak hangzástörvényei szerint.

Különösen a oa-, -ea- hangpáros használatánál: coasa – kasza, beteag – beteg, és az –ău végződésű szavaknál kell figyelni, mert jó részük magyarból egy az egyben átvett, módosult megnevezés. Pl.: Bacău (Bákó), Zalău (Zilah), Ceahlău (Csalhó), birău (bíró), solgabirău (szolgabíró) hârdău (hordó), făgădău (fo­gadó), sămădău (számadó).

Például: beteg – BETEAG, nyomorék – NIUMURUG, a menten (azonnal) helyett mondott MINTENAŞ vagy elhallgattatás végett a gye­rekre rászólás:: mukk lesz!? –> MUCLES! Ez átvitt érte­lemben náluk nem kérdés, hanem felszólítás, azt jelenti: fogd be a szád! Ez főleg Mócvidé­ken, de Görgényben is. A GULAŞ, PAPRICAŞ, HALĂU (halászháló) szavakból egy postáról érezni a magyar eredetet.

Az ANEVOIOSnehéz, fárasztó, NEVOIAŞ – szűkölködő, és a magyar nyavalya, nyavalyás kifejezések közt is jól érezhető a kapcsolat. Ez a szó jelen van a betegséget kifejező balnyavalya ősi szóban, amely BOLNAV alakra módosulva a román nyelv szókészletében áll.

 

BOLNAV – a BAL NYAValya rövidített változata. Ez már az egynyelvűség idején is létezett. A szó megfordított alakja bizonyít: BOLNAVVANLOB.

Székely tájnyelven a láz másik neve LEB, LOB. Az ősiségben, ha nagyon beteg volt, BALNYAValya gyötörte, NYAValygott, akkor mondhatták: VAN LOB, van láz, BALNYÁV vagy.

BoLNaV – VaN LoB hangváz: B-L-N-V – V-N-L-B.

 

A román rÂNDUl = a sor. Magyarul tudjuk, hogy a sor lehet rENDEs, de rENDEtlen is. Az ő nyelvükön nem hordozza ezt az értelmet. Náluk csak egy beszáradt lárvaszó.

 

A szavak eredetét igazoló, jellemzőket felvonultató: hangcsoport, hangváz és gyökelemzési eljárásmódot egyetlen nyelv sem birtokolja, így nem bitorolhatja el a szavak ősiségi eredetét.

De, ami fő, egyetlen nyelvész sem képes eredményesen cáfolni.