VERÉB – Emberlakta helyeken tömegesen élő, apró szürkésbarna madár. [NEM szláv] A VERÉB neve is a V.R – R.V gyökből indul: VeR – ReV. (v > p: rep). A VERÉB neve hangutánzó, hangvonatozású. A VERÉB kis szürke VERbáló – főleg nagy rajban – nagy lármát VERő, REBenő madár. A másik névadó jellemzője szárnyának örökös VERdesése. A VERÉB korán felVERi a csöndet, hangjával ÉBreszti az embert. Ugyanakkor a megtelepedett VERÉBrajt egyetlen erős hang fölVERi nyugalmából, és szétREBbenti őket. Csíkban VEREB a neve. Az R hangcsoport – ERE – a csendet felvERŐ, csIRIbIRI, csIRIpelő természetüket idézi, és azt is, hogy kEREpelővel elriaszthatók. A CzF Szótár idegen nyelvi névalakokat sorol fel: „[…] felsőnémet tájakon most is: Spork, Spörk, Spier, Spyr, svéd nyelven: Sparf, izland nyelven: Spaur, dán és norvég nyelven: Spurr, angolszász nyelven Speare, Sparva, angol nyelven: Sparron. Igen valószinü, hogy ezen madár nevét csiripelésétől (von seinem Schwirren, Schirpen) kapta.” Miklosich szerént régi szláv ny. vrabij, új szl. ny. vrabelj, vrabecz, albaniai ny. vrabéts. Valamint a német, úgy a szláv, sőt a latin frinyilla szóknak törzshangjai is e madárnak verregő, virrogó, csiripelő hangját utánozzák.” Kiem. K.S. A Spork, Sparf, Sparva és más megnevezések érdekesek. Általában sok VERÉB van, így lehetett az ősnyelven e jellemző egyik megnevezésük is. Ha magyar hangzás szerint írjuk: SZPORK, hangzóbővítéssel: SZaPORáK, tehát SZAPORA kis madarak. A SZAPORA, SZAPORÁK megnevezésből hangkieséssel alakultak ki az északi nyelveken: Spork, Spörk, Spier, Spyr, Sparf, Spaur, Spurr, Speare, Sparva, Sparron névalakok. A v > p hangváltás ismert jelenség, így a VER, VAR gyökértelem jelen van P.R gyökként e nevekben. Csak az ősnyelvi gyökből építkezhetnek még a magukat felsőbbrendűnek képzelő nyelvek is, és szavaikat csak a mai magyar nyelven lehet megmagyarázni teljesen. A szláv nyelvek a kezdőgyök hangzóját kihagyva használják a szót.