Akik a magyarságnak a történelem színpadán való megjelenését csak Árpád bejövetelétől számítják, nagyot tévednek. Az ilyenek gúnyolódnak is a nyelv ősiségének messzi múltra visszavezetésén, s a világ nyelvei gyökereire gyakorolt hatásán. Nem veszik észre, hogy saját tudatlanságukat, butaságukat gúnyolják ki. Az ilyen gúnyolódók megelégszenek a vakvágányon haladó „tudományos” matatások eredményeivel. Személyesen nem kutatnak, nem fejlődnek, nekik jó az a finnugor moslék, amit eléjük öntenek, azt „felfalják” és röhögnek tovább. A röhögés azonban nem emberi tulajdonság, röhögni csak a ló szokott, de attól nem lesz okos, értelmes, és főleg nem lesz emberi! Hagyjuk tehát röhögni őket saját butaságukon.