Ősmag(yar)-nyelvi szavak
VECSERNYE – Délutáni, esti templomi ájtatosság. [MÉKSz szerint: szláv] A VECSERNYE az ESTÉhez kötődik. A VACSORA címszónál volt már említve. Az ESTE a nap elESTE, nap VESZTE. Amint a szóVESZTEgetést FECSEgésnek, valami hanyag elVESZTÉsét, elVESZTEgetését, FECSÉrelésnek nevezik, úgy a nap VESZTE is lehetett a kezdetekkor VECSERE. Az RNY páros az áRNY, eRNYed, koRNYadozó szavakban a leáldozó nap párhuzamát is adja. A ve gyök után következő hang, az sz változik, például: vesd el, kótyavetye. Ez esetben vecse.  Bele kell mélyedni abba a gondolatba: vajon hogyan ejthették ki valaha. Ehhez a legnagyobb segítség, ha megvizsgáljuk egy ősember beszédét. Az ősember mindenkinek kéznél van: a kisbaba. Minden szó eredetét, gyökeit a kisbaba nyelvén keresztül lehet vizsgálni, mert ő az ösztöni kifejezéseket mondja. A kicsi azt mondja: vecsd el. Ő ’tudja’, mert neki be van írva! (A kisgyereknek a víz püpü. Mit tesz a víz? A víz párolog, így apad. A víz tapad a felülethez. A p hang jelen van folyók nevében, mert a víz, a pü, polyik, azaz folyik. Az Ipoly is polyik, a Pó is.) Ennek fordítottja is van. Például a PECSENYE szóból a PASZTRÁMA. A veSZTe esetében az SZT páros vált CS hangra (veCSe), a peCSenyénél a CS hang SZT-re (paSZTráma). A VECSERE nyomán alakult ki az estebédnek VACSORA elnevezése. A szláv nyelvek csak átvették a magyar nyelvből, hiszen átfogó magyarázat csak magyarul adható.