VAS – Szürke, nagy fajsúlyú, magas hőfokon olvadó, jól alakítható fém. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A VAS a V.S – S.V gyök: VaS – SaV. A VAS nagy (ba, va – nagy) fontoSSágú Súlyos, erőS (forte) fém. A VAS felhasználás szempontjából a legfontosabb fém a földi mindennapi életben. Használatkor VÁSik, azaz kopik. A fordított gyök, legerősebb ellenségének neve: SAV. A VAS erősségét a másik ősmag(yar)-nyelven kapott neve, a ferős mutatja ki, amely átment az utódnyelvekbe. Ez azt is mutatja, hogy a VAS már az egynyelvűség idején ismert fém volt. Vagyis a nyelv nem támasztja alá a különböző fémkorszakok – vas-, bronz- – egyöntetűségét. A felhasználási korszakok vidékenként változhattak, de nem egyidejűen az egész világon. Az elpusztult művelt világ (civilizáció) idején – az Özönvíz előtt – már ismerték a rezet, VASat. Erre a „tudomány” által elhallgatott leletek, és a Biblia, bizonyítékokat nyújt. A VAS, mint egyik legfontosabb elem, sok szavunkba beépült, jellemzőit adva annak tartalmához. Az emberi jellemvonásokban való jelenlétét a CzF Szótár villantja meg: „Képes kifejezéssel a maga nemében erős, kemény, szilárd. Vasfejü ember, makacs, nyakas. Vaskar, kemény, erős kar. Vasakarat, elszánt, hajthatatlan. Vastürelem, kitartás.”    
VÁSÁR – Kijelölt helyen időszakosan tartott, áruk kirakodásával járó, nagyobb arányú adásvétel. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: iráni] A VÁSÁR is a V.S – S.V gyökből indul: VaS – SóV. A VÁSÁR szóban több értelem bújik meg. A kezdő V hang már előre jelzi ezt a VÁltozatosságot, a VÁ, VÁS gyökben a VÁSÁR nagy terjedelmét, de a cselekvést is. A VÁSÁR olyan jelentős eseménynek számított, hogy uralkodói engedély kellett hozzá. A nagyVÁSÁRokat a pazar (v > p és s > z) árufelhozatal jellemezte (paz-ar – zap-ar: bőséges, szapora akár a zápor). A VÁSÁRt szinte megszemélyesítették a hozzá kötődő dolgok. A VÁSÁRnak: hangulata, napja, fia, szépe, legje volt, van. A termelés után a jaVAk cseréje, az ÁRucsere volt a legfontosabb. A szóban az S hang ezt a fontoSSági Súlyt is képviseli. A fontos szó másképp is kötődik a VÁSÁRhoz, hiszen fonttal mértek, amelynek nem véletlenül ez a neve, a font on gyöke értékes súly jelentésű (mérőón) jelképesen is: gond, mond – a gondolat és a kimondott szó súlya. A VÁSÁRban minden megfontolás, mérlegelés, alku tárgya volt. Az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó, tehát a VÁSÁRban az áru VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez volt a kezdet, és a kezdet meghatározó. Ha elkelt, mondták úgy is: ez elKOPa (a kofa egyik névadója). A VÁSni szó tehát tűnni jelentésű is. Ez érvényes a VASeszközökre is: elkopnak, elVÁSnak, vagyis bizonyos részük nyomtalanul eltűnik. A VAS másik párhuzama a VÁSÁRral az erőS, Sűrű tömörülés. Nagyon úgy néz ki, hogy az első VÁSÁRok szorosan kötődtek a legnagyobb gyakorlati értékkel bíró, legfelhasználtabb fémhez a VAShoz. Sőt a cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS lehetett, és innen az a mondás, amelyben ott az S hangcsoport – ÁSÁ – is: Nem megyek a vÁSÁrba, mert nincs egy vASAm se. Az eladott áru értékét az eladó felvASAlta a vevőtől, ám akadt olyan is, akinek nem volt egy vASA sem, és az fizetés nélkül akart elvASAlni. 

VÁSÁR Á hangjai a nyitott állapotra, de a látványosságok szájtátó ámulatára is utalnak. A VÁSÁR forgatagában sokan nézték SÓVÁR szemmel a szebbnél szebb, kívánatos dolgokat. A V hangnak a Válaszutas kétirányúság megjelenítő képességéből eredően a VA, VÁ ősgyök azt is jelenti, hogy VÁSÁRban van VÁlogatási, VÁlasztási lehetőség: VAgy ezt, VAgy azt. A VÁSÁR is két táborból áll, a mondás szerint is: a VÁSÁR kettőn áll. Ezt is a szóban levő V hang képviseli. Ugyanis, VeVő is kell, aki Veszi, Viszi. A VeVő ViVő is. de amit Vesz, azt magára felVeszi, vagy megeszi, de tulajdonáVÁ, részéVÉ teszi. A megVÁSÁRolt árut meg kellett VÁltani. Ennek egyensúlyát ketten döntik el alkuval, fontolgatva. A fontolgat jelentését lásd a font címszónál. Ahogyan mai napig használatban van a magyar nyelvben a megúsztuk kifejezés, amely az Özönvíz ősmag(yar)-nyelvű túlélőinek ajkán született szó, tehát több mint négyezer éves, úgy a VAS, VAS ár, VÁSÁR és a hozzá kötődő kifejezések is élnek. És ezek még a megúsztuk előtti időből valók! A nyelv nem hazudik, csak a valót rögzítette megfellebbezhetetlenül! (Nem a mai liberális elvek, érdekek mentén fejlődött ki.) A VÁSÁR mása a BAZÁR, amely úgyszintén ősmag(yar)-nyelvi szó a VÁSÁRral egy jelentésű. Itt a szóváz: V-S-R – B-Z-R (v > b és s > z) VáSáR – BaZáR. Amiben különböznek: a BAzárnál a BA gyök, a VÁsárnál a VÁ gyök jelent nagyot. E két ősgyök meglepetés esetén ma is kibukik szánkból: VÁ(áááá) vagy BA(z…)! Hogy melyik, műveltsége válogatja. A BAZÁR szó a tengelyében levő Z hanggal a Zűrös hangulatot is megjeleníti. A BAZÁR később alakult ki. A BAZÁR mindig telített, mert bezárható, a portéka ottmarad. A VÁSÁR nyitott. A VÁSÁR elmúltával a VÁSÁRtér ÁRVÁS (vás-ár – ár-vás) képet nyújtó. A VÁltó érték mindkét árufelkínáló tömörülésnél (vásár, bazár) az áru arányában kellett álljon. Ezt az arányt egy idő után – főleg a bazárban – a VAS helyett az arany képviselte. És a végére: egy másik, le nem tagadható jellemző: a VÁSÁRban nagy a SÁR. Még egy idetartozó gondolat: Addig minden rendben ment, ameddig a termelő csak a felhasználóval találkozott. Ám később jöttek a nyerészkedők és a védelmi pénzt, azaz VÁmot szedő állam, amely az erőszak eszközeivel azóta is lopja a nép jaVAit. Végezetül a CzF Szótár leírása, amely szerint: „[…] perzsa és török nyelven: bázár v. pázár […] persául házári am. vásári, mongol nyelven: băszăr v. vászăr, […] Elemeit a mongolban találjuk, mert băszu (a szanszkritban văszu) am. áru, és oru am. hely; az egész tehát am. áruhely.” Kiem. K.S. A felsorolt kifejezések mind az ősmag(yar)-nyelvi VÁSÁR, BAZÁR szavak módosulatai.  

VÁSIK – Tárgy, súrlódás következtében folyamatosan simára kopik. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A VÁSIK is a V.S – S.V gyökből ered: VaS – SóV. A VÁSIK szó nem is csak a kopást jelenti, hanem az örökös SIKló mozgást is, amelynek következménye a kopás. Ez érvényes a VASeszközökre is, amelyek a sok mozgástól, súrlódástól, igénybevételtől elkopnak, elVÁSnak, vagyis bizonyos részük nyomtalanul eltűnik. A nyomtalanul eltűnésre használják ma is Székelyföldön az elVÁSIK, elVÁSott kifejezést. Például a tálon maradt sütemény lassan elVÁSik, azaz eltűnik, elkopik. Lásd még a vásár címszó alatt. Az S hangcsoport – ÁSI – a jelenség okát fedi fel: a vÁSOtt kölyök kifejezés is az örökmozgó gyerekre illő, aki sok mozgÁSÁval csinál bajt is nemegyszer. A vÁSÁs jelensége a vASAk egymáshoz dörzsölődÉSE okán áll elő. Vagy: valamilyen tárgy eltűnÉSE tolvajlÁSOk nyomán. Az IK, IKlat a mozgást jelenti. A VÁSIK még jelent VÁgyat, SÓVárgást is. Például: VÁSIK rá a foga, de majd beleVÁSIK. Azaz: VÁgyIK valami után (belső VÁgy IKlatja, mozgatja), de majd megtapasztalja a fogait VÁSlaló SAVanyú oldalát is.  

VASTAG – Viszonylag nagy átmérőjű, keresztmetszetű. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A VASTAG szó szintén a V.S – S.V gyök bővítménye: VaS – SoV. A VASTAG VAS gyöke a tömörséget jelenti. A gyök fordított alakja, a VAStag ellentéte: SOVány. Az ST hangcsoport – ASTA – a szétterjedés, de a befogadás, tömörítés jelenségét is leíró. Például: a kASTÉly nagy terjedelmű épület, nagy ESTÉlyek rendezésére is alkalmas, ahová sokan összegyűlnek. A mESTEr elméje sok ismeretet tömörít. Az ISTÁlló nagy terjedelmű épület, oda gyűjtik be ESTÉre az állatokat. Az ST páros, összevethető a zd, szt párosokkal. Példaként: az ízzel, vajjal vaSTagon kent kenyér gaZDagon ízesített. A szérűn álló aSZTagok gaZDagságot jelentenek. A bőven megrakott aSZTal gaZDag választékkal kecsegtet. A VASTAG TAG gyöke t > d váltással DAG, a DAGAD, oda-vissza azonos olvasattal, VASTAGodást jelent. A VASTAG, rokon értelmű a VASKOS szóval. Itt a VAS szintén tömörséget jelent, a KOS viszont jelentheti a hímjuh – KOS – erejét, de fordítva lehet SOK is.