VAJDA – Kelet- és Dél-Európában némely tartomány fejedelme. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A VAJDA a V.J – J.V gyökből indul: VaJ – JaV. Az ősi magyar nyelvben olyannak adtak VAJ gyökből induló nevet, akiben származásából eredően kiVÁló sarJAt sejtettek.

Akitől népük JAVát VÁrták. Így kapott FAJSZ nevet Árpád fia. Géza viszont VAJK nevet adott fiának (v > f rokonhangok). Tehát a VAJ, FAJ gyök, mint névalap vagy a VAJda szó magyar eredete nem kétséges. A VAJDA szóban jelen van az AD gyök (da – ad). A VAJDA – a név értelme szerint oDA kellett ADJA(v) magát, életét népéért. ÁrpÁD ÁDta is életét népe JAVáért. A VAJDA és a FEJEDELEM szó közt éles az értelmi párhuzam, épp mint a VAJK és FAJSZ nevek közt. A VAJDA – FEJDE – FEJED szóváz V-JD vagy F-JD, 

F-J-D. A VAJDA – FEJDE oly ELEMek, akik népük vezetésével bízattak meg. A FEJ gyök FŐt, FElemeltet, FŐséget jelent. Ám van ennek egy mélyebb értelme is: VAJDA, használd a FEJED, legyél bölcs ELEM, aki ADJA magát népe JAVára! Ez így valaha az ősiségben, talán még a sátorapák fősége idejében fogalmazódhatott meg. A VAJDA kifejezés talán a régebbi, még az egynyelvűség idejéből! Mindkettőben (fejedelem, vajda) jelen van a JD páros, amely a tulaJDon szóban ad párhuzamot az uralkodó alapvető, mindent birtokló jellemzőjére. A szlávok később átvették a magyar nyelvből, és módosult nyelveikben, akár a KENéz a KENdéből.