A Halotti beszéd szövegében levő szavakkal sokszor példázzák, hogy mennyire más volt az akkori magyar nyelv. Ha komolyan, gyökök mentén vizsgáljuk, semmi különös nincs benne, ami nyelvi változásra utalna az elmúlt ezer év alatt. A szavaknak nem az volt az alakja, amit ott leírva találunk. Az írónak küzdelmes volt a magyar nyelv latin betűkkel való megjelenítése. Ez látható a GYÜMÖLCS szó háromféle lejegyzésében: GIMILCÍCTUL, GIMILCETVL, GIMILſ TWL, vagy a SZEM szó változatai: ƷUMTUCHEL, ſƷUMTUCHEL, az IMÁDJUK szót: WIMAGGUC, VIMAGGUC, UIMAGGUC alakban írva, tanácstalanul kereste a megfelelő betűt a hanghoz.

A saját magyar nyelvét hivatalos nyelvként használni tiltott, eredeti ősi írásjeleitől megfosztott nép évszázadokon át küszködött a szóban világosan megfogalmazott kifejezései papírra vetésével, mivel egy suta, hanghiányos nyelvet és annak fogyatékos írásjel rendszerét erőltették rá. Ez a Halotti beszédtől vissza és erre majdnem minden korai latin betűs magyar nyelvű írásra érvényes megállapítás. Nem a nyelvvel volt baj, nem azt jelenti, hogy olyan volt a beszéd, ahogyan leírva találjuk. A beszéd ékes volt, az írásjel-rendszer volt csonka, fogyatékos, béna, suta, torz, nyomorék.

Olyan ez, mintha egy teljesen ép testű embert arra köteleznénk, hogy nem méretéhez illő, szűk ruhában, vastag szemüveggel, hallókészülékkel, kezében mankóval, sántítva járjon, mert csak így lesz elfogadott, mivel ez a menő, és tudományosan jól néz ki.

A pápai udvar azt hitte, hogy ha a magyar vallási-világi közéletben a hivatali ügyvitelben erőlteti a latin nyelv használatát, végre eltüntetheti az utált őshonos népet nyelvével együtt Európából, a világból. Csak hogy e nép ösztönből – tudva, tudatlanul – nem kívánta feladni a világ legszebb beszélt nyelvét olyan gyengén fejlődött, fogyatékos, béna nyelvekért, mint a latin vagy német.

Úgy is mondhatnánk, hogy javára vált a magyar nyelvnek, mivel nem mocskolt bele a politikai hatalom évszázadokon át. Így is próbálkozott a szabadkőművesség nyelvújítás címén belekotorni, és némileg sikerült is megrontani a nyelv dallamosságát.

 

Vegyünk néhány szót a Halotti beszédből és elemezzük gyökönként. Változott valami a közel 1000 év alatt a nyelvben? Például: szümtükkel, vogymuk, homou, gyimilcs.

 

SZÜMtük = SZEMeTEK, azaz SZ.M – M.SZ gyök: SZeM – MeSZ. A T.K – K.T gyök: TeK – KeT, a régies TIK, TÜK személynévmás, ez tájszólásokban ma is él. Székelyföldön, Erdővidéken, de máshol is él még a TITEKET ősi változata: TÜKTÖKÖT, azaz gyökönként: TÜK-TÖK-KÖT. SZÜMTÜK = a TÜK SZÜMe, TI SZEMe, SZEMeTEK, amellyel TEKinteTEK.

SZüMTüK – SzeMeTeK hangváz: SZ-M-T-K – SZ-M-T-K.

 

VOGYmuk = VAGYunk, azaz V.GY – GY.V gyök: VaGY – GYüV, aki megGYÜVe, az itt VAGYon.  Az M.K – K.M gyök: MuK – KuM, MÜK, MÜNK, MIK, MINK, azaz MI személynévmás.

 

HOMou = HAMu, H.M – M.H gyök: HaM – MaH. A gyök itt sem változott. A HAMu HÁMként borítja a felületet, akár a MOHa. A gyök él.

 

GYIMilcs = GYÜMölcs, GY.M – M.GY gyök: GYüM – MoGY. Nem változott a gyök. Az ILCS, ÖLCS, valaminek a kicsinyét jelenti, de azt is, hogy bILCS, azaz bÖLCS dolog a gyimILCSfogyasztás.

Összegzésül: a gyökök ugyanazok 7-800 év távlatából is.