VITÉZ – Hős katona. Bátor ember. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < germán] A VITÉZ a V.T – T.V gyök bővítménye: ViT – TiV. A VIT gyökszó a VÍ – ÍV ős gyökből indul, és nagy szóbokra alakult ki a magyar nyelvben. A VIT – TIV gyök TEVékenységet leíró. A VITÉZ VITÁZó is, de fegyverrel, és legtöbb alkalommal életét (vita) kockára TÉVe. A VI gyök jelen van a VÍ, VÍV, VIadal szavakban, amely a VITÉZi élet jellegzetességei közé tartozik. A VITÉZ elmeileg, testileg rugalmas, ÍVszerűen hajlékony, harcainak VÍvása közben elinTÉZ (téz – tesz) kockázatos, fontos dolgokat. A T hangcsoport – ITÉ – jelen van a vITÉzzel kapcsolatos TEVékenységek megnevezéseiben. A vITÉz kÖTEles ura szolgálATÁra állni még akkor is ha élETE forog kockán. A csATÁban személyes tapasztalATÁra támaszkodhat, jó megÍTÉlésÉTŐl függ az élETE. A VÍ ősgyök és a belőle induló bokrosodás csak magyar nyelven magyarázható, nem enged a hamisítóknak. Még az olasz VIta = élet, VIa = út is csak a magyar gyökből kap magyarázatot. Ez a szó semmiképp nem szláv és nem germán eredetű, mivel azokban a nyelvekben nem bontható értelmes elemekre, és szóbokra sincsen. Ősmag(yar)-nyelvi eredetű.
VITORLA – Szél felfogására, hajtóerejének kihasználására árbocra feszített vászon. Szélmalom forgó szárnya. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A VITORLA VI gyöke a VIhar mellett az élénkséget jelentő VIta gyökszava is. Annál inkább, mivel a VITORLA is a V.T – T.V gyök bővítménye: ViT – TiV. A TOR gyök: FORgás, FORdulat. A VITORLA a széllel mintegy VITát gerjesztve, kORLÁtot állít az elé, útját állván. A TOR gyökhöz kapcsolódva az RL páros a szél erejének TORLÓdását is jelenti. Az RL hangcsoport – ORLA – mutatja, hogy a szél erejét bitORLÓ. Valami, ami tORLÓdást okoz, mivel kORLÁtként útját állja a szélnek. Ám a szél a vitORLÁba kapaszkodva erős sodORLAttal tovaragadja. Hasonlók az ORLÓ (olló), sARLÓ amelyek megállítanak, vagy elvágnak, megszakítanak valamilyen folyamatot, terjedést. A sARLÓ tARLÓt hagy maga után. A bitORLÓ engedély nélkül igénybe vesz valamit. Hasonlóan a vitORLA is ezt teszi. Oly erőt állít szolgálatba, melyért nem ad árat. Ha a TORLA részt fordítjuk: LATOR. A LATOR is engedély nélküli biTORLÓ. Oly dolgokat biTOROL, amelyet a törvény megTOROL. Esetenként a természet is megTOROLta néha a VITORLA szélerő elbiTORLÁsát. Ezt a tengeri tragédiák sokasága bizonyítja. A fenti szöveg az ősmag(yar)-nyelv átfogó sokszínűségét, kifejezési gazdagságát bizonyítja. Lám, a CzF Szótár leírása: „mennyiben a vitorla részént oly szövetet jelent, melybe valamit takargatni, gombolygatni szokás, részént oly eszközt, mely rendeltetésénél fogva a szél járása szerént ide-oda tekeredik, forog: innen magyar elemzéssel hihetőnek látszik, hogy közvetlenül egy eredetű és érteményü a fitor szóval, minél fogva vitorla annyi volna mint vitorló, fitorló, azaz tekeredő, csavarodó, t. I. Szövet, szer vagy eszköz.” Nehéz a VITORLA szót kilopni a magyar eredetű szavak közül, mivel az RL páros körül létrejövő értelemadó hangcsoport magyar eredetűként azonosítja, oly páratlan szövevényes kapcsolatrendszerbe épül be, amelyet a szláv nyelvek, az összes együtt sem birtokol. De lehet próbálkozni
VÍV – Fegyveres harcot folytat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A VI – IV ősgyökből. A VI gyök a harci VIjjogás gyökszava. A VÍV két V hangja a szembenállást jelenti a szóban. A két összeolvadt ősgyök: VÍ és ÍV, a küzdelmet és a végkimenetel határát jelzi. A hajdani fegyverek ÍVelt mozgása, röpte: nyílvessző, gerely, dárda stb. Némelyiknek ÍV alakja is névadó: szablya, ÍJ, bumeráng. Az ÍJból kiröppenő nyílvessző VIjjogó hangja.