VÁSÁR – Kijelölt helyen időszakosan tartott, áruk kirakodásával járó, nagyobb arányú adásvétel. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: iráni] A VÁSÁR is a V.S – S.V gyökből indul: VaS – SóV. A VÁSÁR szóban több értelem bújik meg. A kezdő V hang már előre jelzi ezt a VÁltozatosságot, a VÁ, VÁS gyökben a VÁSÁR nagy terjedelmét, de a cselekvést is. A VÁSÁR olyan jelentős eseménynek számított, hogy uralkodói engedély kellett hozzá. A nagyVÁSÁRokat a pazar árufelhozatal jellemezte (paz-ar – zap-ar: bőséges, szapora akár a zápor). A VÁSÁRt szinte megszemélyesítették a hozzá kötődő dolgok. A VÁSÁRnak: hangulata, napja, fia, szépe, legje volt, van. A termelés után a jaVAk cseréje, az ÁRucsere volt a legfontosabb. A szóban az S hang ezt a fontoSSági Súlyt is képviseli. A fontos szó másképp is kötődik a VÁSÁRhoz, hiszen fonttal mértek, amelynek nem véletlenül ez a neve, a font on gyöke értékes súly jelentésű (mérőón) jelképesen is: gond, mond – a gondolat és a kimondott szó súlya. A VÁSÁRban minden megfontolás tárgya volt. 

Az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó, tehát a VÁSÁRban az áru VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez volt a kezdet, és a kezdet meghatározó. Ha elkelt, mondták úgy is: ez elKOPa (a kofa egyik névadója). A VÁSni szó tehát tűnni jelentésű is. Ez érvényes a VASeszközökre is: elkopnak, elVÁSnak, vagyis bizonyos részük nyomtalanul eltűnik. A VAS másik párhuzama a VÁSÁRral az erőS, Sűrű tömörülés. Nagyon úgy néz ki, hogy az első VÁSÁRok szorosan kötődtek a legnagyobb gyakorlati értékkel bíró, legfelhasználtabb fémhez a VAShoz, sőt a cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS lehetett, és innen az a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott áru értékét az eladó felVASalta a vevőtől, ám akadt olyan is, akinek nem volt egy VASa sem, és az fizetés nélkül akart elVASalni. A VÁSÁR Á hangjai a nyitott állapotra, de a látványosságok szájtátó ámulatára is utalnak. A VÁSÁR forgatagában sokan nézték SÓVÁR szemmel a szebbnél szebb, kívánatos dolgokat. A V hangnak a Válaszutas kétirányúság megjelenítő képességéből eredően a VA, VÁ ősgyök azt is jelenti, hogy VÁSÁRban van VÁlogatási, VÁlasztási lehetőség: VAgy ezt, VAgy azt. A VÁSÁR is két táborból áll, a mondás szerint is: a VÁSÁR kettőn áll. Ezt is a szóban levő V hang képviseli. Ugyanis, VeVő is kell, aki Veszi, Viszi. A VeVő ViVő is. de amit Vesz, azt magára felVeszi, vagy megeszi, de tulajdonáVÁ, részéVÉ teszi. A megVÁSÁRolt árut meg kellett VÁltani. Ennek egyensúlyát ketten döntik el alkuval, fontolgatva. A fontolgat jelentését lásd a font címszónál. Ahogyan mai napig használatban van a magyar nyelvben a megúsztuk kifejezés, amely az Özönvíz ősmag(yar)-nyelvű túlélőinek ajkán született szó, tehát több mint négyezer éves, úgy a VAS, VAS ár, VÁSÁR és a hozzá kötődő kifejezések is élnek. És ezek még a megúsztuk előtti időből valók! A nyelv nem hazudik, csak a valót rögzítette megfellebbezhetetlenül! (Nem a mai liberális elvek, érdekek mentén fejlődött ki.) Ejtsünk szót a másik tömörülésről, a BAZÁRról is, amely úgyszintén ősmag(yar)-nyelvi szó a VÁSÁRral egy jelentésű. Amiben különböznek: a bazárnál a BA gyök, a VÁSÁRnál a VÁ gyök jelent nagyot. E két ősgyök meglepetés esetén ma is kibukik szánkból: VÁ(áááá) vagy BA(z…)! Hogy melyik, műveltsége válogatja. A BAZÁR szó a tengelyében levő Z hanggal a Zűrös hangulatot is megjeleníti. A BAZÁR később alakult ki. A BAZÁR mindig telített, mert bezárható, a portéka ottmarad. A VÁSÁR nyitott. A VÁSÁR elmúltával a VÁSÁRtér ÁRVÁS (vás-ár – ár-vás) képet nyújtó. A VÁltó érték mindkét árufelkínáló tömörülésnél (vásár, bazár) az áru arányában kellett álljon. Ezt az arányt egy idő után – főleg a bazárban – a VAS helyett az arany képviselte. A végére: egy másik, le nem tagadható jellemző: a VÁSÁRban nagy a SÁR. Még egy idetartozó gondolat: Addig minden rendben ment, ameddig a termelő csak a felhasználóval találkozott. Ám később jöttek a nyerészkedők és a védelmi pénzt, azaz VÁmot szedő állam, amely az erőszak eszközeivel azóta is lopja a nép jaVAit. Végezetül a CzF Szótár leírása, amely szerint: „[…] perzsa és török nyelven: bázár v. pázár […] persául házári am. vásári, mongol nyelven: băszăr v. vászăr, […] Elemeit a mongolban találjuk, mert băszu (a szanszkritban văszu) am. áru, és oru am. hely; az egész tehát am. áruhely.” A felsorolt kifejezések mind az ősmag(yar)-nyelvi VÁSÁR, BAZÁR szavak módosulatai.  

VASÁRNAP – A hétfővel kezdődő hét 7. napja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vásár+nap] A VASÁRNAP V.S – S.V gyökből induló. A VÁSÁR NAPja volt a hét SÓVÁRogva VÁRt nagy (vá) VÁRÁS (várakozás) napja, a látVÁnyosSÁgok napja, amelyre minden épkézláb ember elment. A VASÁRNAPot megelőző szombat, péntek előkészületi napok voltak. Péntek a fény napja, szombat a számvető, számba adó, összegzés, tömböző, zömböző (szombat) nap, hogy lelkiekben, anyagiakban készen álljanak a rangos, tekintélyes eseményként számon tartott nagy találkozások napjára, amelyen ünnepi hangulatban, forgatagban egymástól távol élő ismerősök találkoztak. A CzF Szótár szerint: „Elemezve: vásár-nap, minthogy régente ezen napon szokták a vásárokat tartani, midőn t. i. a vidék népe az anyaegyházba isteni szolgálatra öszszegyülve egyszersmind csereberélni szokott, minek nyoma a templomi búcsunapokon maiglan fenn van. A török nyelvben is e nap elnevezése ugyan ezen elemekből áll; t. i. vasárnap törökül bazar gűnü v. gűni, melyben bazar v. pazar am. vásár és gün am. nap.”  

Tehát ünnep volt, összekötve a hasznos a kellemessel: a VÁSÁR, az ÁRucsere, a megélhetés fontos részeként. A VÁSÁR NAPjára a legszebb ruhában illett menni. A maga módján mindenki szórakozhatott is a mutatványosok SÁtrainál, és ez az akkori szinten a művelődési élet részének számított. A lányok közül kiválasztották a VÁSÁR szépét, a legények közül a legerősebbet, legügyesebbet. A legény VÁSÁRfiát vett a leánynak, az anya az otthon maradt kicsinyeinek. A VÁSÁR a közösségi élet egyik fontos színhelye volt, nem csak árut, de véleményeket is cseréltek. Ide futottak össze, és innen futottak szét a közeli, távoli hírek. Lehetne mondani: adÁS-vétellel egybekötött tapasztalatcsere. A VÁSÁR olyan jelentős eseménynek számított, hogy uralkodói engedély kellett hozzá, a VÁSÁRtartási jog (a hetivásár is) kiváltságnak számított, és már ez ünneppé avatta a NAPot, a VÁSÁR NAPját a VÁSÁRNAPot.