Brassóban az átkosban a Dalszínháztól nem messzire levő élel­mi­szerbolt előtt hosszú sorban álltak lisztért az emberek. A sor egé­szen a színházig ért. Egy arra járó német turista a sor végén már ide-oda for­golódó emberekről azt hitte, hogy színházi elő­adáshoz várnak je­gyért. Meg is kérdezte az egyik embert: – Beethoven, Mozart, Bach konzert? Mire a megkérdezett, aki magyar volt, méltatlankodva szólt: – Konzerv a franc! Liszt! – Á, Franz Liszt. Gut. Danke – nyugtázta a német elégedetten.  

Egy legény olyan lányt vett feleségül, aki soha nem látott fa­lusi gazdaságot. A férj állatgondozó a téesz­ben. Van húsz fe­jőstehén és egy ökör a keze alatt. Este fejés előtt feleségé­nek meg­mutatja, hogyan mossa meg a te­héntőgy négy emlőjét (csicsét). Az asszonyka végig­megy a soron, leg­be­lül az ökör áll jámboran. Hozzá­fog meg­mosni an­nak is. Fur­csállja, hogy ott csak egy fityegő van, oda­szól férjének: – Te, Béla, te, ennek a tehénnek csak egy csicse van!  

Liszt Ferenc egy alkalommal Szentpéterváron, a cári udvar­ban adott hangversenyt. Mialatt a zongorán játszott, észrevette, hogy a cár fesztelenül cseveg egy mellette ülő hölggyel. A mű­vészt bos­szantotta ez a műveletlen figyelmetlenség, de a min­den oroszok cárját akárki és akárhogyan nem utasíthatja rendre. Aztán támadt egy gondolata. Hir­telen levette kezét a billentyű­zetről, s a hang­ver­senyteremben egy­szerre csend lett. A cár ab­bahagyva a beszélgetést, kérdően szólt a művészhez: – Mi történt? – Semmi, felség. Csak amikor a minden oroszok cárja beszél, olyankor mindenkinek hallgatnia kell – válaszolt Liszt. A cár észrevette Liszt szavainak élét, és egy pár másodperc után intett, hogy folytathatja. A művész erre újra belekezdett a zongo­rajá­tékba. A cár a továbbiakban figyelmesen hallgatta. Liszt oly finoman, tapintatosan adta fel neki a leckét, hogy a cár még csak meg sem haragudhatott.