A hivatásos nyelvészet szerint a VARKOCS szót a szlovák nyelvből vettük át. A VARKOCS nem szlovák szó, még akkor sem, ha a Czuczor Fogarasi Szótár sem vette föl elemzésre, idegen szóként kezelve. Nem ez az egyedüli tévedésük.
Mi a VARKOCS?
A VAR > FAR gyök rokonhang v > f váltása mutatja: a VARkocs FARokszerű hajnyaláb.
A VAR – RAV gyök és változatai gondolatközlés kapcsolatúak. A VARrog, VERbál, VORbál szavakban beszéd, fordítva RAV, ROV, a régi írást jelenti.
Az ősiségben a VARkocs, hajviselet beszédes hajtincsként, fonatként jelezte az egyén hovatartozását, társadalmi, katonai rangját és egyebeket. Más volt a VARKOCS fonata, alakja, hossza stb. egy rangos, más egy közembernél. Közember nem viselhetett hasonlót a rangos fő VARkocsához, mert megROVásban, büntetésben részesült. Ez később a fejfedőknél ugyanígy volt rangok szerint: kalap, kalpag, süveg, sisak stb. Tehát a VARKOCS beszélt a viselőjéről, annak egyéniségéről, és akár KIR, azaz ÚR minősítése is kiolvasható volt VARKOCSából. Minden sehonnai VAKARCSnak nem lehetett szép VARKOCSa.
Ugyanígy rang szerinti volt szakállviselet is. A férfi fejszőrzet alakja, gondozottsága, milyensége fontos útbaigazító volt a rangok jelzésében. Ehhez csak az ókori falfestményeket, domborműveket kell megnézni, kiértékelni.
Az RK hangcsoport – ARKO – jelen van a hajjal kapcsolatos szavakban. A hajzat a tARKÓnál ér véget. A szép hajfonat vagy a bARKÓ, a lófARKAs kötés kÉRKEdésre is okot adó. A fonott vARKOcs kibontva hURKÁs göndörítésűnek tűnik. A haj sERKEnve nő, és ezt azért hozom föl, mivel sERKEn a szorzati SER gyökre épülő szó. A SÉRÓ a számlálhatatlan szorzatú szőr. A szőr pedig haj, s hajból van a VARKOCS.
A szózáró K.CS – CS.K gyök: KoCS, KaCS, KeCS – CSöK, CSOK a varKOCS jellemzőiről beszél.
A KOCS, a fonat hajlítottsága, KACSossága, KECSes görbületeire, CSIGáira (kecs – csek, csik k > g, csig) mutat. A varKOCS lehet CSOKros.
A varKOCS a hajmennyiség CSÖKevényes végződése.
A VARKOCS a fej díszévé, CSOKRÁVÁ köthető. A gondozatlan, kacsos, kócos VARKOCS, hiteltelen KORCSVÁ avatja viselőjét.
A rendszeresen befont VARKOCS kibontva CSAVARKÁS mintájú lesz.
Ahol a hajnyalábot összekötik, ott KARCSÚVÁ szorítják.
A szavak hangvázai bizonyítják, hogy ez egy több szót tömörítő szócsalád, akár a kanál, tábor, bárka, kalász, tárcsa, tányér, nyelv, akarat, mester és mások, amelyek szintén ősnyelvi, azaz magyar szavak.
VaRKoCS – KaRCSúVá hangváz: V-R-K-CS – K-R-CS-V.
VaRKoCS – CSoKRáVá hangváz: V-R-K-CS – CS-K-R-V.
VaRKoCS – KoRCSVá hangváz: V-R-K-CS – K-R-CS-V.
VaRKoCS – CSaVaRKa hangváz: V-R-K-CS – CS-V-R-K.
VaRKoCS – VaKaRCS hangváz: V-R-K-CS – V-K-R-CS.
Tehát hiába a simlis „szólopkodó” nyelvészi minősítés, mert a VARKOCS eredeti ősnyelvi, azaz magyar szó, amely megnevezés a jellemzők sűrítménye.
Az első VARKOCStól a szlovák nyelv kialakulásáig legalább ötezer év telt el.