Ősmag(yar)-nyelvi szavak
VÁSÁR – Kijelölt helyen időszakosan tartott, áruk kirakodásával járó, nagyobb arányú adásvétel. [A MÉKSz szerint: iráni] A vásár szóban több értelem bújik meg. A kezdő v hang már előre jelzi ezt a változatosságot, a vá, de inkább az ás gyökben a vásár nagy terjedelmét, de a cselekvést is. A termelés után az árucsere volt a legfontosabb foglalkozás. A szóban az s hang ezt a fontossági súlyt is képviseli. A fontos szó másképp is kötődik a vásárhoz, hiszen fonttal mértek, melynek nem véletlenül ez a neve, a font on gyöke értékes súly jelentésű (jelképesen is: gond, mond – a gondolat és a kimondott szó súlya). Az elkelt termékre azt mondták: elvásott, úgy vásott el, hogy vasat adtak érte. Vagyis vasért elvásó, tehát vas áru (vasban fizetendő). Mondták úgy is: elkopott (innen a kofa). A vásni szó tehát tűnni jelentésű is. Ez érvényes a vaseszközökre is: elkopnak, elvásnak, vagyis bizonyos részük nyomtalanul eltűnik. A vas másik párhuzama a vásárral az erős, sűrű tömörülés. Nagyon úgy néz ki, hogy az első vásárok szorosan kötődtek a legnagyobb gyakorlati értékkel bíró, legfelhasználtabb fémhez a vashoz, sőt az első fizetőeszköz a vas lehetett, és innen az a mondás: Nem megyek a vásárba, mert nincs egy vasam se. Az eladott áru értékét az eladó felvasalta a vevőtől, ám akadt olyan is, akinek nem volt egy vasa sem, és az fizetés nélkül akart elvasalni. (Ahogyan mai napig használatban van a magyar nyelvben a megúsztuk kifejezés, mely az Özönvíz magyar nyelvű túlélőinek ajkán született szó, tehát több mint négyezer éves, úgy a vas, vas ár, vásár és a hozzá kötődő kifejezések is élnek. És ezek még a megúsztuk előtti időből valók!) A nyelv nem hazudik, csak a valót rögzítette megfellebbezhetetlenül! (Nem a mai liberális pártérdekek mentén fejlődött ki.) A bazár, mely úgyszintén ősmag(yar)-nyelvi szó a vásárral egy jelentésű. A különbség, hogy a bazárnál a ba gyök, a vásárnál a vá gyök jelent nagyot, és a bazár szó a tengelyében levő z hanggal a vásári zűrös hangulatot is megjeleníti. A vásár á hangjai a nyitott állapotra, de a látványosságok szájtátó ámulatára is utalnak. A vásár két táborból áll, a mondás szerint is: a vásár kettőn áll. Ugyanis, vevő is kell, aki veszi, viszi. A vevő vivő is. Ezt a szóban levő v hang képviseli, de azt is, hogy vásárban megvan a válogatás, választás lehetősége: vagy ezt, vagy azt. Amit vesz, azt magára felveszi, vagy megeszi, de tulajdonává, részévé teszi. A megvásárolt árut meg kellett váltani. Ennek egyensúlyát ketten döntik el alkuval, fontolgatva. A fontolgat jelentését lásd a font címszónál. A váltó érték az áru arányában kellett álljon. Ezt az arányt egy idő után a vas helyett az arany képviselte. És a végére: egy másik, le nem tagadható jellemző: a vásárban nagy a sár. A vásár elmúltával a vásártér árvás képet nyújtó. Még egy idetartozó gondolat: Addig minden rendben ment, ameddig a termelő csak a felhasználóval találkozott. Ám később jöttek a nyerészkedők és a vámszedő állam.