A hivatásos nyelvészet szerint a VACSORA, VECSERNYE szavainkat szláv nyelvekből vettük át. Látszatra igaznak is tűnik, de a látszatra adni szóeredet kutatásban silány, trehány érdektelenség. Ám ők nem trehányságból teszik ezt. Dörzsölt, ravasz irányítóik tudatosan hamisító szándékkal, meghatározott terv szerint dolgoztatnak.

Mivel kitűzött cél, hogy a magyar nyelvre minden áron rábizonyítandó: kölcsönvételből feltöltött hordaléknyelv, amit ők röhejes jókedvükben szólopkodásnak is neveznek, így ha meglátnak egy hasonló szót valamelyik nyelvben, rögtön rásütik:
– Onnan vettük át! Nem hiszik? Nézzék meg a VACSORA szót, cseh: VEČEŘE, bolgár, ukrán: ВЕЧЕРЯ, szerb: ВЕЧЕРА, horvát, szlovák: VEČERA, szlovén: VEČERJA, fehérorosz: ВЯЧЭРА. Na! Nem tetszik? Keressenek magasabb tekintélyt a Magyar Tudományos Akadémiánál!

Gondolom, tapsoltak is a látszatnak. Azt is felhozhatják, hogy még a Czuczor Fogarasi szótár is szláv eredetről ír, magyarul estebéd.

A látszat szerint szláv eredetű. Kész. Kezeket leporolni, ezen túl vagyunk, miért fárasztanánk magunkat szóeredet kutatással? Ásson kutat, aki friss vizet akar. Nekünk, ja nem, a magyaroknak, nekik jó a posvány is.

Jöhet a következő.

VECSERNYE. Oroszul:: ВЕЧЕРНЫЕ, szerbül: ВЕЦСЕРНИЕ, ukránul: ВЕЧЕРНІ, fehérorosz: ВЯЧЭРНЫЯ.
A többiek nem vecsernyéznek, nincs szavuk erre.

– Látják a hasonlóságot? Nincs ellenvetés! Pofa be! Mi mondjuk, a megfellebbezhetetlen tekintély, az MTA!

——————

Feltennénk egy kérdést bérnyelvész urak:

– Hogyan alakul ki egy szó, egy kifejezés?

Ismerjük az önök álláspontját: a hang nem jelent semmit, csak ott van, és a szó azt jelenti, amit. Kész.

Ám mi másként tudjuk ezt. Leírom a VACSORA jellemzőit:

Az ősiségben az ősnyelvet beszélték. Később a nyelv neve MAGYAR lesz, ez az ősnyelv egyenes túlélő nyelve.

A magyar család együtt dolgozott a saját gazdaságában. A fárasztó napi munka befejezve, a férfiak megmosakodtak a kútnál, a lányok, asszonyok bent a házban, mindenki felfrissült. A jól végzett munka után leülnek az asztalhoz estebédet enni. Ez az egyik neve ennek az étkezésnek.

A VACSORA megnevezés később alakult ki a körülötte történő események neveiből összeálló sűrítményként.

ESTE van – a nap elESTE, a láthatáron leCSAVAROdása, napVESZTE után – a CSAlád közös beszélgetéssel, kacifántos, CSAVAROs, CSAVARA viccekkel, tRACCSOlVA, tRÉCSElVE tölti ráérősen az idejét. A vaCSORA a nap leCSORgása utáni étek, utána CSORRAn egy kis bor is, hogy nagyobb kedv legyen.

Laza, ráérős, jókedvű, mesélő, regélő hangulat van a családban. Vége van a napi CSEFÁLÓ munkának.

A VACSORÁnál beszélik meg, CSEVERÉszik el a nap eseményeit kötetlenül, és a másnapi CSEFÁRA, munkára való terveit. Az étel a kályhán, a tűzön RECSEgVE ropog, mondhatnánk, CSEVERÉszik magában az égő fahasáb. Az asszony beleVACSkol fakalánnyal az edénybe, körülCSAVARInt vele, hogy egyformán melegedjen fel a tartalma.

Kint kissé RECSEVÉ, hűvössé válik a levegő.

Még egy jellemző. Az emlékezetes VACSORÁk kellemes eseményeinek mintegy elmében ROVÁSon tartását leíró szó – is az ősnyelvben: ROVACSA.

A VACSORA szóból alakult ki a szláv VECSERA.

Minden megnevezés a jellemzők szerinti körülírásból eredő sűrítmény.

Igazolják ezt a szavak hangvázai is.

VaCSoRa – ReCSeVe hangváz: V-CS-R – R-CS-V.

VaCSoRA – RoVaCSa hangváz: V-CS-R – R-V-CS

VaCSoRa – VeCSeRa – CSeVeRe hangváz: V-CS-R – V-CS-R – CS-V-R.

VaCSoRa – CSaVaRa hangváz: V-CS-R – CS-V-R.

VaCSoRa – RaCSoVa hangváz: V-CS-R – R-CS-V.

 

A VECSERNYE szó szintén az estéhez kötődő. A templomi VECSERNYÉre fáradtan, ERNYEdten is elmentek az emberek.  Utána hazafelé még CSEVERNYÉztek a szomszédokkal, barátokkal.

VeCSeRNYe – CSeVeRNYe hangváz: V-CS-R-NY – CS-V-R-NY.

 

Nos, bérért és fizetésért dolgozó nyelvész urak. Lehet elővenni a szláv nyelveket, és keresni ott a szó kialakulásának lépcsőzetes fokozatait a VACSORA és VECSERNYE körüli eseményösszesség szláv megnevezései szerint.

Az első ősnyelvi VACSORA idején még egynyelvű volt a világ. Az ősSZLÁV nyelv az ősnyelv SZELEVényeként alakult ki évezredekkel később.

 

Esti jelenség még a lehajló, leKONYuló nap, a nappal vége. Ismerős a szláv KONYec?

A nap leCSORgása után beáll a sötétség. Ismerős a CSORnaja szó?

Azokat is mi „loptuk”?